Nincs senki a politikai elit soraiban, aki büszkén vállalná, hogy szcientológus. Tekintve, hogy az „egyház” tevékenységét nemigen övezi általános tisztelet és elismerés a sajtóban, ez nem is csoda, holott – információink szerint – egyetlen kivétellel az összes parlamenti párt tagjai között megtalálhatók az alapító, az amerikai L. Ron Hubbard követői.
Keveset tudni a szcientológia és a politika viszonyáról, még ha kimutatható is, hogy a jelenlegi kormány több minisztere kapcsolatba került valamilyen módon az egyházzal. Ez azonban önmagában aligha nevezhető bűnnek, elvégre a történelmi egyházak képviselői is gyakran tárgyalnak a döntéshozókkal. Mivel pedig Magyarországon a szervezet egyházként működik – jogi értelemben legalábbis –, aligha találhatunk kivetnivalót az efféle kapcsolattartásban.
A szcientológusok szervezete azonban céljait és eszközeit tekintve mégiscsak igen sajátos szerveződés. Jelenleg – saját állításuk szerint – mintegy tízezer tagot számlálnak Magyarországon. (A számokat a nemzetközi tapasztalat alapján érdemes óvatosan kezelni, ugyanis a szervezet által közölt és a hivatalos szervek feljegyzéseiben szerepelő adatok között olykor nagyságrendbeli különbségek mutatkoznak; általában jóval kevesebb taggal rendelkezik, mint amenynyit híresztel.)
A rendszer felépítése hasonlít a multilevel marketingcégekhez, amelyeknek a vezetői közül – talán nem véletlenül – sokan tagjai is az egyháznak. Jól látszik, nem feltétlenül a mennyiségre, inkább a „minőségre” törekszenek az új tagok beléptetésekor, hiszen a szcientológusok között ma már több parlamenti képviselő és polgármester is megtalálható. Egy, az egyház ügyeit korábban figyelemmel kísérő volt nemzetbiztonsági tiszttel folytatott háttérbeszélgetésünkön kiderült: van olyan bank Magyarországon, amelynek teljes vezérkara szcientológus, de érdekes módon tud pszichiáterekről is a közösség soraiban.
A hálózat sikerorientáltságra, szellemi szabadságra nevelt tagjai pedig jó úttörő módjára segítik egymást. Feltéve persze, ha megtehetik. A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) például 1991-ben úgy döntött, a szcientológia működése nem egyeztethető össze a demokratikus elvek szerint működő pártéval, ezért ki is zárták soraikból a szcientológusokat. (Németországban a mai napig nem működhet egyházként a szcientológia: egy korábbi bírósági határozat értelmében ott üzleti vállalkozásnak minősül a szervezet).
A kérdést, miszerint igaz-e a szóbeszéd, hogy az új egészségügyi miniszter maga is szcientológus, egyenesen az érintettnek szegeztük, Horváth Ágnes azonban tömören csak annyit felelt: „nem”. De ugyanezt az egyszavas választ kaptuk arra is, egyetért-e a szcientológusok pszichiátriaellenességével, illetve érzett-e bármiféle nyomásgyakorlást az egyház részéről az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárásáról született döntés idején.
Különben legutóbb a fideszes Mikola István kavarta fel az állóvizet, aki április elején nem kevesebbet állított a parlamentben, mint hogy a Szcientológia Egyház áll az OPNI bezárása mögött. Az egyház képviselői állítólag azzal fenyegették meg a pszichiátereket, hogy leszámolnak az egész szakmával, de valójában az OPNI 30 milliárd forintot érő telke a tét – közölte Mikola István. A kemény vádakat a kormányoldal politikusai azonnal elutasították. A szocialista Kökény Mihály képtelen összeesküvés-elméletnek minősítette Mikola állításait, az azóta leköszönt Molnár Lajos egészségügyi miniszter pedig zavaros szövegről beszélt.
De mit szólnak mindehhez a szcientológusok? Fritzlauf Lajos, a Szcientológia Egyház vezető szerzetese és Kárpáti Annamária közönségkapcsolati vezető egy budapesti kávézó csöndes hátsó helyiségében érdeklődésünkre arról beszél, nem a pszichiátria megszüntetése a céljuk, de kiállnak „minden mentális egészséget romboló tevékenység ellen”. Azt mondják, azok ellen a pszichiáterek ellen küzdenek, akik drognak minősülő, így függőséget okozó pszichotróp gyógyszerek, elektrosokk és ketrecágy alkalmazásával lábbal tiporják az emberi jogokat. „Nem arról van szó, hogy a lélekgyógyászat ne lenne fontos. De az embereknek segítségre van szükségük, nem pedig arra, hogy tönkretegyék az életüket” – fogalmaznak.
Szó esik a Ritalin nevű, a gyermekpszichiátriában is használt szerről, amely a szcientológusok szerint a kokainhoz hasonló függőséget okozhat. A gyógyszert gyermekkori hiperaktivitás, illetve figyelemhiányos zavarok kezelésére használják, és valóban sok vitát kavar ezeknek a szereknek a használata világszerte. Több millió gyerekkel szedettek Ritalint, és a kezelés ellenzői állítják, hogy a szer agressziót, pszichózist, öngyilkosságot idézhet elő, sőt agyvérzést, szívrohamot is okozhat.
– Ezek az eszközök elfogadhatatlanok, még ha a gyermekpszichiátriában különben biztosan vannak pozitív elemek is – mondja Fritzlauf Lajos. A szerzetes azt állítja, több beteg esetében előfordult az is, hogy zavaraikra hivatkozva a pszichiáterek gyámság alá helyezték, majd kiforgatták őket vagyonukból.
*
Szavaik alátámasztására a szcientológusok közkézen forgó füzetekkel, DVD-kel látnak el, mondván, azokból minden kiderül. Az anyagok valóban sokkolóak. Jan Eastgate, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) elnöke például így fogalmaz a Pszichiátria – a halálipar című kiadványban: „a pszichiátria minden idők legnagyobb megtévesztése – és egyben a legveszélyesebb is”.
A hangzatos nevű, ezért különösen megtévesztő CCHR-t Thomas Szasz pszichiáterprofesszor és a Szcientológia Egyház közösen alapította 1969-ben, hogy – mint azt a szervezet saját magáról állítja – kivizsgálja és nyilvánosságra hozza a pszichiátria területén történő emberi jogi visszaéléseket, és megtisztítsa a mentális gyógyítás területét. Jan Eastgate leszögezi, a pszichiáterek a kezdetektől fogva addig korbácsolták, éheztették, láncolták meg és kínozták pácienseiket, amíg azok teljes megadást nem tanúsítottak. A szervezet példaként idézeteket is sorol, így tájékoztató füzetében többek között az amerikai pszichiátria atyjának tartott Benjamin Rush (aki az amerikai Függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója is volt 1776-ban) szavait eleveníti fel, aki 1812-ben ezt mondta: „A rémület erőteljesen hat a testre az elme közegén keresztül, és használni kell az őrültség gyógyítására.” A CCHR azonban az ismertető anyagban elhallgat néhány olyan elemet, ami azért árnyaltabbá teszi ezt a misztikumában is kegyetlennek feltüntetett világot. Tudni lehet ugyanis, hogy abban a korban az elmebajokhoz alapvetően másként viszonyult a társadalom, s bár ma már valóban elfogadhatatlannak tűnnek az akkori elképzelések, tény, hogy a súlyos pszichés zavarokkal küzdő embereket a gonosz által megszállt bűnös lényeknek tekintették, ezért kirekesztették. Csak a tizennyolcadik század végén kezdett elterjedni az a felfogás, miszerint az elmebetegek nem bűnözők vagy a sátán követei, hanem szerencsétlen, beteg emberek, akiket gyógyítani és nem büntetni kell. Miután elsőként a hírhedt párizsi Bicetre intézetben 1793-ban a betegeket megszabadították láncaiktól, éppen Benjamin Rush volt az, aki demokratikus bánásmódot követelt az ilyen betegek számára. Az elmebetegek kórházba kerültek, és így fokozatosan létrejöttek az elmekórházak.
Jan Eastgate azonban azt a következtetést vonja le a tudományág kétszáz éves történetéből, hogy a pszichiátria nem más, mint „halálipar”, s a korabeli kegyetlen módszerekhez képest kevés változás történt. „Akkor is, most is az egyén leigázása, nem pedig az őrültek gyógyítása volt a cél. Azok a brutális kezelések, amelyeket a pszichiátria kifejlesztett és a mai napig alkalmaz – az elektrosokk-terápia, a pszichiátriai sebészet és az elmetompító szerek –, tanúsítják ezt a tényt” – szögezi le a CCHR elnök asszonya.
A bemutatott kísérletek valóban kegyetlenek, ám a részletes leírások, a hátborzongató képek és a profeszszionális szerkesztés ellenére is durva torzításként hatnak azok az állítások, amelyek szerint a holokauszt vagy éppen a Balkánon a kilencvenes években lezajlott etnikai tisztogatások hátterében is a pszichiáterek állnak. E túlzó és általánosító kijelentések alátámasztására gyenge érv, hogy a genocídium egyik fő felelőse, Radovan Karadzsics végzettségét tekintve valóban pszichiáter.
Óhatatlanul felmerül a kérdés: ha a pszichiáterek valóban elvetemült, kegyetlen, pénzéhes gazemberek, miért nem söpörte el őket a népharag kétszáz év alatt, vagy miért nem kerültek tetteik miatt börtönbe? Egyáltalán, miért nem tapasztalható a társadalom részéről semmilyen nagyobb ellenállás, tiltakozás a tevékenységükkel kapcsolatban, szemben a szcientológusokéval, akik állítólagos tízezer fős magyarországi tagságuk ellenére éppenséggel nem nevezhetők népszerűnek?
Fritzlauf Lajos szerint ennek leginkább a média az oka.
Való igaz, a magyar média általában nem tört ki üdvrivalgásban, amikor bejelentették, hogy felszámolják az OPNI-t, a hazai lélekgyógyászat fellegvárát. És az okokat kutatva hamar képbe kerültek a szcientológusok is.
Szilágyi Júlia, az Országgyűlési Biztos Hivatalának pszichiáter főtanácsadója a minap feljegyzést készített a jelenségről (a feljegyzés április elején jelent meg a Gondola hírportálon), rámutatva: két folyamat zajlik párhuzamosan a Lipótmezővel kapcsolatban. Az egyik az értékes ingatlan megszerzését célozza, a másik a hazai pszichiátria szétverését. Ezek közül Szilágyi Júlia szerint az ingatlanbiznisz a kisebbik rossz. A pszichiáter írásában kifejti: „Jelenleg az országban egyetlen olyan szervezet ismert, amely hírhedt pszichiáter-pszichiátria ellenességéről, s amely fittyet hányva egyrészt a lakosság ellátási igényének, másrészt a józan észnek mindenre hajlandó, hogy felszámolja vagy másokkal felszámoltassa a budapesti és Pest megyei pszichiátriai ellátás zömét adó Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet. Ez pedig a Szcientológia Egyház néven bejegyzett szervezet.”
A pszichiátria tusakodása a szcientológiával Magyarországon sem új keletű. A néhai Veér András pszichiáter, az OPNI egykori vezetője egy vele készült interjúban (Demokrata, 2000. május 19.) így vélekedett: „A XX. században, gyakorlatilag a második világháború befejezésével egyértelművé vált, hogy katonai eszközökkel a világ nem hódítható meg. Hubbard rájött, hogy sokkal nagyobb esély van erre egy gazdasági világhálóval, egy oktatási világhálóval és elsősorban olyan programokkal, amelyekkel az embereket mentális függőségben lehet tartani. Ez a fajta világuralmi törekvés valósul meg a szcientológiai egyházban. Semmiben nem különbözik a diktátorok elképzeléseitől, csupán ráaggattak egy XXI. századi köntöst.” A kérdésre, miszerint a hazai politikában mennyire van jelen a szcientológia, Veér András így felelt: „Sosem volt enynyire érzékelhető a szcientológia jelenléte a kormányhivatalokban. De ez elsősorban nem politikai kérdés, a szcientológia nem konkrétan pártokhoz, hanem a hatalomhoz kötődik. Az persze, hogy egyes pártokba könnyebben, másokba nehezebben tudnak beférkőzni, más kérdés. […] Bizton állíthatom, hogy sem a kormány, sem az ellenzéki pártok főbb tisztségviselői semmiféle kapcsolatban nem állnak a szcientológiai egyházzal. Az azonban, hogy a körülöttük lévő, esetleg bizalmi emberek között vannak, az szinte bizonyos.”
A hatalom közelébe való férkőzés szándéka végigkíséri a szcientológia fél évszázados történetét. Emlékezetes például a hetvenes években zajlott, L. Ron Hubbard felesége, Mary Sue vezette Hófehérke hadművelet (Operation Snow White), amikor is a szcientológusok állami hivatalokban próbálták eltüntetni a róluk szóló kompromittáló adatokat. Az ügyletre az FBI is felfigyelt, látványos akcióban, több mint száz ügynökkel szállta meg a szcientológusok akkori központját, Mary Sue pedig tíz vezető társával együtt börtönben végezte.
A szcientológusok szerint csak kilengésről van szó, és már régen felhagytak az efféle, kalandregényekbe kívánkozó akciókkal. A politika világa iránti vonzalom azonban láthatóan ugyanúgy élénk a szcientológusok körében. Érdeklődésünkre a jelenleg európai parlamenti képviselőként dolgozó, egykor a hazai egészségpolitika élén ténykedő Surján László is megerősíti, hogy a szcientológusok jó ideje számottevő energiát fordítanak a politikusok befolyásolására, immár az unió brüsszeli központjának közelében is megnyitották irodájukat. Mint meséli, minisztersége idején könyveket, brosúrákat küldtek, s már a kezdet kezdetén markánsan kirajzolódott pszichiátriaellenességük. A politikus azt mondja, bár a társaságot vallási színben akarják feltüntetni, világos, hogy üzleti vállalkozásként működik. Az a kijelentés azonban, hogy az OPNI bezárása mögött a szcientológusok állnak, jogilag nem állja meg a helyét, még ha ez is a látszat – teszi hozzá Surján László.
Kevesek kiváltsága a tisztánlátás a kérdésben – derül ki a beszélgetésekből, ám, mint a képviselő megfogalmazza, a nagy múltú lipótmezei kórház bezárása értelmetlen s a tisztességnek még csak a csíráját sem tartalmazó lépés, így nem csoda, hogy sokan valóban azt gondolják, a Szcientológia Egyháznak is köze lehet hozzá.
Gádoros Júlia gyermekpszichiáter, a szcientológusok által sokat támadott Vadaskert Alapítvány főorvosa konkrét számokról beszél. Intézeti dolgozószobájában ülve kifejti, működésük tizenöt éve alatt huszonkétezer gyermek fordult meg náluk, az eredmények pedig őket igazolják. A kellemes hangulatot árasztó, az OPNI csodás parkjában – ám a pszichiátriai intézettől függetlenül – működő alapítványi központ előtt tüntetés is volt már, amelynek nagyhangú szcientológus résztvevői gyilkosoknak nevezték az épületben dolgozó szakembereket. Gádoros Júlia elárulja, ha szükséges – például súlyos hiperaktivitás esetén –, valóban használnak a központi idegrendszerre ható szereket, ezek azonban bevált, hatásos készítmények. A cél azonban természetesen az, hogy a terápia minél kevesebb gyógyszer alkalmazása mellett is sikeres legyen. „Azzal vádolnak minket, hogy a gyógyszeriparnak dolgozunk” – mondja a doktornő, aki szerint a „lélekvadászáshoz” valójában a szcientológusoknak fűződik érdekük. Mint hozzáteszi, a lelki bajokkal küzdő emberek könnyű prédának tűnnek, akik a segítség reményében készek pénzt áldozni az őket beszippantó szcientológusok tréningjeire, vitaminjaira. Mindeközben Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért néven jótékony és független civil szervezetnek próbálják álcázni magukat, holott szerinte „egy fanatikus eszméket hirdető csoportról van szó”.
Fritzlauf Lajos határozottan visszautasítja mindezt, leszögezve: nem is nyújtanak egyházi szolgáltatást azok számára, akik valaha is pszichiátriai kezelés alatt álltak.
A vita tehát minden korábbinál hevesebbé vált, ám a hangzatos jelszavak és durva szócsaták sem terelhetik el a figyelmet a legfontosabbról, arról, hogy a világhírű lipótmezei intézetben betegek, orvosok, ápolók jövője, sőt élete vált bizonytalanná. Több száz ápolt már kikerült az intézetből, de hiába kérdezzük a kórház orvosait: mi lesz a legsúlyosabb állapotú, gyakran ön- és közveszélyes páciensekkel, egyikük sem tud választ adni, a gyógyuláshoz szükséges feltételek ugyanis máshol nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
De senki előtt nem titok: a gyógyító teamek munkája és eredményessége mellett az intézetnek otthont adó ingatlan is páratlan értéket képvisel, ráadásul ez utóbbit forintban sem nehéz kifejezni. Az egyik főorvos azt mondja, készek lennének máshol folytatni a munkát a mostani felállásban, ám a kormányzat nem tart erre igényt. Holott a tudományos műhelyeknek, kutatásoknak is otthont adó központi intézmény felszámolása előbb-utóbb a magyarországi pszichiátria leépüléséhez vezet, apró részecskéi hiába élhetnek tovább valamilyen formában.
Hogyan történhet meg mindez? Előfordulhat, hogy a szcientológusok valóban hatottak egyes döntéshozókra, ám hogy az ő nyakukba varrjuk ezt a „reformot”, arra nincs semmi kézzelfogható bizonyíték. Az igaz, hogy hangjuk messzire szólt, nevük ismét bekerült a közbeszédbe, parlamenti vita folyt róluk, ám ennél többet nem lehet megállapítani az ügyben játszott szerepükről.
Készülődnek azonban már azok, akik – és aligha a szcientológusokról van szó – a nagy hangzavar közepette szép csöndben lenyúlhatják Magyarország talán legértékesebb ingatlanát.
Persze meglehet, néhány ágyat azért megtartanak maguknak odabent.
origo.hu
Szijjártó Péter: Az újabb gyárak termelésének beindulásával ugrásszerűen fog nőni a magyar GDP
