Ég a Reichstag!

Ezerkilencszázharminchárom télutó, kora tavasz. Február 27-én 22 és 23 óra között lángok csapnak fel a berlini Reichstag épületében. Február 28-án felfüggesztik az alkotmányt, és bevezetik a szükségállapotot. Március 23-án az ismét összeülő Reichstag (birodalmi nemzetgyűlés) megszavazza az úgynevezett felhatalmazási törvényt, amely jogot ad a kormánynak, hogy a parlament nélkül kormányozzon, valamint az alkotmányt figyelmen kívül hagyva alkothasson törvényeket.
2007. télutó, kora tavasz. Magyarországon a kancelláriaminiszter bejelenti, hogy a Parlamentet körülvevő vasfüggöny fenntartása nemzetbiztonsági érdek, mivel a titkosszolgálatok tudomása szerint merénylet készül a köztársaság Országgyűlése, valamint magas rangú közjogi méltóságok ellen.
Mi köti össze az 1933. évi németországi télutót és kora tavaszt a 2007. évi magyarországi télutóval és kora tavasszal? A hazugság és a provokáció. Egy azonos mentalitású és lelkületű politika és politikusi gárda. Ez köti össze ezt a hetvennégy esztendőt.
A Reichstag azért gyulladt ki azon az éjszakán, hogy a náciknak legyen ürügyük hatályon kívül helyezni a jogállamot. (Itt persze rá kell mutatnunk egy fontos tényezőre: az akkori Németországban a nácikkal közel megegyező erőt tudhatott maga mögött a kommunista párt. A weimari köztársaság egyik igazi tragédiája, hogy e két egylényegű borzalom maradt mint választási lehetőség. S ha a nácik nem gyújtják fel a Reichstagot, felgyújtották volna a kommunisták. Aztán ők kerültek volna hatalomra, és a németek semmivel nem jártak volna jobban. Akkor nem faji, hanem osztályalapon irtották volna ki saját magukat. Mit tetszenek mondani? Hogy legalább másokat nem irtottak volna ki? Szamárság. A terror és a hullahegygyártási technológia másik nagy exportőre Sztálin, ha valaki elfelejtette volna. A Molotov–Ribbentrop-paktum: az egylényegű borzalmak időleges és szükségszerű szövetsége. Aztán, miután Hitler megtámadja, Sztálin mindenféle tétovázás és erkölcsi dilemma nélkül hátba támadja az élethalálharcot vívó Lengyelországot…)
De most vissza ahhoz, ami összeköt. Tehát a Reichstag felgyújtása ürügyet szolgáltatott a jogállam felfüggesztésére.
A terrorveszéllyel és a szélsőséges csoportok fegyveres akcióival való riogatás ugyanezt a célt szolgálja. Persze így hirtelen, első ránézésre minden más. Pedig nem az. Ugyanis nem kisebb lett az azonos mentalitású és lelkületű politika és politikusi gárda bűne, hanem pitiánerebb.
Pitiáner kor, szatócslélek, rőfösmentalitás. Most nem világot hódítani kell, nem „élettérért” küzdünk „vérben és mocsokban”, ugyan, dehogy. Most ellopunk egy országot. Az utolsó szegig, a legutolsó tégláig. Ellopunk egy országot, és közben, hogy ellophassuk, bemocskoljuk a lelkét. Mert ma már nincs egyéb veszély, mint a lélek és a gondolat.
A munka már rég nem tesz szabaddá – hogy még egyértelműbb legyen a párhuzam. S hogy kicsit még hátrébb ugorjunk: „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat…”; érti ezt még valaki? Bárki? És számít? Nem számít.
Egy ország ellopásához éppen annyival pitiánerebb gazemberekre van szükség, mint amennyivel pitiánerebb „program” ez a világhódításnál. Ehhez elég egy Gyurcsány Ferenc, egy Szilvásy György, egy Kóka János, egy Bajnai Gordon, egy Kuncze Gábor, egy Lendvai Ildikó – meg egy-két Orosz József műsorvezető a tévében.
Nem kell ide Barbarossa- meg Citadella-hadművelet, fegyverkezési program, szenvedély és őrület – ugyan… Egy pitiáner kancelláriaminiszter kell csupán, aki minden kényes pillanatban kiáll a nyilvánosság elé, és szemrebbenés nélkül belehazudja a világba, hogy „terrorveszély” meg „szélsőséges elemek fegyverrel”. Egy ország ellopásához bőven elég egy pápai szoba-konyha hokedlije, ahonnét nekiindul egy görcsös kis fickó, hogy leküzdhetetlen frusztrációit és kisebbrendűségi komplexusait hatalommal gyógyítgassa – bármi áron.
1933 télutóján még fel kellett gyújtani a Reichstagot.
2007 télutóján elég egy hamis videó is, amin valami barom elmondja a maszkja mögött, hogy van ám nekik parittyájuk.
A mögött a maszk mögött ugyanaz áll ám, mint a tavaly október 23-i maszkok mögött. Csak most a maszkos lecserélte a rendőrruhát, világos? Majd elő fog kerülni Bácsfi Diána is. Mert egy ország ellopásához ő is elég. Annak idején még egy hosszú kések éjszakájára is szükség volt. Hogy eldőljenek a belső hatalmi harcok.
Ma már elég egy rövid sörték éjszakája is. Amikor a virsliujjúak leváltják egymást. És persze 1933 télutóján kellett valami nagyszabású provokáció, hogy fel lehessen függeszteni a jogállamot.
2007 télutóján elég néhány notórius hazudozó – s nem indoklásnak, hanem utólagos önigazolásnak. Ugyanis a jogállam itt már régen fel vagyon függesztve. Felfüggesztette a frusztrált gazember már azzal, ahogy választást nyert. És azóta mindig egy kicsit elvesznek belőle.
Az az igazság, hogy egy mai tizenéves, ha maradt még benne valami egészséges életösztön, lélek és gondolat, ezt a mai „demokráciát”, a mi kis világunkat nem találhatja szimpatikusnak. És ez nem az ő bűne. Hanem a miénk. Most úgyis ez a divat: mindenki felelős. Hát tudjátok, mit? Én szívesen elvállalom a magam részét ebből a felelősségből. Mert abból a fedetlen keblű, gyönyörű nőből, aki a szabadság szimbóluma volt mindig, nagy és romantikus korokban, egy guminő lett mára. Igen. Gyurcsányék „jogállama”, amit a „terror” fenyeget: egy guminő. S tényleg: a guminőnek is megvan mindene. De ahhoz, hogy valaki beleszeressen, súlyos betegnek kell lennie…