Napi sajtószemle

Guardian Unlimited
Az amerikai Francis Fukuyama – aki a hidegháború után a „történelem végéről” írt tételével vált világhírűvé – most megjelenő könyvéből ismertet részletet a baloldali brit lap. Ebben a történész leszámol a neokonzervatívokkal, akiket „már nem tud támogatni”. A neokonzervatívok azok, akik a Bush-kormányon belül és kívül a leginkább azon voltak, hogy Irakot és a Közel-Keletet „demokratizálják”. A Bush-kormány és neokonzervatív támogatói félreértették azt is, hogy a világ milyen módon reagál az amerikai hatalomra.

*****
A Guardiannek interjút adó kanadai vezérőrnagy szerint a NATO-csapatok éveken át Afganisztánban maradnak. Michel Gauthier vezérőrnagy irányítja a NATO-csapatokat Dél-Afganisztánban. Gauthier kijelentette, hogy Afganisztán az egész katonai szövetség számára rendkívül kockázatos vállalkozás lesz.

*****
A napilap vezércikkében heves támadást intéz az Egyesült Államok közel-keleti és főleg Palesztin-politikája ellen. Az Egyesült Államok egyrészt a térítő hitével cselekszik a Közel-Keleten, másrészt felülmúlhatatlan odaadás köti Izraelhez. Csakhogy az amerikai kormány azt nem látja, hogy a palesztinok – csakúgy, mint más arabok és az emberek általában – nemzeti és hazafias érzések alapján cselekednek. Ha ezeket az érzéseket megsértik, akkor válaszként többé-kevésbé agresszíven reagálnak. Mivel Palesztinában ezeket módszeresen megsértik, a demokrácia – a népakarat tükreként és eszközeként – általában harcos és nem békés. A vezércikk írója idéz egy libanoni publicistát, Joseph Samahát, aki szerint „a demokrácia nem a hazafiság alternatívája, hanem annak egyik eszköze. A nyugati elméletek és trükkök homokvára Irakban már rázkódni kezdett, Palesztinában pedig összeomlott. Adjatok nekünk demokráciát, és mi cserébe ellenállunk”. De idézi Iszmáíl Haníjét is, a palesztinok újonnan kijelölt miniszterelnökét, aki kijelentette: „Magunkhoz öleljük a fegyvereket és a parlamentet is, mert a kettő között nincs ellentmondás.” A vezércikk egy izraeli publicistát is idéz, aki szerint „Izrael mindig is meg tudott egyezni az arab diktátorokkal, mert ők jelentették azt a sorompót, amely védelmet nyújtott az arab utcák dühe ellen. De ez már a múlt. Ezután Izraelnek külpolitikájában be kell számítania azt, amire eddig sohasem figyelt – az arab közvéleményt”. Vagyis, vonja le a következtetést a Guardian vezércikkírója: minél inkább terjed a demokrácia a térségben, annál inkább az a militáns magatartás is, amely a palesztinokat jellemzi. Ma az arab demokrácia az „iszlamizmus” felemelkedését jelenti. És ezért kezdi Izrael Washingtont sürgetni, hogy ne erőltesse a demokráciát Szíriában. A megoldás csak az lehet, hogy Izrael is demokratikus országgá válik, nemcsak a zsidóknak, hanem a palesztinoknak is.