Diplomáciai bravúr kellett az István, a király horvátországi bemutatójához

Múlt, jelen és jövő között képez hidat Csóti György Salamon bácsi, a redőnyárus – Huszadik századi magyar történetek című új könyve. A számos megtörtént eseményre épülő izgalmas műnek az iskolai könyvtárak polcain is ott lenne a helye.

Hogy Csóti György, a lapunkban is publikáló rendszerváltó politikus, volt zágrábi magyar nagykövet véletlenül jelentette meg épp karácsonyra Salamon bácsi, a redőnyárus című új könyvét, azt nem tudni. Mindenesetre kiváló volt az időzítés. A Kairosz Kiadónál megjelent kötet ugyanis nagymértékben a reményről és az erényekről szól. Ilyen könyvet csak egy mélyen hívő úriember tud megírni.

Csóti György, a könyv szerzője Forrás: MN

A Huszadik századi magyar történetek alcímet viselő, képmelléklettel is ellátott könyv több izgalmas tükörcserepet villant fel a távoli és a közelmúltból, valamint az ’56-os forradalom és szabadságharc napjaiból is. Az elbeszélések java pedig szorosan kapcsolódik a szerzőhöz, az általa megéltekhez, így 

rengeteg közéleti kulisszatitokra derül fény az oldalakon.

 

István, a király és diplomácia

Az egyik legérdekfeszítőbb sztori az István, a király rockopera 2003-as horvátországi bemutatójához kapcsolódik. Csóti ugyanis emberfeletti diplomáciai kitartásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy horvátországi magyar nagykövetként – közvetlenül mandátuma lejárta előtt, és már a hazai baloldali kormányzás alatt – mégis tető alá hozta a magyar szuperprodukció pulai megvalósítását. Ép ésszel felfoghatatlan, milyen hullámvölgyeken ment keresztül, bár csöppnyi panaszt sem olvashatunk sorai között. Ellenben minden segítőjéről megemlékezik, ahogy arról is, hogyan bírta rá őket a nagyszabású kalandra.

Aki ismeri Csóti cikkeit, munkásságát, jól tudja, hogy a határon túlra került területek, s nemzetrészek ügye iránt érzékeny és tenni akaró emberről van szó. Olyanról, aki már a 70–80-as évek román soviniszta poklában is átjárt Erdélybe. És biza, felkapaszkodott az esztenákra is, ahol nemcsak kiváló báránysültet és juhsajtot talált, hanem életre szóló barátságokat is. 

Nem véletlenül bízta rá az MDF 1989-ben a romániai segélyszállítmányok célba juttatását a forradalom idején.

Abban a jelenben, ahol az ellenzék megpróbál mindent, hogy eltávolítsa egymástól az anyaországit és a külhonit, üdítő olvasni azokat az oldalakat, amelyeken Csóti megvallja magától értetődő ragaszkodását azok iránt, akik a határmódosítás és az etnikai vegzálás ellenére mindmáig megmaradtak magyarnak. 

Románia nem változik, csak átalakul

A szerző több történetben bemutatja azt a Ceaușescu vezette soviniszta Romániát, amely még ma sem vetkőzte le magyarellenes reflexeit. Gondoljunk csak a nagyváradi premontrei főapát, Fejes Rudolf Anzelm O. Praem napjainkban folyó ügyére, akit december 19-én akár ki is lakoltathat saját rendházából az aktuális román hatalom, amely ma is mindent megtesz, hogy csorbítsa az erdélyi magyarság életterét. 

És lám, a magyar kötődésű egyház sem szent neki – ahogy a helyi magyar „érdekképviseletnek” sem, hiszen egy lépést sem tettek ezen összmagyar ügyért.

Csóti György könyvének minden egyes elbeszélése egy külön tanulságot, egy tanítást rejt: hogyan őrizzük meg hidegvérünket és egyben szuverenitásunkat, hogyan maradjon egyenes a gerinc, hogyan maradjunk magyarok a Kárpát-medencében.