A régió szállodaiparába 2004 elején kezdett áramlani a nyugati tőke: az eddigi beruházások csaknem nyolcvan százalékát regisztrálták az előző két évben (2005-ben 5,8 milliárd eurót, 2006-ban 12,7 milliárd eurót). A legtöbb szállodát Prágában, Budapesten és Varsóban vásárolták fel, s ez a jövőben fokozódik – derül ki a CB Richard Ellis (CBRE) nemzetközi ingatlan-tanácsadó legfrissebb felméréséből.
„A kelet-közép-európai ingatlanpiac olyan mértékben bővül, ahogy azt a legoptimistább elemzők sem látták előre. Mára minden részpiac érdekessé vált a még két éve legkonzervatívabbnak tartott nyugatiak számára is” – kommentálta a jelentést Damian Harrington, a CBRE kutatási igazgatója.
A tendenciát igazolja, hogy már a bécsi tőzsdén jegyzett Warimpex Finanz- und Beteiligungs AG és a Louvre Hotels is célba vette a régiót: fapados szállodalánc építésébe kezdenek. A következő öt–hét év során az e célra alapítandó közös vállalat 300–500 millió eurót fordít több mint 80 szálloda létesítésére Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában. A két cég jelenleg kormányzati jóváhagyásokra vár, az első projekteket az év közepén tervezik beindítani.
Szakértők szerint a beutazók számának tartós emelkedése, a légikikötők forgalmának két számjegyű növekedése nagyban hozzájárul a befektetői aktivitás és érdeklődés ugrásszerű emelkedéséhez. E tekintetben a cseh főváros a legfejlettebb Kelet-Közép-Európában. Prága Budapest előtt kismértékben, de Varsó és Pozsony előtt jelentősen vezet. Moszkva (méretei és hatalmas lehetőségei ellenére) viszonylag kis piacnak számít, hiszen építési korlátok, kevésbé elérhető területek és inflációs nyomás akadályozzák fejlődését.
A szállodafejlesztéseket az is ösztönzi, hogy a pénzügyi világban megnőtt a befektetést kereső, fel nem használt tőke – mondta lapunknak Niklai Ákos, a Magyar Turizmus Zrt. elnöke. De nemcsak a régióban, hanem az egész világon jelentős tulajdonosváltás, tőkekoncentráció zajlik: mind jobban elválik egymástól a szállodai tulajdon és az üzemelés. A magyarországi szállodabefektetések jelentős haszonnal kecsegtetnek közép- és hosszú távon, mert az árak euróban mérve itt a legalacsonyabbak, s ez néhány éven belül jelentős árrobbanást is hozhat – különösen, ha az ország képes lesz javítani versenyképességét, erősíteni imázsát. Niklai szerint a gazdasági fejlődésnek hazánkban különösen ösztönzést ad az üzleti és konferenciaturizmus növekedése, Közép-Európának pedig Magyarország és Budapest kulturális központi szerepének erősödése. A nemzetközi szállodaláncok sem engedhetik meg ma már maguknak azt, hogy Budapesten ne legyen szállodájuk – véli a szakember.
2004-ig a budapesti szállodai kínálat egyenletesen nőtt. 2000 előtt az új piaci belépők leginkább háromcsillagos szállodákat építettek. A bevásárlóközpont- és irodaházpiac telítődése nyomán azonban a beruházók és a fejlesztők figyelme a felső kategóriájú (négy- és ötcsillagos) szállodai fejlesztések irányába fordult. A háromcsillagos kínálat növekedése erősen lassult, míg a négycsillagos szobaszám 30 százalékkal, az ötcsillagos csaknem 40 százalékkal növekedett. A teljes szállodai kapacitás 2004-ről 2005-re 1,1 százalékkal csökkent. Tavaly a háromcsillagos szállodai kínálat tovább szűkült, az előző évi stagnálás után a négy- és ötcsillagos kínálat ugyanakkor ismét fejlődésnek indult. A Corinthia Grand Hotel Royal 2003-as, a Four Seasons Gresham Palace 2004-es, majd a Boscolo New York Palace 2006-os megnyitása nyilvánvalóvá tette, hogy a luxushotel-üzemeltetők Budapestet egyértelmű célpiacnak tekintik.
A fejlesztések kiterjednek mindemellett a fontosabb vidéki desztinációkra is: két éven belül megnyílik a Hilton-láncon belül Visegrádon egy új szálloda, s kiemelt potenciálú lehet a Balaton és környéke is. A nagyobb gyógyturisztikai központok (Hévíz, Bük, Sárvár) és a fontosabb vidéki városok szakértők szerint azonban még mindig a hazai befektetőknek jelenthetnének izgalmas terepet.
Niklai úgy látja, hogy az új befektetések nem feltétlenül alakítják át jelentősen a szállodák tulajdonosi szerkezetét, a magyarok mellett gyakran hazai bejegyzésű és székhelyű s külföldi vagy vegyes tulajdonú szállodák vesznek fel fejlesztési hiteleket magyarországi bankoktól. A nemzeti marketingszervezet elnöke reméli, hogy a szállodák a következő években nemcsak áraikat, hanem nyugvókapacitásukat is kihasználják.
Hazánkban a szállodai szobák kihasználtságában egyébként 2003 és 2004 között mérték a legkomolyabb növekedést, amely azóta kismértékben emelkedett, tavaly pedig csak szinten maradt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2006-ban 38,3 millió külföldi látogató érkezett Magyarországra, akik összesen 100 millió napot tartózkodtak nálunk, s 958 milliárd forintot költöttek el.
Kovács István, a Magyar Szállodaszövetség titkára arról tájékoztatta lapunkat, hogy a külföldi tőke megjelenését a kelet-közép-európai régió szállodapiacán pozitív jelenségként értékelik, hiszen ez azt mutatja, hogy a befektetők bizalommal vannak a magyar gazdaság iránt. A növekvő szállodakapacitás természetesen javítja a foglalkoztatás helyzetét – véli a titkár –, s hozzájárul az állami adóbevételekhez is. A felújítások, új beruházások eredményeként erősödik a verseny, ami jobb szolgáltatásokra, esetenként akciókra, árkedvezményekre ösztönzi a hoteleket. Ez ismét a bel- és külföldi turizmus fejlődését segíti elő – összegezte a szövetség álláspontját.
A magyar befektetők lemaradásának alapvető oka manapság a tőkehiány és a romló gazdasági környezet. Korábban a Széchenyi-terv nyújtott megvalósítható lehetőségeket. Gottwald Sándor a kilencvenes évek elején hozott létre osztrák barátaival egy kft.-t szállodaépítésre és -működtetésre. A szálloda 1992 júniusában nyitotta meg kapuit Tatán. „A támogató bank azon kérdésére, hogy mire alapozom bátor üzleti döntésemet, azt válaszoltam: szakmai múltamra és utódaimra – idézi lapunknak Gottwald Sándor tulajdonos, akit 2005-ben Az év vendéglátójává választott a szakma. – Ha visszatekintek, az elképzelésem beigazolódni látszik, hisz amellett, hogy 15 éve működik és fejlődik a szállodánk, az osztrák résztulajdonosok kivásárlása is megtörtént, s a házat folyamatosan bővítjük.”
Az utóbbi néhány évben meghirdetett pályázatokkal egyre kevesebb magyar vállalkozó tud élni, hiszen a beruházásokat meg kell előlegezni, ami a megszorítások időszakában egyre elképzelhetetlenebb. Az állami vagy uniós támogatásokat leginkább azok tudják igénybe venni, akiknek egyébként is van tőkéjük – így a nyugati befektetők versenyelőnye kétségkívül fokozódik. Hasonlóan pesszimizmusra ad okot a bankhitelfelvétel is. A bonyolult dokumentáció összeállítása, az elvárt magas fedezeti arány és nyereségráta, az irreális banki kamatok szinte megoldhatatlan feltételeket jelentenek. A hazai turisztikai vállalkozások nagyjából kétharmada hitel nélkül gazdálkodik, a szállodai befektetés így legfeljebb csak álom lehet számára.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
