Az igazi Hastings kapitány

Feleségéről ódákat zeng a világ, könyveit ma is falják a világ minden részén, róla – a férjről – azonban kevesebb szó esik. Pedig a nevét (Christie) mindig kimondjuk, leírjuk, amikor a legendás krimiíróra, Agatha Christie-re emlékezünk. Bemutatjuk Archibald Christie üzletember és katonatiszt életének legfontosabb eseményeit.

„Christie hamarosan megjelent a táncparketten. Magas, szőke fiatalember volt, göndör, kócos hajjal, érdekes, felfelé kunkorodó orral, nagy magabiztossággal. Bemutatták nekem, felkértek néhány táncra, és azt mondta, hogy a barátja, Griffiths kérte meg, hogy vigyázzon rám. Nagyon jól kijöttünk egymással; nagyszerűen táncolt, többször is táncoltam vele. Nagyon élveztem az estét” – így emlékszik vissza önéletírásában Agatha Christie 1912. október 12-re, amikor először találkozott későbbi férjével. A jóképű katona, Archibald Christie egy évvel volt idősebb nála, a brit közigazgatás és hadsereg sok tagjához hasonlóan hazáján kívül, a mai Pakisztán városában, Pesavarban született. Angliai visszatelepülésük után elvégezte iskoláit, majd a katonai akadémia következett, végül tüzérként és repülősként szolgált. Röviddel az első háború kitörése után Archibald és Agatha összeházasodott, egyetlen gyermekük néhány évvel később, 1919-ben látta meg a napvilágot.

Ekkorra Agatha Miller – immáron Christie néven – megkezdte regényírói munkásságát, de eleinte vékonyan csordogált a kiadók érdeklődése. Bár 1916-ban „megszületett” Hercule Poirot, mégis hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy országszerte, majd az egész világon megismerjék őt az olvasók. Archibald hadiszolgálata mellett pénzügyi pályára lépett – ez a kettősség egész életében érdekelte, egyszerre dolgozott a hadseregnek, később pedig különféle pénzintézeteknek, trösztöknek, vállalatoknak. Agatha és Archibald közös életének legkülönösebb vállalása kétségkívül az, hogy promóciós körúton népszerűsítették a Brit Birodalmi Kiállítást, eljutottak Hawaiira, Kanadába, Új-Zélandra, sok helyre. Amikor hazatértek Angliába, Archibald folytatta pénzügyi pályáját, de nem túl nagy lelkesedéssel, inkább szenvedélyének, a golfnak élt, amikor csak tehette („annyira komolyan vette, hogy szinte vallásává vált” – emlékezett az írónő). Agatha és Archibald egyébként felső középosztályi életet élt, vidékre, egészen pontosan Sunningdale-be költöztek, és ha nem is feltűnő jómódban, de kényelmesen, nyugalomban töltötték mindennapjaikat. Első komolyabb írói honoráriumából – férje biztatására – az írónő autót vásárolt magának. Még a golfozásba is belekóstolt, bár a profi játékosoknak nyilvánvalóan nem kellett rettegniük a tudásától.

A húszas évek közepére Agatha fizikailag és lelkileg is elfáradt. Olyan tempóban dolgozott újabb és újabb regényein, hogy közel került a teljes összeomláshoz. Nyilvánvalón sokat rontott a helyzeten, hogy 1926 áprilisában meghalt az édesanyja, de az igazi csapást az jelentette, hogy nyáron elé állt a férje és bejelentette: válni akar, másba szerelmes. Agatha legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy egy közeli barátjuk titkárnőjével, Nancy Neele-lel folytatott titkos viszonyt, akit egyébként az írónő is ismert (mondanunk is felesleges, hogy Nancy nagy golfrajongó volt, ügyesen is játszott). Archibald – legalábbis Agatha visszaemlékezése szerint – egyébként az alábbi szavakkal indokolta meg a házasság felbontását: „Egyszer régen már közöltem vele, hogy nem bírom, ha valaki beteg vagy boldogtalan, mert az tönkretesz engem.”

Archibald bejelentése után sokat veszekedtek, majd Agatha váratlanul eltűnt sunningdale-i otthonukból, tizenegy napig senki sem tudta, merre jár. Autóját megtalálták egy mészkőbánya felett, lejárt jogosítványt, valamint ruhákat dobáltak bele. Az írónő eltűnése hamarosan országos hírré dagadt, a lapok sokat írtak róla, politikusok, főrendőrök, sőt a Sherlock Holmes írója, Sir Arthur Conan Doyle is megszólalt az ügyében. Ezer rendőr, tizenötezer önkéntes és több repülőgép kutatott Agatha után, végül megtalálták egy lakásától háromszáz kilométerre fekvő panzióban. Ide férje szeretőjének családi nevével regisztrált be, lakóhelyéül pedig Dél-Afrikát nevezte meg. Így végződött tehát a rejtélyes eltűnés, de mindmáig nem világos, mi történt pontosan. Több orvos sokk utáni amnéziáról beszélt, mások szerint pusztán arról lehetett szó, hogy Agatha zsarolni akarta a férjét váratlan eltűnésével.

Hogy valójában milyen érzelmeket tápláltak egymás iránt, talán utólag sem lehetetlen megállapítani. Agatha őszintén szerette a férjét, és – mint írja is – sokáig nem tudta elfogadni, hogy felbomlik a házasságuk. Ennyi idő elteltével úgy tűnik, többről is szó volt: az írónő valójában soha nem tudta végleg elengedni volt férjét. Beleírta az életművébe is, megannyi regényében bukkannak fel közös életük titkos vagy nyilvános elemei. Miss Marple és Poirot környezetében is golfoznak, egzotikus tájakra utaznak, repülős tisztek bukkannak fel, vagy éppen tűnnek el, esetleg kiderül róluk, hogy nem is azok, akiknek mondták magukat – házasságának kavargó, furcsa emlékképei visszaköszönnek a regényekben.

Archibaldot környezete ridegnek és érzéketlennek írta le, feltehetően könnyebben viselte a szakítást feleségénél, akinek ideggyengesége, érzékenysége feltehetően megbénította házasságát (legalábbis így érezhette). Közös életük, a válás és a vagyonfelosztás után 1928-ban feleségül vette Nancy Neele-t, Londonban éltek, fiuk született. Archibald sikeres üzletemberré vált, 1949-ben kinevezték a Rank Organisation igazgatótanácsa tagjának. Továbbra is előszeretettel golfozott a Sunningdale Clubban, magánélete csendben, különösebb izgalmak zajlott. Nancy 1958-as halála után egyedül élt, majd négy évvel később ő is átköltözött az égi golfpályákra. Archibald Christie azonban nevét adta valakinek, aki arany betűkkel írta be magát a regényirodalomba – ennél többet a hajdani katona aligha tehetett az emberiségért. Arról pedig már az olvasóknak és az irodalomtörténészeknek kell elgondolkodniuk, hogy a Poirot-sorozat Hastings kapitányának (aki fantáziátlan, jól ért a gépekhez és imád golfozni) alakját nem első férjéről mintázta-e az írónő…

Film a Christie házaspárról

Agatha és Archibald privát története a filmesek érdeklődését is felkeltette. Hova tűnt Agatha Christie? címmel 1979-ben rendezett róluk filmet Michael Apted, az írónőt Vanessa Redgrave, Archibaldot Timothy Dalton alakította. A filmben a későbbi amerikai szupersztár, Dustin Hoffmann is felbukkan, aki – a történet szerint – romantikus viszonyt ápol az írónővel. Talán nem meglepő, hogy Agatha Christie örökösei ellenezték a filmet, pereltek, megpróbálták megakadályozni a gyártást. Ennek ellenére az alkotás 1980-ban Oscar-jelölésig jutott, igaz, „csak” a legjobb jelmez kategóriában.