Adjátok vissza!

Gyurcsány Ferenc, miután elment kicsit okosan nézni a Che Guevara-fesztiválra, elhatárolódott a kádári örökségtől. Kádár Jánostól és rendszerétől. Horn Gyula, Lendvai Ildikó és mind a többiek majd szívrohamot kaptak ettől, de azóta már minden szinten folyik az elhatárolódás.
Mert Gyurcsány azt mondta. És most fogcsikorgatva elhatárolódnak. Gyurcsány Nagy Imre mellett tette le a voksát. Most majd mind leteszik a voksukat ugyanoda.
Gyurcsány két röpke évtizede még megtagadta a saját apját, amiért az „forradalomként” emlegette 1956-ot. Most meg leteszi a garast. És leteszik mindnyájan. Ezek egész életükben oda tették le a garast, ahol az megfialt. Néha kicsit későn, de azért valahogy mindig eltalálták a megfelelő garasletevő helyet.
Most maga Vitányi Iván jelenti ki, hogy nem vállalható az állampárti örökség. Őrületesen örvendetes ez az elhatárolódás. Éppen itt volt az ideje. S most már igazán csak egy apróságra van szükség: ha nem vállalják az állampárti örökséget, akkor ne vállalják az állampárti örökséget! Ez nagyon fontos! E nélkül ez is csak ugyanolyan hazugság, mint minden, ami elhagyja a szájukat. Ha még mindig nem érthető, akkor: ha nem vállalják az állampárti örökséget, akkor adják vissza!
Adják vissza mindenestül! Teljesen! Haladéktalanul! Adják vissza az ingatlanokat! Mindet! Az összes volt téeszcséirodát, pártirodát, ami a rendszerváltás (mennyire utálom ezt a hazug szót!) után automatikusan az övék lett! Azt mind-mind adják vissza! Adják vissza a kastélyokat is! A kúriákat! Adják vissza az elrabolt villákat! A Szemlőhegyi úti elrabolt villát is adják vissza, haladéktalanul, mert azt is lopták! Adják vissza a festményeket, könyvtárakat, ékszereket, dísztárgyakat, ingóságokat! Mindazt, amit a rendszerváltás (mennyire irtózom ettől a semmit sem jelentő szótól!) pillanatában kihordtak az országból, és pénzzé tettek! Hogy legyen miből átvészelni a nehéz időket! (Tragikusan szomorú és igazságtalan tény, hogy nekik soha, semmikor se voltak nehéz idők. S fontos igazság: aki minden rendszerben legfelül van, az egészen biztosan gazember. Ugye tudják, hogy így van? Persze, hogy tudják, de ez sohasem zavarta őket…) Adják vissza a spontán privatizáció során zsebre vágott javakat!
Az állampárt legutolsó aljasságát úgy hívták: előprivatizáció. Ez volt az az aktus, amelynek során az állampárt működtetői, irányítói, haszonélvezői és bűnösei, az egykori gyilkosok – és a ma hatalmon lévő utódaik, akik szellemi, erkölcsi közösséget vállalnak ezekkel – elloptak mindent. Mindent, ami még működött, mindent, amiből még hasznot lehetett húzni.
Akkor lettek milliomosok, milliárdosok. Akkor lopták el tőlünk másodszor is az országot. Először a háború után, amikor azt üvöltötték, hogy a magántulajdon bűn, másodszor pedig a rendszerváltás (micsoda tragikus tévedés volt részünkről a rendszerváltás ilyetén értelmezése!) előtti utolsó pillanatban, amikor már készültek az új időkre. Ezt most mind-mind vissza kell adniuk! Mert ez maga az állampárti örökség.
A ti állampárti örökségetek, Cipolla!
A miénk a tönkretett élet. A szüleim, nagyszüleim tönkretett élete. Mert azért az nem úgy volt ám, Cipolla, hogy „születtek szerelmek, lettek kiskertek, és jött az első Trabant meg Wartburg”; nem, Cipolla, ez így ócska hazugság és eufemizmus. Ez elkenése a bűnnek. Ez leköpése szüleim, nagyszüleim tönkretett életének.
De mert azt úgysem tudjátok visszaadni, legalább azt adjátok vissza, amit elraboltatok! Ott van minden, megvan minden, abból élsz, abból éltek.
Adjátok vissza! Vagy majd egyszer visszavesszük.