Budapesti állatfarm

Egy átlagosan fizetett magyar munkavállaló több mint tíz év alatt keresi meg azt az összeget, amennyibe Persányi Miklós három hónapos, átmeneti visszatérése kerülne az államnak a Fővárosi Állat- és Növénykert élére. Tizenhárommillió forintot kellene ugyanis fizetni végkielégítésként annak a nyugdíjas igazgatónőnek, aki a pártpolitikai alapon leváltott környezetvédelmi és vízügyi miniszter utódjaként vezette az intézményt. És akkor még nem számoltuk a tárcavezető végkielégítését. Az állatkert egyébként az utóbbi időkben is épült és szépült, legutóbb, amikor ott jártunk, éppen új kifutókat, épületeket hoztak létre, ezért lezárták a kert egyik szárnyát. A pálmaházban a hőség ellenére is sokáig álltunk, ámulva nézve a színes, afrikai madarakat.
Valószínűleg Persányit is ezek az emlékei befolyásolták, amikor majdnem elfogadta a dél-afrikai nagyköveti megbízatást, de egyes hírek szerint szóba került Ausztrália is, ahol szintén csodálatos a növény- és az állatvilág. A miniszter azonban inkább úgy döntött, Budapesten marad, hiszen nem teheti ki a családját annak, hogy állandó félelemben, testőrökkel védett fényes állami rezidencián kuksoljon egy másik földrészen, miközben a fővárosban saját állatfarmja is van.
Információk szerint Persányi minisztersége utolsó napjaiban tudatosan készült a viszszatérésre. Amikor egy komoly környezetvédelmi ügyet kellett volna megoldania miniszterként, de ez sehogyan sem sikerült, közvetlen munkatársainak így sóhajtott fel: „De viszszamennék az állatkertbe...”, és történetesen ez esetben nem csupán egy evolúciós tréfáról volt szó. Miniszteri pályája végén arra készült, ha távozni kényszerül, valahogyan visszakerül a nyugalom városligeti szigetére, ha kell, még pályázik is. Azt hitte, hogy nem kell. Mellette állt ugyanis elvbarátja és pártvezére, Demszky Gábor, akivel közös sajtótájékoztatón győzködték az újságírókat, hogy a volt miniszternél nincs az egész országban jobb szakember az állatkert élére, sőt az egész kontinensen, mit a kontinensen, az egész világon.
„A világon kevés olyan tapasztalt állatkerti szakember van, mint én vagyok” – fogalmazott szerény visszafogottsággal a volt tárcavezető. Az ügyben ugyan rendkívüli ülést hívtak össze, de a Fővárosi Közgyűlés elnapolta annak a korábban már szabálytalanul, de minimális többséggel elfogadott javaslatnak a tárgyalását, hogy Persányi saját utódjának utódjaként térjen vissza régi vezető állásába. Az igazgatói pályázat kiírásáig viszont még itt a nyári szezon, tervekkel és fejlesztésekkel. Az exminiszter például azt tervezi, hogy bekebelezi a Vidám Parkot is.
Nem új keletű elképzelés ez, az Angolparkot eleve kitelepítenék valahová a város szélére, így nagyobb terük lehetne az állatoknak. Az eredeti helyükön Demszky jelöltjének elképzelései szerint csak a régi műemlék játékok maradnának meg, de az új, modern játékokat átköltöztetnék a Népligetbe vagy a Fehérvári útra. Gyönyörűen példázza ez, hogy egy politikai „óriás bukta” után ugyan mi játszódhat le a legpuritánabb miniszter tudatalattijában is, hogy Persányi Miklós ezeket a játékokat óriás vibrátoroknak nevezte. Biztosan sok káromkodást kellett elfojtania az utóbbi időkben a volt miniszternek, hogy learatják a nem létező babérjait.
A bukott miniszter a napokban megkapta a Vidám Park igazgatósági elnökségét is, hogy végrehajthassa nagy ívű, hosszú távú terveit, amelyekről úgy nyilatkozott, mintha már zsebében lenne az állatkert vezetésére kiírandó pályázati győzelem, pedig még nem is látta senki a terveiről szóló dokumentációt. Ezen persze nincs mit csodálkozni. Az SZDSZ közeli politikusoktól már megszokhattuk, hogy nem nehéz megszerezniük a haveroknak egy-egy jó megbízást. Persányi hagyta például, hogy a nyakára ültessék az SZDSZ ejtőernyőseit. Dióssy László bukott veszprémi polgármester és a kakaóbiztos számítógépek botránya miatt elhíresült Kovács Kálmán úgy lehetett államtitkár a környezetvédelmi tárcánál, hogy előtte soha egy percig sem foglalkoztak környezetvédelmi ügyekkel. Mindez persze nem lehetett rendhagyó gyakorlat abban a minisztériumban, ahol jelenleg is a „legnagyobb szakértőként” alkalmazzák azt a Haraszthy Lászlót, aki miatt törvényt kellett módosítani, hogy a munkája elvégzésére immár hivatalosan is alkalmasak legyenek a papírjai.
A szabad demokrata pártkatonák hatalomátvételét megkoronázta Fodor Gábor érkezése, akinek most ökológusokkal kellene körülvennie magát, de sokáig kell keresgélnie, ha ilyeneket akar találni a legfelső vezetésben. Persányi állítólag az „állatkert-vidámpark ötéves tervben” határozott volt, nem úgy, mint a környezetvédelmi ügyekben. Mint ismert, az állatkert volt és kiszemelt igazgatóját miniszterként csak Píársányinak gúnyolták, mert szerette magát fényképeztetni majmokkal és különféle állatokkal, elutazott számos árvízi műtárgy átadására vagy faültetésre, de a minisztersége alatt hagyta leépíteni a természetvédelmi hatóságokat, más célokra elkölteni a kormány legnagyobb szabású környezetvédelmi programjára, a Vásárhelyi-tervre szánt forrásokat. Mindeközben illegális hulladékbálák jöttek be tonnaszámra az országba Németországból. Ausztria pedig nyugodtan szennyezhette a Rábát, mert ezért a minisztertől csak szigorú hangú figyelmeztető leveleket kapott.
Az ország megújuló energiatermelése terén sem történt jelentős előrelépés, a nagyobb városok zöld területei folyamatosan fogynak a multinacionális cégek korlátlan beépítési tobzódása miatt, különféle külföldi cégek terveznek hulladékégetést az országban, hogy tovább szennyezzék a levegőt. Engedélyt kaphat itt háztartási hulladékot eltüzelő cementüzem, veszélyes anyagokkal dolgozó gumigyár, patakokat szennyezhet papíron szeméthasznosítással foglalkozó nagyvállalalat, az állami felelősség pedig nem jelenik meg olyan esetekben sem, amikor nyilvánvaló, hogy a szennyező nem tudja kifizetni az általa szétszórt mocsok eltávolítását és ártalmatlanítását. Az ökogazdálkodásra szánt európai forrásokat pedig elzabrálja a mezőgazdasági területek talaját kizsákmányoló repcetermelő biodízelprogram, az erdeink fáit hőerőművekben égetik el idegen vállalkozók.
Ezek után az ellenzék szerint Persányi valóban megérdemelne egy nagyköveti állást egy olyan földrészen, ahol pestiesen szólva nincs olyan dolog, amit ne lehetne rövidnadrágban elintézni. Ez viszont nem tetszett neki. A minap elérzékenyülten mesélte a távirati irodának, hogy gyermekkori álma volt az állatkert igazgatójának lenni, így most számára nagyon nagy öröm egy vargabetű után visszatérni az intézménybe. Ezért „nem élt a gáláns nemzetközi karrierajánlatokkal”. Most inkább ismét bebújna a pálmaházba, persze, jó erős betonemelvényekkel elválasztva, tisztes távolságra a krokodiloktól.
Az egészben az a legelkeserítőbb, hogy Persányi akár az állatkert vezetésére alkalmas is lehetne, hiszen tudja, hogy felelős államférfiként mit is kellett volna tennie, évekig mégsem csinált szinte semmit: a környezetvédelmi minisztérium élén a nevetségességig döntésképtelen volt, határozatlan és gumigerincű. Folytatás az állatkertben.