Az orosz imperializmus az EU egysége ellen?

Éppen annak vagyunk a szemtanúi, ahogyan Moszkva igyekszik tönkretenni az európai egységet Észtország és Lengyelország elszigetelésével – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Grzegorz Górny lengyel újságíró. A Zakopanéban megrendezett, Közép-európai kezdeményezés elnevezésű újságírói fórum szünetében Górnyval többek között a más államok belügyeire gyakorolt orosz nyomásgyakorlásról, a Nabucco gázvezetékről és az új nyugat-európai elitről beszélgettünk.

(Zakopane)
Elhangzott a konferencián egy olyan kijelentés, mely szerint Oroszország veszélyt jelent Közép- és Kelet-Európa számára. Önnek mi a véleménye erről a megállapításról?
– Oroszországban imperialista gondolkodás uralkodik, ami nagy veszélyt jelent a volt szovjet tagállamok, az egykori szocialista államok, illetve egész Európa biztonságára. A közép- és kelet-európai államok mind függnek az orosz olajtól és gáztól, ezeket az energiaforrásokat Moszkva politikai eszközként alkalmazza. Az orosz nyomásgyakorlást többek között Ukrajna és Litvánia is tapasztalhatta, sőt amikor a lengyel PKN Orlen olajvállalat tavaly felvásárolta a litván Mazeikiuban lévő olajfinomítót, két vagy három nappal később a finomító nagy részét bombamerénylet pusztította el, melynek következtében Oroszország azonnal leállíttatta a szállítást. Említést tennék továbbá az 1992 telén Litvániában kialakult konfliktusra Algirdas Brazauskas (a posztkommunista Demokratikus Munkáspárt vezetője – a szerk.) és Vytautas Landsbergis (a függetlenségét elnyert Litvánia első, oroszellenességéről ismert államfője – a szerk.) között. A választások előtt közvetlenül Moszkva gazdasági nyomást gyakorolt a balti államra a gáz- és olajszállítás korlátozásával, a litvánoknak pedig gyakorlatilag fűtés nélkül kellett átvészelniük a telet. Brazauskas természetesen Landsbergist vádolta a kialakult helyzetért. A népszerűségét vesztett Landsbergist Brazauskas váltotta az elnöki poszton. Ez is jól mutatja, Oroszország hogyan képes energiapolitikájával hatást gyakorolni egyes államok belügyeire. A lengyel kormány ezért a diverzifikáció érdekében energiapaktumot ajánlott a három balti országnak, ami nyilván nincs Oroszország tetszésére. Varsó egyébként 1997-ben már felvette a kapcsolatot Oslóval egy norvég–lengyel gázvezeték felépítésének tervével, de azt a posztkommunista Miller-kormány meghiúsította. A mostani kabinet azonban ismét tárgyal Norvégiával. Moszkva eközben olyan gázvezeték megépítésére készül, mely a Baltikumon keresztül – Lengyelország, Ukrajna és Fehéroroszország elkerülésével – jutna el Németországba. Ez is Moszkva manipulációs eszközeinek egyike, hiszen ha csupán egy Nyugat-Európába irányuló, Ukrajnán és Lengyelországon keresztül haladó gázvezeték létezik, a gázszállí-
tást nem állíthatja le olyan egyszerűen, mert a nyugati államok szemében elveszítené hitelét mint exportőr.
– Mi a véleménye a tervezett Nabucco ázvezetékről, mely Azerbajdzsántól kiindulva Törökországon keresztül jutna el Európáig?
– A Nabuccóval csupán egyetlen probléma van: a kaukázusi destabilizáció, amely Csecsenföldet, Dagesztánt és Azerbajdzsánt is érinti, Oroszországnak pedig előnye származik ebből a destabilizációból. A lengyel kormány nem véletlenül paktum megkötését tervezi Azerbajdzsánnal, Ukrajnával, Grúziával és Kazahsztánnal egy új gázvezeték felépítéséről. A múlt héten ebből az apropóból Krakkóban folytatott megbeszélést a lengyel, a litván, az azeri, a grúz és az ukrán államfő, az oroszbarát kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev azonban elutasította a meghívást. Varsó emellett az Odessza és Gdansk között közlekedő olajvezeték megépítéséről is tárgyalást kezdett az ukrán kormánynyal, amelyről már ugyan korábban határozat született, s az ukránok a lengyel határig el is készültek a saját részükkel, Lengyelország nem tett semmit ennek érdekében, s ez a Kwasniewski-éra bűne.
– Hogyan értékeli Oroszország diplomáciáját és a nemzetközi konfliktusokban játszott szerepét?
– Oroszország számára természetesen nagyon fontos az olaj- és gázárak magas szinten tartása, ezért például Irakban és Iránban, illetve a közel-keleti régióban nem a békére törekszik, hanem ezen területek destabilizálásában érdekelt. Ugyanúgy, mint a Kaukázusban, amelyen keresztül lehetetlenné vált új olaj- és gázvezetékek felépítése. Egyébként Moszkva nemzetközi ambícióit jól mutatja az is, ahogy a koszovói kérdésben is fellép. Koszovó tekintetében a Kreml továbbá azt is szem előtt tartja, hogy az európai határok változása precedenst jelenthetne.
– Az észtországi szovjet műemlék lebontása, illetve a Lengyelországgal szemben kivetett orosz húsimport nyomán milyen eszközökkel enyhítheti a feszélyezett kapcsolatát az Európai Unió Oroszországgal?
– Oroszország elve az oszd meg és uralkodj. Éppen annak a szemtanúi vagyunk, ahogyan Moszkva igyekszik tönkretenni az európai egységet Észtország és Lengyelország elszigetelésével. A legnagyobb veszélyt az jelentené, ha ez az elv diadalmaskodna. Európában ezért egy hangon kell szólnia. Ebben sok segítséget nyújthat az is, hogy Franciaország és Németország is változáson ment keresztül: Nicolas Sarkozy új francia elnök kevésbé oroszbarát, mint elődje, Jacques Chirac. Ugyanez elmondható Angela Merkel német kancellárról is Gerhard Schröderhez viszonyítva. Úgy vélem, a szamarrai EU–orosz csúcson az európai egység győzelmet aratott.