Ellentmondásos bombariadók

Az elmúlt majdnem két hét történései sok kérdést vetnek fel a rendőrség munkájának színvonalával. A tévészékház ostroma utáni napokban a rendőrségi intézkedésekből kijutott a vétlen járókelőknek is. A rendőrség munkáját egyaránt jellemezte tehetetlenség és oktalan brutalitás is. A közelmúlt eseményei mellett azonban kevesebb visszhangot kapott két bombariadó, és az azok rendőrségi reagálásban tapasztalható számos furcsaság. Az elmúlt napokban kritikán alul teljesítő rendőrség ezúttal a szakmaiság és a gondosság puszta látszatát is igyekezett messzire elkerülni. Sikerült.
A Hír TV épületénél múlt szerdán este 19 óra 18 perckor megállt egy rendőrségi furgon, kiszállt belőle két rendőr, és közölték a televízió munkatársaival, hogy márpedig bombariadó van. A riasztás állítólag telefonon érkezett a rendőrséghez. Azonnal felmerül az első kérdés: ha a rendőrség tudomására jutott, hogy van egy épület a városban, ahol akár emberéletek is kockán foroghatnak, akkor miért nem a lehető leggyorsabb módon – Alexander Graham Bell zseniális találmányát, a telefont rendeltetésszerűen használva – értesítették a bennlévőket? Miért volt olyan nyugodt a rendőrség, hogy még egy negyed órát autókáztak a városban, mire – a már a birtokukban lévő hírrel – a helyszínre érkeztek? Hiszen egy bomba bármikor robbanhat. A rendőrség ennyire érezte veszélyben a megfenyegetett intézményt és a bent dolgozókat. De miért voltak benne olyan nagyon biztosak, hogy nem kell elkapkodni a hír továbbítását? Aztán az is érdekes és látszólag indokolatlan nyugalomra vall, hogy ha már egyszer személyesen jelentek meg a rendőrség tagjai a vészhírrel, akkor miért csak ketten érkeztek, a furgonban miért nem ültek tűzszerészek?
Csak két járőr. Na, azok aztán sokat tehettek. Nem értenek sem a bombához, sem az esetlegesen bekövetkező robbanás következményeinek kezeléséhez. Szóval furcsa. A tűzszerészek csak percekkel később érkeztek. Valamiért ők sem érezték sietősnek a dolgot. Az is furcsa, hogy az első utasítás szerint nem az egész épületet kellett kiüríteni, csak a gyártási részleget és az irodákat. Az adáslebonyolítás maradhatott. Tudni kell, hogy az adáslebonyolító helyiségekben nincsenek olyan dokumentumok, számítógépek vagy egyéb adathordozók, amelyek a televízióhoz beérkezett, adott esetben feldolgozatlan információkat, üzleti és céges titkokat tartalmaznak. A kiüríttetett helyiségekben viszont éppen ilyenek vannak. Újabb kérdés: a rendőrök – ha veszélyben az épület – miért nem üríttették ki rögtön az adáslebonyolító helyiséget is? Az ott lévőkre rárobbanhatott volna az épület? Végül valaki kapcsolhatott, hogy ez így nagyon hülyén néz ki, és a lebonyolítóból is kiküldtek mindenkit, ezután az adás leállt.
A munkatársak egy órán át az épület ajtajában és közvetlen, pár méteres környezetében cigarettáztak. A rendőrségi vizsgálat végéig nem lehetett senki biztos abban, hogy vaklárma volt-e a riasztás. Tehát – mivel jellegéből adódóan életveszélyt is tud okozni egy bomba – mindenkit biztonságba kellett volna helyezni. De nem, a rendőrök nem küldték távolabb a munkatársakat. Nyilván akadna egy szakértő, aki azt is elmagyarázná, hogy ha egy épületben bomba robban, akkor csak befelé omlanak a romok. A léglökések által keltett nyomás nem nyom, hanem szív, a falak nem ki-, hanem bedőlnek.
De mindegy is ez most. Meg furcsa is, persze. A cinikus nyugalom volt a legfurcsább, amivel a rendőrség a színjáték látszatát sem igyekezett elkerülni. A lényeg, hogy a kormány felügyelete alatt működő hatóság emberei egy órán keresztül, senkitől sem zavartatva járkálhattak fel s alá, és vizsgálódhattak az üres épületben. Körbejárhatták a vezetőség irodáit, a hírgyártást, mindent, ami egy tévét tévévé tesz. A földszinti íróasztalokon dokumentumok, kazetták, egy emelettel feljebb céges iratok, szerződések, személyes adatok, üzleti titkok. És az épületben senki más nem volt, csak a robbanástól egyáltalán nem tartó, a korábban részletezett potenciális veszélyek elhárításáért semmit nem tevő kormányerők tagjai. Hát, nem mondom: furcsa.
De jobb, ha eszünkbe sem jut azt feltételezni, hogy a demokráciát, sajtószabadságot remegve tisztelő kormány rendőrsége bármi illetéktelent tett volna a tévében. Fel sem merül épeszű emberben, hogy a kiürített épületben történt egyórás hatósági séta alkalmat adhatott bizonyos adatokhoz való hozzáférésre. Sem azt az egészen elképesztő feltételezést nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szakszerű átvizsgálás után (nyomán?) esetleg különböző, a televízió és a kormány közötti – az eddigieknél sokkal kimerítőbb, a korszerű, egyirányú és főleg rejtett – információtovábbító berendezések maradtak véletlenül a tévé épületében, a vezetők irodáiban, a hírszerkesztőség helyiségeiben. Nem, erről szó sem lehet. Ez a kormány nem olyan. Őszinte, tiszta, igazi demokrata, nincs miért tartania a Hír TV-től. Még ez a szerencse. Különben lehetne izgulni.
A rendőrség kommunikációja amúgy nullást érdemel. Kérdeztük volna a furcsa körülményekről Garamvölgyi Lászlót, az ORFK kommunikációs igazgatóját, de ő a helyetteséhez irányított. A helyettes ismét egy újabb hölgyhöz, aki az mondta, hogy ő nem nyilatkozhat, hívjuk az ügyeletest. Hívtuk. Ismét egy hölgy, aki megint nem tudott semmire válaszolni. Visszahívást ígért. Aztán érkezett is a visszahívás, de nem ám holmi ügyeletes sajtóstól. Bizony maga Kormos Endre alezredes úr szólt a telefonba.
Végre volt kinek feltennünk a nem túl bonyolult kérdést: miért nem telefonon, hanem – jelentős időveszteséget okozva – furgonnal érkezett a veszélyt jelző hír a televízióba, miért nem szálltak ki rögtön a tűzszerészek (a rendőrséghez érkezett állítólagos hívástól számítva eddig a pillanatig majdnem fél óra telt el), miért nem terelték az épülettől távolabb a dolgozókat? Zseniális volt a felelet: „A kérdése jó, de nem tudok rá válaszolni”. Bravó. Ezért aztán érdemes volt egy alezredessel beszélni, ezt egy ügyeletes sajtós tényleg nem tudta volna elmondani.
Ugyanezen a napon a Magyar Televízióban is bombariadó volt, fél órával később. Így tényleg fel sem merül, hogy csak a Hír TV-ről szólt a történet. Az MTV-t úgy vizsgálták át a rendőrök, hogy nem állt le az adás, a gyártási részleg működhetett tovább, és nem ürítették ki az épületet. Rudi Zoltán tévéelnök szerint azért nem, mert az egyes és kettes adó olyan biztonságos körülmények között működik, hogy bombariadó miatt sem kell kiüríteni. Ez is furcsa. Főleg az benne a furcsa, hogy egy ostrom után Rudi nem ijed meg a bombafenyegetéstől. Nem kéne óvatosabbnak lenni? Rossz a kérdés, helyesen: vajon miért nem adott sem a tévéelnök, sem a rendőrség akár csak az óvatosság látszatára is? A kormány által finanszírozott és kézben tartott MTV-ből nem menekítették ki az embereket. Vagy úgy voltak vele, hogy ott pusztuljon el mindenki, vagy tudták: nincs is bomba az épületben. De azt ne próbálja bemagyarázni se a rendőrség, se Rudi elnök úr, hogy egy bomba nem jelent veszélyt a bent dolgozókra.
Hálát adhatunk, hogy a Hír TV-sekre legalább egy kicsit jobban vigyázott a hatóság. Vagy legalább arra vigyáztak, hogy a dolgozók házon kívül legyenek, amíg ők odabent vannak. Valamit nagyon tudhatnak. Szóval, mondom, furcsa. Nem kicsit, nagyon.