A fejlődő világ tartja el a Nyugatot?

Néhány napja a La Nación argentin napilap elemzéssel állt elő, amelyben több meghökkentő következtetésre jutott. A cikk nem kevesebbet állít, mint hogy a fejlődő országok a földkerekség bankárai. 2006-ban 586 milliárd dolláros külföldre kihelyezett rekordöszszeggel, idén pedig előreláthatólag 640 milliárd dollárral az Egyesült Államok és több más nagyhatalom költségvetési hiányát fedezik.
Sok szakértő szerint a forradalmi változás 2000-ben kezdődött, amikor a delokalizáció először hozott eredményt Kína és India folyó mérlegében, amely azóta is folyamatosan nő. A delokalizáció a globalizáció egyik kedvezőtlen hatása, amit elsősorban a multinacionális cégek alkalmaznak, amikor kedvezőbb működési feltételeket biztosító országokba telepítenek üzemeket, főleg a harmadik világba.
A két élen járó állam, Kína és India mellett az olajtermelő országok és számos fejlett ország is felhasználja ezt az eszközt. Korábban a fejlődő országok kaptak pénzt a talpra álláshoz, napjainkra megfordult ez a folyamat. Az újdonság lényege, hogy miközben a Perzsa-öböl államai, Algéria, Argentína és Oroszország már tudja fizetni saját feleslegéből a fellendülési terveit, adósságainak törlesztésére fordította likviditását, ezzel egy időben ezen államok egy része amerikai adósságpapírokat kezdett vásárolni.
Az Egyesült Államok adósságából Kína 950 milliárdos összeg felett rendelkezik, hiszen költségvetési hiánya eléri a 3,5 billió dollárt, amit folyamatosan ront az évi 125 milliárd dolláros mértékben növekvő államadósság a kereskedelmi mérleg romlása miatt. A brit Peter Odell energiaszakértő szerint az orosz és kínai befektetések terjeszkedése ma már olyan mértékű, hogy idő kérdése, mikor kap vételi ajánlatot az amerikai Exxon vagy a Chevron, vagy mikor szánják rá magukat az orosz cégek, hogy felvásárolják a Shellt, avagy a British Petroleumot.
Az argentin cikk írója végül felveti, mi történne akkor, ha ezek a fejlődő országok egyik napról a másikra beszüntetnék az adósságpapírok fizetését, és saját országuk fejlesztésére fordítanák ezeket az összegeket. Növekedne a világgazdaság, de megugranának a kamatlábak a fejlett országokban, és nem utolsósorban súlyos fizetőképességi hiányt okozna az Egyesült Államokban. A borúlátó szakértők szerint tőkehiány következne be, és a dollár értéke a felére zuhanna.

Pénzbehajtó pénzalapok. A BBC számolt be arról, hogy egy brit bíróság Zambia ellen ítélt egy adósságperben. Egy pénzalap olcsón megvásárolta az afrikai ország kevesebb mint 4 millió dolláros adósságát, most pedig 40 milliót kénytelen megadni. Véletlenül éppen megegyezik azzal a jóváírt adósságösszeggel, amit nemrég engedtek el Zambiának. Zambiában az átlagkereset alig éri el a napi egy dollárt. (S. T.)