Az elnökválasztások többsége rendben lezajlott, és a földrész két legnagyobb ellenfele, George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke, és a venezuelai államfő, Hugo Chávez végül döntetlennel zárta az évet. A júliusi mexikói választás kivételével mindenhol elfogadták az eredményeket, és a választások többségén két fordulóra is sor került, ami a demokratikus intézmények megerősödésére utal. Az Egyesült Államok csak ritkán próbált nyíltan beavatkozni a földrészen is terjedő és egyre erősebb Amerika-ellenesség miatt. Ennek az az egyik oka, hogy a diktatúrákról a demokratikus rendszerekre való visszatérés után a latin-amerikai szegény lakosok többsége tapasztalt ugyan változásokat, de mivel elmaradtak a remélt és az életkörülményeiket gyökeresen javító nagy átalakulások, sőt nem csökkent az amerikai pénzintézetek befolyása országaikra, tovább erősödött ez az ellenséges érzület. Bush megtartotta szövetségesei között Kolumbiát, Mexikót, Costa Ricát, Hondurast és Perut, de nem sikerült vereséget mérnie Chávezre Venezuelában. Végeredményben Hugo Chávez többet nyert, mint Bush, mert Bolívia és Ecuador már mindenképpen a venezuelai államfő szövetségesének tekinthető, és decemberben váratlanul tárgyalásra került sor a dél-amerikai ország és a szuperhatalom között.
Az egész év tulajdonképpen a venezuelai–amerikai erőpróba jegyében telt. Lendületes sikereket ígért az év kezdete Hugo Chávez számára, hiszen ezt sugallta az első bolíviai – ajmara – indián elnök, Evo Morales tavaly decemberi megválasztása. Chávez nem is vesztegette az időt, és január végén megkötötték havannai szövetségüket példaképükkel, Fidel Castróval, amit a „jó tengelyének” neveztek el. Az amerikai befolyású nemzetközi pénzintézetek ellensúlyozására az év elején megtette az első lépéseket a latin-amerikai fejlesztési bank létrehozására Argentínával és Brazíliával közösen. Májusban Bolívia államosította szénhidrogénkészletét, és ezzel alaposan felforgatta a hatalmi és energiaviszonyokat a térségben. Morales jócskán megemelte a bolíviai földgáz kitermelési árát, és a külföldi óriáscégek Brazília kivétellel mind belementek az új feltételekbe és az árakba. Hugo Chávez mint a latin-amerikai integráció elkötelezett híve, de a neoliberális szabadkereskedelmi szerződések esküdt ellensége, december elején azt javasolta a dél-amerikai országok vezetőinek, hogy hozzák létre az Európai Unióhoz hasonló dél-amerikai szövetséget, az Unasurt.
Az Egyesült Államok az erősödő ellenségesség miatt kénytelen finomabb eszközöket alkalmazni a térségben csökkenő befolyásának megtartása érdekében. Mivel szüksége van a bolíviai földgázszállítmányokra, elérte, hogy Chile és Bolívia ne háborúval rendezze területi vitáját. Sikerült viszont viszályt szítania Argentína és Uruguay között.
Az Egyesült Államok egyik évtizedek óta fájó pontja Kuba. A megöregedett Castro, a térség első kommunista államának vezetője idén töltötte be nyolcvanadik évét, de július végi műtétje óta eltűnt a politikai életből. Mégsem omlott össze a rendszer: nemhogy nem törtek ki Amerika-párti zavargások, még csak meg sem ingott Castróék hatalma. Mégis változásra került sor, csak nem a Washingtonban remélt módon és sebességgel. Raúl Castro, Fidel öccse az immár fél éve zajló átmenet irányítója első nagy külpolitikai sikerének könyvelheti el, hogy december elején amerikai képviselői küldöttség látogatott Havannába, és hamarosan több követi. Bush kormányzata levonta a következtetést a november elején tartott törvényhatósági választásokon elszenvedett vereségből. Változtatni kell Latin-Amerikában eddig inkább kudarchoz vezető politikáján, és jobban figyelembe kell vennie a választások eredményét mind nagyobb mértékben befolyásoló latin-amerikai ajkú bevándorlók millióinak érdekeit és érzelmeit.
origo.hu
Bécsben elszabadult az LMBTQ őrület - videó
