Azt olvashatjuk Orsós Ferencről az 1967-ben kiadott Magyar életrajzi lexikonban: „A második világháború idején részt vett a katyni tömegsírok feltárásában mint a hitleri kormányzat által létrehozott nemzetközi szakértői bizottság tagja. Többek között ez ügyben adott hamis szakértői véleményéért háborús bűnösnek nyilvánították. Számos szakértői véleményét szélsőjobboldali politikai állásfoglalása befolyásolta.”
Orsós közvetlen munkatársa volt 1940 és 1945 között Tamáska Loránd törvényszéki orvos, aki a kilencvenes évek elején hunyt el Aachenben. Halála előtt rögzített visszaemlékezését, feljegyzéseit, jegyzeteit az Egyesült Államokban élő családtagok szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátották, ennek segítségével reprodukálhatjuk egyebek mellett azt is, hogy – az ismert tényeken túl – mi történt Katynban.
– Érthető, hogy a németek számára a propaganda szempontjából Katyn igen fontos tényező volt – emlékezett Tamáska doktor. – Rá akartak világítani arra, hogy a szövetségesek kikkel szűrték össze a levet. A lengyel tisztek meggyilkolásának időpontját az úgynevezett fekvési idő alapján lehetett megállapítani. A sírokat 1943 tavaszán találták meg. A kérdés az volt: mikor temették el az áldozatokat.
Orsós, a polihisztor
Tamáska doktor jegyzeteiből kiderül, hogy Orsós professzor korábban sok exhumálást végzett. Különösen ismertek voltak a tiszazugi arzénmérgezések nyomán lefolytatott vizsgálatai, amelyekről összefoglaló monográfiát akart írni. A háború során azonban az anyag elveszett. (A történteket Háy Gyula Tiszazug című drámájában dolgozta fel, merőben eltérve a valóságtól.) Orsósnak tehát nagy tapasztalata volt a tekintetben, hogy a test oszlása, pusztulása alapján hogyan lehet meghatározni a fekvési időt. Kutatásainak eredményét közzé is tette a harmincas évek közepén megjelent tanulmányában. Orsós ilyen irányú vizsgálatairól tudtak Európa-szerte, másrészt elismert törvényszéki orvos volt, továbbá szakmai vonatkozásban is megvoltak a jó német kapcsolatai.
– Goebbels irányította a katyni exhumálásokat – folytatta Tamáska Loránd –, de nagyon jól tudta, hogy az eredménynek csak akkor lesz hitele, ha egy semleges bizottság mondja ki az igazságot. A Vöröskereszt elutasította az ügy kivizsgálását, ezért a németek hét állam (magyar, német, román, szlovák, finn, horvát, bolgár) törvényszéki orvosaiból álló bizottságot állítottak fel, amely 1943. április 28–30. között dolgozott Katynban. Ennek a bizottságnak lett az elnöke Orsós. Ezt a német, illetve a nyugati szakirodalomban rendszerint elhallgatják.
A katyni tömegmészárlást (14 ezer lengyel tisztet végeztek ki, köztük 8400 hivatásos katonát, a többi tartalékos tiszt volt a lengyel értelmiség köréből) kezdetben államtitokként kezelte a német kormány, Orsós még Tamáskának sem mondta meg, mire kapott megbízatást. Illetve ennyit mégis elárult:
– Kolléga úr, nekem valahol úgynevezett kültelki boncolást kell végeznem, ki fogunk menni, kolléga úr boncsegédként jön velem. Kis kofferban állítsa össze a boncoláshoz szükséges eszközöket, műszereket.
Tamáska Loránd is ment volna tehát Katynba, csakhogy közbeszólt valami. Az történt, hogy abban az időben járvány volt Pesten. Valószínűleg a rossz étel miatt többen megbetegedtek enyhe lefolyású sárgaságban, és röviddel az elutazás előtt a ragály Tamáska Lorándot is utolérte. 1943 áprilisában két hétig feküdt a 2. Számú Belgyógyászati Klinikán.
– Utólag azt lehet mondani – vélekedett Tamáska doktor –, hogy ez volt a szerencsém. A sárgaság mentette meg az életemet, mert ha kimegyek Orsóssal Katynba, akkor egyrészt nem maradhattam volna 1945-ben Pesten, másrészt ha mégis ott maradok, az oroszok elvittek volna Szibériába. Tudvalévő ugyanis, hogy minden tanút, szakértőt igyekeztek eltüntetni, akik valamit tudtak a tömegmészárlásról. (Lásd a Bondor Vilmossal készült interjúsorozatot – Magyar Nemzet, 2005. július 23. és 30.)
Így aztán Orsós egyedül, magyar kollégája nélkül utazott el Katynba. Húsz ismert kórboncnok, illetve törvényszéki orvos vett részt az exhumálásokban. A bizottság tagjai csak néhány holttestet boncoltak fel, ellenben a német szakértők több ezer lengyel tisztet megvizsgáltak, és igyekeztek megállapítani valamennyinek a személyazonosságát.
Az 1943. április 30-án aláírt jegyzőkönyv mindenekelőtt Orsós korábbi vizsgálataira támaszkodott. A professzor kimutatta, hogy a földben lévő holttestben az oszlási, rothadási jelenségek, azaz az elfolyósodás következtében bizonyos kémiai folyamatok játszódnak le, s ennek nyomán a koponyacsont hátsó részének mésztartalma lecsökken, dekalcinációs folyamat indul meg. Erre a tiszazugi exhumálások során jött rá. Megállapította, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy ez a koponyaalapi csontelváltozás létrejöjjön. Több év.
Tamáska Loránd visszaemlékezéseiben elmondta, hogy a törvényszéki orvostanban sokáig gondot okozott a hosszú ideje megölt, majd elkapart holttestek fekvési idejének megállapítása. Úgyhogy korábban, főleg a franciák, sokat foglalkoztak a kérdéssel, és elsősorban a bogarakat hívták segítségül.
– Amikor az ember teste oszlásnak indul, a zsírszövet meg az izomszövet átalakul, a bomló szöveteknek különböző ízei vannak, amelyek vonzzák a hullabogarakat. Orsós mindig azt mondta, hogy egy bizonyos időben, amikor többek között vajsav képződik, megjelennek a „Feinschmeckerek”, az ínyencek, a vakpókok és társaik. 1890-ben egy neves francia törvényszéki orvos hatalmas monográfiát adott ki arról, milyen bogarak és alacsonyabb rendű élőlények találhatók a holttestekben, és ebből hogyan lehet megállapítani a fekvési időt. Az intézetünkben volt egy nagy bogárgyűjtemény is. Orsós polihisztor volt. Sok mindent tanultam tőle. Többek között növénytant, mert az is hozzátartozik a nyomozáshoz.
A halál időpontja
Tamáska doktor elmondta, hogy Katynban is megfordultak botanikus szakértők. A kivégzések előtt ahhoz, hogy a tömegsírokat kiáshassák, azon a területen a fákat is el kellett távolítani. Amikor aztán betemették a sírokat, facsemetéket ültettek a kiásott fák helyére. A német felderítő repülőgépek légi felvételeket készítettek a szóban forgó helyről, és ekkor vették észre, hogy a Szmolenszktől 50 kilométerre fekvő erdőben szabályos, ember formálta területek is találhatók, ahol csak alig másfél méteres fák, illetve cserjék vannak. Nagyon könnyen meg lehetett találni a tömegsírokat. Nem egy volt, hanem három. A botanikusok pontosan megmondták, mennyi idősek a beültetett fák. Tehát három tényező: a koponyacsont mésztartalma, bizonyos bogárfajok jelenléte és a facsemeték életkora egyaránt bizonyította a fekvési időt.
– A laikus olvasó számára ez megint hátborzongatónak hathat: amikor Orsós visszajött, további vizsgálatokra elhozta magával két lengyel tiszt koponyáját, a rothadt, lágy részekkel együtt, a fejbőrrel, a nyakizomzattal, amit a boncoláskor a holttestről eltávolítottak. Mindenekelőtt a tarkó táján, a lövési, bemeneti nyílást kellett nekem vizsgálnom, szövettani metszeteket végeznem, mert rászorított csővéggel végrehajtott lövési sérülés esetén a bőrbe is beékelődnek lőporszemcsék. A koponya macerálása (vegyi eljárással, áztatással kioldó, leválasztó művelet – K. A.) már nem az én feladatom volt. Az eredményt többször bemutattuk a szakembereknek, mert nagyon tanulságos eset volt: hátul, a nyakszirthelyen a szabályos, kör alakú bemeneti nyílás, a homlokcsont közepén a tölcsérszerűen táguló kimeneti nyílás, csontsérülés látszott.
Tamáska doktor feljegyzései között olvashatjuk, hogy a nyakkszírtpikkely belső felszínén jön létre a mészpusztulás. Tehát ott felpuhul a koponyacsont, és hiányok keletkeznek. Ehhez viszont minimum három év szükséges! Amennyiben a lengyel tisztek 1942-ben haltak volna meg, akkor ennek 1943 tavaszán nem lett volna semmilyen nyoma. A vizsgálat megállapította, hogy a tömegmészárlást 1940 április–májusában hajtották végre, amikor a németek még nem léptek a Szmolenszk környéki területre.
Televíziós filmekben gyakorta láthatjuk, hogy a törvényszéki orvos az órájára néz, és kategorikusan kijelenti, hogy a halál történetesen 18 óra 15 perckor következett be. Tamáska Loránd szerint a szakember ezen csak nevet, ilyet ugyanis nem lehet állítani soha, mert nagyon sok tényező befolyásolhatja a történteket: a talajviszonyok, a hőmérséklet, az évszakok stb. Így aztán legfeljebb hozzávetőlegesen lehet kijelenteni ezt vagy azt. És akkor még nem is beszéltünk az egyéb nyomozati anyagokról.
Öt pengőt kért a hölgy
Orsós Ferencet megvádolták azzal, hogy németbarát, jobboldali érzelmű.
– Véleményem szerint abszolút nem így volt – vélekedett Tamáska. – Mindig objektív szakértőnek bizonyult, különösen 1944-ben, a háború alatt. Majdnem minden estét 10-től éjfélig együtt töltöttem vele, adminisztráltunk, ügyeket intéztünk és ilyenkor beszélgettünk. Elmondta például, ismert eset volt Pesten, hogy egy fogorvos injekciót adott be egy kis cselédlány foggyulladásos ínyébe – vita volt később, hogy szabad vagy nem –, amitől a lány meghalt. Orsós alapos vizsgálattal kimutatta, az injekció hatására a fertőzés az állcsontból az idegcsatornán keresztül a koponyaüregbe jutott, és ez genynyes agyhártyagyulladást idézett elő. A műhibapernek egy nagy hírű sebész, budapesti egyetemi tanár volt az elnöke. Az ülés előtt kijelentette: „Ferikém, mindenben igazad van” – így mondta Orsós nekem, tanított, hogy milyen az élet –, aztán az ülés során egészen más véleményt formált. „Hát így is lehet, meg úgy is lehet… Pontosan nem lehet megállapítani, tehát nincs műhiba.” Amikor befejeződött az ülés, Orsós odament az elnökhöz, és azt kérdezte: „Mondd, kollégám, hát mi történt? Az ülés előtt azt mondtad, hogy…” „Feri, te ezt nem érted meg – hangzott a válasz –, agglegény vagy, neked nincsen fiad, nekem viszont van… Ha én néhány orvost kikészítek, akkor az én fiamból soha nem lesz magántanár, egyetemi professzor.”
Tamáska Lorándot a háború után is gyakran hívták a Szovjetunióba, mert a darabolos gyilkosságok szakértője volt. Nagy valószínűséggel meg tudta például mondani, hogy a Dunából kihalászott emberi végtagot – azonkívül, hogy hány éves férfi vagy nő testrésze volt – a folyó melyik részén dobták a vízbe. Mindegyik szakaszon ugyanis más és más algák telepednek rá a végtagra.
Avgyejev orosz tábornok 1956 májusában azt mondta Tamáska Lorándnak Moszkvában: „Nálunk minden gyerek tudja, hogy a katyni mészárlást oroszok követték el. A nürnbergi perben Prozorovszkij profeszszor hazudott, hamis szakvéleményt terjesztett elő.” (Emlékezhetünk: a katyni dokumentumokat Borisz Jelcin küldte el Lech Walesa lengyel államfőnek 1992-ben. A dokumentumokból kiderült, hogy az NKVD főnökének, Lavrentyij Berijának a javaslatára és a politikai bizottság jóváhagyásával hajtották végre a tömegmészárlást.)
Hogy mi lett a két lengyel koponyával, amelyeket Orsós hazahozott? 1944 és 1956 között még mindkettő megvolt, de az 1956-os forradalomban elégtek. Az oroszok 1945-ben keresték Orsóst, de ő 1944. december 6-án végleg Németországba távozott. Amikor a „felszabadító csapatok” megérkeztek, különös dolog mentette meg tőlük az intézetet.
– Január 18-án foglalták el a szovjetek az Üllői út 93.-at, a klinikai telepet. Kitűnően tudtak mindent, valamennyi orosz katona kezében volt egy Budapest-térkép, amelyen az utcák neve cirill betűkkel volt feltüntetve. Azonnal Orsós felől érdeklődtek, kérdezték, mit tudok róla. Hol van valami írásos anyag, dokumentum, fénykép Katynról? Én tudtam, hogy kell az oroszokkal beszélni, nem ijedtem meg, hanem elkezdtem nevetni. „Bolondnak tartják Orsóst – kérdeztem –, ugye, nem gondolják, hogy itt fogja magukat várni? Ő már decemberben elment Németországba, menjenek utána. Itt van egy dosszié, láthatják, hogy a vignettát letépte, az volt ráírva: Katyn…” Fekete kartondobozai voltak felcsapható fedéllel, amelyeket egymásra lehetett rakni. Ezeket a Leica fényképezőgéppel együtt magával vitte. Sok felvételt készített Katynban, két-három tekercset, mikor elhagyta az intézetet, magához vette a teljes anyagot a megbízólevéllel együtt. Ezek mind benne voltak az említett dossziéban. Az oroszok a hallottakat tudomásul vették, de azért elkezdték átkutatni az intézetet.
Tamáska Lorándtól tudjuk, hogy Orsós Ferenc festő is volt. De csak „vasárnapi festőnek” titulálták. Az akadémikusok lebecsülték a képeit. Az egyik kiállításon valamelyik akadémikus így fordult hozzá: „Feri, én tőled mindig csak virágcsendéleteket meg tájképeket látok, pedig te olyan nagy anatómus vagy. (1946-ban a művészeti akadémia tanára lett a mainzi egyetemen – K. A.) Nem tudsz aktot festeni?” „Mi az, hogy nem tudok?!” – csattant fel.
Dühösen visszament az intézetbe, utasításba adta, hogy azonnal hívják fel az Eperjes utcai művésztelepet, és küldjenek neki egy modellt. Délután meg is jelent egy hölgy. Orsós professzor az orvosi szoba íróasztalára felállított egy széket, ráültette az aktot, jobbra-balra forgatta, miközben a különböző pózokról skicceket készített. A hölgy egyórai ülésért öt pengőt kért. Orsós spórolós sváb ember volt, ez így sokba kerül, gondolta, s az a mentő ötlete támadt, hogy a Leicával öt perc alatt 36 mozdulatot rögzíthet. Így is tett. Ezután a hölgy elment, előhívták a filmet, nagyításokat végeztek, s ha a professzor aktot akart rajzolni, csak ezeket a képeket kellett elővennie. A dohányzóasztal fiókja tele volt aktképekkel.
Amikor az oroszok keresték a katyni felvételeket, az egyik fiókból a földre esett száz aktfotó. Úgy kaptak rajta, mint virágporon a méhek. Mindegyik akart egy-két aktfotót. Ettől a pillanattól kezdve nem érdekelte őket, hogy van-e az intézetben akna vagy fegyver, a katyni exhumálások dokumentumai sem izgatták őket, mindegyik megrakta a zsebét aktfényképekkel, aztán elvonultak. Egy fikarcnyi károsodás sem érte az intézetet.
Folytatjuk
origo.hu
Kocsis Máté: Az ukránok le akarják járatni Orbán Viktort
