Szegkovácsok most is élnek Pomázon. Orvosiműszer-kovácsok, nagyipari kovácsok, akik vasúti kerekeket kovácsolnak, műkovácsok, akik minta alapján készítik tárgyaikat, s fegyverkovácsok is dolgoznak páran. Kovács iparművész azonban, aki a hagyományos technikával teremt új formavilágot, nemigen található ma már a mi formatervezett műanyagvilágunkban. Akit én ismerek, Budapesten, a Belvárosban nőtt fel, nem is igen érti az ember, miként jutott eszébe, hogy a vasnak szentelje életét.
Statikus mérnök édesapja tanácsára nem gimnáziumba, hanem technikumba jelentkezett – kezdi történetét Seregi György. Olyan középiskolába, ahol acélszerkezetekkel kapcsolatos szakmai gyakorlatokat tartottak. Kovácsoltak is. Már kamaszkorában is sokat gyönyörködött Pest és Buda kovácsoltvas díszítményeiben, érdekelte tehát az a pár alapfogás, amelyet elsajátíthatott a kovácsmesterségből a gyakorlati foglalkozásokon.
Amikor a műszaki egyetemen, az építészmérnöki karon – létszámhiányra hivatkozva – elutasították a felvételi kérelmét, nem búslakodott. Rótta a Belváros utcáit, régi mesterek munkáit mustrálgatta meg az iparművészeti boltok kirakatait. Meglepődött, amikor megtudta, nála alig idősebb férfiak munkái az ott látható kovácsoltvas dísztárgyak.
Aztán az építéstudományi intézet szentendrei kísérleti telepén kapott munkát, könnyű acélszerkezeteket tervezett technikusi szinten. Ott hallott először Lehoczky János kovács iparművészről. Beállított hozzá ismeretlenül. Azt kérdezte a mestertől, odavenné-e maga mellé. A szocializmusban, a vas és acél országában másként nemigen boldogulhatott, aki a kovácsmesterséggel akart közelebbi ismeretségbe kerülni. Műhelyek elvétve ha voltak, főiskolán az iparművészetnek ezt az ágát nem tanították. Bécsben igen.
Háromheti próbaidő után befogadta műhelyébe a Ferenczy-díjas kovácsművész a pesti fiatalembert. Seregi György családja döbbenten fogadta: kovácsnak áll a gyerek. Napi tíz órát dolgozik, tenyeréről a bőr is „lecsúszik”, mégis kitart romantikus választása mellett.
– A bizonyítási vágy marasztalta, megmutatni tisztes polgári létben élő felmenőinek, hogy kemény fizikai munkával is lehet boldogulni? – kérdem a nagymarosi műhelyében tucatnyi üllő között dolgozó Seregi Györgyöt.
– Az is, igen. A dac, hogy lássák, mire vagyok képes. De még inkább az a formavilág, amelyet Lehoczky János műhelyében megismerhettem. A hagyományos technikával létrehozott modern stílus, amely kifejezetten a mi korunkhoz, a mi életünkhöz igazodik. Lehoczky rengeteget tudott a régi idők kovácsművészetéről, de folyton azt mondogatta, fölösleges a régit másolgatni. Új formavilágot kell teremteni. Lelkesen segédkeztem neki. Együtt csináltuk a Hilton Szálló kapuit, Kőszeg város cégéreit… menet közben tanultam meg mindazt, amit a vas művészetéről tudni lehet. Közben jártam a világot, felfedeztem magamnak Erdélyt, Torockót, ahol valóságos vasgyártó központ alakult ki az idők folyamán. A képzőművészeti gimnázium esti tagozatán a művészettörténeti órákat látogattam… Főként önerőből gyűjtöttem össze azt az elméleti és néprajzi ismeretanyagot, amellyel azóta is „gazdálkodom”.
A szentendrei mester ismeretsége révén került ki Seregi György a bécsi művészeti akadémia tanárához, Walfrid Huberhez. Mindössze egy hónapig maradhatott, a hazai hatóságok a hetvenes években ezt a kurta tanulmányutat is nehezen engedélyezték neki. Seregi azonban egy hónap alatt is több ismeretre tett szert Huber oldalán, mint másutt esztendőkön keresztül.
Ausztria tán összes működő kis és nagy kovácsműhelyét megmutatta az osztrák művész a tanítványként kezelt magyar fiúnak, középkori módszerekkel dolgozó kaszagyárat, működő vízi hámorokat is láthatott Seregi György. A meghatározó élményt azonban alighanem Walfrid Huber modern vasszobrai jelentették számára. Az idehaza mind a mai napig elfogadhatatlan műfajnak, a vasszobrászatnak Ausztriában harminc évvel ezelőtt is komoly támogatói voltak.
A legelső tárgy, amelyet Lehoczky János műhelyében – a mester tudta nélkül – kikovácsolt, szintén egy vasszobor volt, Seregi György máig legkedvesebb alkotása. Több címet is adtak neki az emberek, meséli. Volt, aki juhásznak nevezte el, volt, aki Anonymusnak, csuklyás barátnak… Seregi György nem szívesen ad címet a munkáinak. Minek a cím, mondja, vagy látszik az alkotáson, hogy mit akar ábrázolni általuk, vagy nem. Szerinte főleg azoknak az alkotásoknak van szükségük címre, amelyeknek nem nyilvánvaló a mondanivalója. Valahogyan el kell vezetni hozzájuk az embereket…
És a „mondanivaló nélküli” alkotásokhoz, díszkapukhoz, díszkutakhoz, modern lépcsőházi korlátokhoz, térplasztikákhoz, a kovácsoltvas dekoratív célokra való alkalmazásához manapság ki vezeti el az embereket? – ez jár az eszemben, miközben Seregi György műtárgykatalógusát lapozgatom.
A művész pedig, mintha belelátna a gondolataimba, arról kezd beszélni, hogy a történelmi stílusok építésze szinte létezni sem tudott kovácsok nélkül. Korunk egyik-másik épülettervezőjének viszont hamarabb jut eszébe a beton, az üveg vagy a fa, mint a kovácsoltvas.
– A rendszerváltozás óta igen-igen megváltoztak a megrendelői szokások, a műtárgy-kereskedelmi lehetőségek – mondja. – Szétesett a Művészeti Alap, nagyobbrészt bezártak az iparművészeti boltok, pályázatok írásával gyötri magát a művész, nem alkotással. Szerencsésnek mondhatja magát, aki a vas művészetét pontosan ismerő építésszel találkozik, akinek a történelmi egyházak a megrendelői, aki sikerrel pályázik vagy állami megbízatásokat kap.
Mányi István több budapesti épülettervéhez is odaálmodta Seregi György munkáit. A pannonhalmi bencések és a kismarosi ciszterci nővérek is a megrendelői közé tartoznak. Részt vállalt az Országház restaurációs munkálataiban, olykor neves cégeknek és vagyonos magánszemélyeknek is dolgozik.
Szobra áll a nagymarosi Duna-sétányon, a Természettudományi Múzeum főbejáratánál, és tőle rendelték meg a nagy „előd”, a barokk vasművesség legszebb magyarországi alkotásait készítő Fazola Henrik síremlékét. Szerencsés ember tehát, boldog is netán Seregi György?
– Önálló ember vagyok – mondja –, s az is akarok maradni. „Remete” Nagymaroson.
origo.hu
Közel húsz törvényjavaslatot vitat meg hétfőn a parlament
