„Nincsen nekönk több hazánk ennél, ha ezt is elveszítjök, nem ad senki országot nekünk.” Az ország sorsáért való aggodalmat kifejező gondolat Nyáry Pál fejedelmi tanácsos 1606-ban Bocskai Istvánhoz írt levelében olvasható. A XVII. század első Habsburg-ellenes felkelését szervező Bocskai István 1604 őszén szövetséget kötött a hajdúkkal, majd a kassai rendi gyűlést követően, a következő év februárjában a nyárádszeredai országgyűlés fejedelemmé választotta. E két utóbbi esemény bizonyította, hogy Bocskait a királyi Magyarország és Erdély is elfogadta vezetőjének.
A Bocskai-évfordulóhoz kapcsolódóan országszerte megemlékezéseket, konferenciákat tartanak, és nemrég jelent meg a Nyáry Pál írásából idézett gondolatot címében viselő tanulmánykötet is. A szerzők között debreceni történészek és levéltárosok mellett erdélyi és felvidéki kutatók is találhatók. A tanulmányok témái is e három földrajzi területhez kapcsolhatók: a felkelés 1604. évi bihari kibontakozásához, az erdélyi politikai eseményekhez és a felvidéki városok nemességének szerepéhez.
Az ifj. Barta János és Papp Klára szerkesztésében megjelent kötetből az európai háttér megismerése után képet kapunk Bocskai hajdú- és székelypolitikájáról, a városokhoz és az egyházakhoz fűződő kapcsolatáról és az utókor Bocskai-hagyományáról. A kötet szerzőinek megállapításai szerint „Bocskai személyesen is szerette és sokra becsülte a hajdúkat”, illetve „Bocskai és a székely magyarság nehéz, göröngyös utat bejárva egymásra talált és gyümölcsözően együttműködött”. A hajdúkról és a székelyekről politikai végrendeletében is egyaránt szólt a fejedelem.
Bocskai a jól erődített Kassát választotta fejedelmi központjának. A fejdelem és a felső-magyarországi város között kölcsönös kapcsolat alakult ki, hiszen Bocskai adományokkal, megrendelésekkel mindig igyekezett Kassa kedvében járni, a város pedig kölcsönökkel segítette Bocskait. Kassa mellett a fejedelem másik központja Bihar megye és Debrecen volt, de jelentős szereppel bírtak az erdélyi hiteles helyek és a fejedelem szülővárosa, Kolozsvár is.
A Bocskai-felkelés történetéhez kapcsolódó tanulmányok szerzői szerteágazóan, új kutatási eredményeket ismertetve tárják elénk a XVI–XVII. század fordulójának magyarországi történelmét. Bár – amint a kötet szerkesztői is említik – Bocskai István személyét kevésbé ismerik és tisztelik, mint akár II. Rákóczi Ferencet vagy Kossuth Lajost, mégis ő a XVII. századi Habsburg-ellenes küzdelmek elindítója és egyik legjelentősebb alakja. A fejedelem személyének jelentőségét jól illusztrálja, hogy a genfi reformáció emlékművén, a tízalakos szoborcsoporton Kálvin, Béza, Cromwell és a reformáció további nagy alakjai között helyet kapott Bocskai István is.
(„Nincsen nekönk több hazánk ennél…” Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Szerk.: ifj. Barta János és Papp Klára. Lucidus Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3200 forint)
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
