Bűnösök és áldozatok

Marosán szólt előre. November 4. után bejelentette: Mostantól lövünk! És lőttek. Salgótarjánban is. Munkások, egyszerű emberek maradtak fekve az utca kövén. Salgótarjánban is, másutt is. Ilyen a kommunista, ha nyeregben érzi magát. Lő. Üt. Ver. És nagyon meg van közben sértődve. Ma, a salgótarjáni sortűz évfordulóján legyen ez az áthallásos mondat: ilyen a kommunista, ha nyeregben érzi magát. Legyen ez az üzenet. Sajnos van mit üzenni. Hiába telt el már tizenhat esztendő. Hiszen eltelt. S mintha csak azért telt volna el, hogy egyre többen egyre gyakrabban úgy érezzük: mintha számos vonatkozásban ugyanolyan lenne az életünk. Mintha a salgótarjáni sortűz áldozatai előtt csak muszájból hajtanának fejet egyesek. Fogcsikorgatva, s legbelül, titokban, egészen mást gondolva.
Salgótarján az utóbbi tizenhat esztendőben mindig balra szavazott. Az idén megtört a jég. Sokféle tényező együttes hatására most jobboldali polgármestere van Salgótarjánnak. A Szabad Demokraták Szövetsége nevű pártalakulat salgótarjáni szervezete elérkezettnek látta az időt, hogy támadásba lendüljön. Mivel a sortűz áldozatainak emlékére rendezett ünnepségre a polgármester meghívta Schmidt Mária történészt, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját, az SZDSZ helyi szervezete bejelentette, nem megy el az ünnepségre. Mert nem mutatkoznak együtt Schmidt Máriával.
Nem fogok bele annak taglalásába, hogy ugyan vajon mi bűne lehet Schmidt Máriának. Két okból sem. Egyrészt, mert nincsen semmi bűne, másrészt, mert felesleges. Egy Tvzetzan Todorov nevű, Franciaországban élő filozófus már remekül megírta, milyen az, amikor a „liberális” megmondóemberek rászállnak valakire. Olyan az éppen, mint amikor a hiénafalka kinézi magának az áldozatot. Attól fogva nem tágít. Ezek a mi hiénáink (SZDSZ) már régen kinézték maguknak Schmidt Máriát. Most pedig, hogy a salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékére rendezett ünnepségre az új, fideszes polgármester meghívta a történész asszonyt, úgy érzi a hiénafalka, hogy kétfelé vicsoroghat egyszerre: Schmidt Máriára és az új polgármesterre. A harmadik vicsorgás pedig a salgótarjáni sortűz áldozatainak jut. Hiszen ezeket a hiénákat soha nem zavarta, hogy kicsodákkal kötöttek koalíciót. Kicsodákkal, miféle alakokkal ülnek közös csónakban 1994 óta. Ezeket csak Schmidt Mária zavarja. Aki létrehozta a Terror Háza Múzeumot. A világ egyik legjobb, legszínvonalasabb múzeumát – de ez a kevésbé fontos. A Terror Háza Múzeum legnagyobb érdeme, hogy ne mondjam, küldetése önmagában lehetetlenné teszi a felejtést. Azt, hogy feledésbe merüljön a huszadik század másik iszonyata, emberirtása, holokausztja: a kommunista terror. A hiénák, valamint szövetségeseik, a kommunista terror egykori résztvevői, továbbá szellemi, lelki örököseik ezért haragszanak. Ők a felejtésben érdekeltek. Ők csak az egyik emlékezet fenntartásában érdekeltek.
Tudják, mit ír Todorov? Azt írja, hogy a náci bűnök elkövetői mindig helyeselni fogják, hogy a nácizmust összevessék a kommunizmussal, hiszen akkor bűneik nem lesznek többé egyediek és kivételesek. S a kommunizmus áldozatai is helyeselni fogják ezt, mert akkor végre az ő szenvedéseik is méltók lesznek az emlékezetre és a sajnálatra. Ezzel szemben a nácizmus áldozatai tiltakozni fognak az összehasonlítás ellen, mert akkor az ő szenvedéseik elveszítik kivételességüket, egyediségüket. S ugyanígy fognak tiltakozni a kommunizmus bűnösei is, mert bűneik végre a valós megítélés alá esnek az összehasonlítás által.
Nos, tessék kicsit eltöprengeni, ki hol áll ma. Talán egyszerűbb lesz megfejteni, mi miért történik. Talán még azt is, miért gyűlölik a hiénák Schmidt Máriát. Is. S hogy miért nem számítanak egyáltalán a salgótarjáni sortűz áldozatai. Sem.