Kilakoltatná a román városvezetés a nagyváradi premontrei főapátot

A premontrei kanonokrend nagyváradi főapátja, Fejes Rudolf Anzelm O. Praem ma hasonló terheket cipel, mint 1989 idején Tőkés László. Nem hiába szólalt fel a romániai forradalmat kirobbantó református püspök a főapát érdekében Orbán Viktor beszéde előtt Tusványoson. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett váradhegyfoki prépost-prelátus ugyanis támadássorozat alatt áll, miután ellenállni mert a román vezetésű váradi önkormányzat kilakoltatási kísérleteinek. A város egy iskolakomplexum felújításának örve alatt vetett szemet a rend létét biztosító kolostorépületre úgy, hogy maga a szóban forgó oktatási intézmény is a premontreieké volt, és per alatt áll. Fejes főapát nem hátrál, pedig már fizikai atrocitások is érték.

– Ezt a templomhoz tapadó zsebkendőnyi területet is elvenné az önkormányzat a rendtől, ahol most ülünk?

– Igen. Ez a hely, ahol most beszélgetünk, valójában egy kápolna, csak át van rendezve, mert valahogy élni is kell e falak között. A 900 éve Nagyvárad környékén működő prépostságunknak a középkorban Váradhegyfokon, majd a városhoz közeli Szentmárton községben volt központja. Több mint kétszáz esztendeje ez az Úri utcai (ma Roman Ciorigariu utca – a szerk.) rendház és kolostor a székhelyünk a templommal.

Egy zsebkendőnyi területet sem hagynának a premontrei főapátnak

– Ez az az épületegyüttes, amire a hírek szerint meghamisított telekkönyvi iratok alapján rá akarná tenni a kezét a váradi önkormányzat, és májusban már kilakoltatási végzést is küldött. Összeszűkült hely ez, mint a Vatikán, és még tovább szűkítenék?

– Valahogy úgy.

– Hol tart jelenleg az ügy?

– A kilakoltatás ügyében a városi bíróságon ismét halasztás történt. Egyébként azt állítják a város részéről, hogy én magam nem akarok velük tárgyalni, miközben már az első kilakoltatási felszólítás után jeleztem, hogy vonják ezt vissza azért, hogy lehessen egyáltalán tárgyalni. Ezt azonban nem tették meg, helyette két másik felszólítást küldtek, amit még ki is ragasztottak az épületeinkre. Náluk a tárgyalás valójában kényszerítést jelent.

– Talán nem is meglepő, miután a város a pandémia idején – kihasználva a kijárási tilalmat – a prépostság több, per alatt álló, egykori gazdasági épületét is lebontotta önhatalmúlag. De most kecsegtetik a főapát urat egyáltalán bármivel?

– Semmivel. A templomunkhoz és kolostorunkhoz szervesen kapcsolódó egykori gimnáziumból az évek során nem tudtam kitenni őket (az épület 1941 óta a rend tulajdona, az utolsó telekkönyvi tulajdonos a rend). De ők sem tudnának engem kilakoltatni. Mit tettek hát? A szakrális területet „iskolának” nyilvánították, adminisztratív úton gyakorlatilag „lenyelték” a kolostort, hogy a polgári jog szabályai szerint próbáljanak kitenni. Azt állítják, hogy az iskolaépületben lakom, ami képtelenség, mert a kolostor önálló jogi személyiséggel bír. Ilyen eljárás nem megengedhető. Ráadásul ellentmondásosak a köziratok: nemcsak az iskolaépület (az egykori Premontrei Főgimnázium és a mellette, különálló épületrészben működött Magyar Királyi Jogakadémia) javítási és építési engedélyeiben, hanem a finanszírozási projekt anyagaiban is eltérő adatok szerepelnek. A projekt tervei elismerik, hogy a templom a mi tulajdonunk, máshol viszont ezt vitatják, miközben épp a templomi részből akarnak kilakoltatni, noha tagadják, hogy kilakoltatási szándékuk lenne. Ez a „csel” elfogadhatatlan.

A hatalmas premontrei épületegyüttes Nagyváradon (Forrás: Bakos Gábor) 

– Mi állhat mindennek a hátterében?

– Azt hittük eleinte, hogy egyházellenes lépéssel állunk szemben, de ma már úgy látszik, inkább az én személyem a probléma. Nem tudom, miben vétettem: soha nem provokáltam senkit. Annyit tettem, hogy a premontrei ingatlanok visszaszolgáltatását kértem – ez nemcsak jogom, hanem kötelességem is. Ezek a javak az egyház rendeltetését szolgálják, olyan vagyontárgyak, amelyeket tőlünk soha, jogszerűen el nem vettek. Valószínűleg az is zavaró, hogy több kérdésben más nézetet képviselek, és a dolgokat nem a megszokott módon rendezem, mint némely kollégám.

– Tüske a köröm alatt?

– Lehet. De én azt gondolom, hogy a Jóisten meg fogja mutatni az igazi ellenségemet vagy ellenségeimet. Előbb-utóbb szembe kell találjuk egymással magunkat. Az látszik, hogy mindent alaposan megterveztek. De, ha végigtekintek harmincévnyi rendfőnökségemen, mindig ez volt, csak nem volt ennyire felerősödve. Kétszer már meg is vertek.

– Itt, az utcán?

– A kapumnál. Ha a szakácsnő nem kiabál, lehet, hogy agyonvernek. Megtámadtak egyszer a Félix-fürdőben is, ami szintén a rendé volt.

– Lehet tudni kik voltak?

– Nem. A Félix-fürdőben az a két kigyúrt ember egy szót sem mondott nekem, csak ütöttek. Ez még 2007-ben történt. Persze akkoriban a politikum részéről is megzsaroltak, bár a zsarolók nem főszereplői már a mostani politikai életnek. Az egyik a korábbi RMDSZ-től érkezett, a másik a PSD-től, a román szociáldemokrata párttól. Azt akarták elérni, hogy ezt az épületet, mármint a mai Eminescu Líceumot, vagyis régi iskolánkat és a jogakadémiát, valamint a Félix-fürdőt ne kérjem vissza, és akkor „a többit”, vagyis a régi szentmártoni kolostort megkaphatom. Amikor viszont nem álltam kötélnek, a szentmártoni épületünket kétszer is elárverezték. De kispapokat és rendtársakat is elűztek már. Nem mindenki erős, nem mindenki bírja a stresszt. Az is beszédes, hogy a két nagyváradi plébániatemplomot, a Barátok templomát, illetve a főtéri Szent László-templomot is állami finanszírozással renoválják. Az enyémet meg el akarják venni. Tehát egy olyan időben támadtak meg, amikor tudták, hogy ezzel majd meg tudják félemlíteni a kollégáimat.

– Igaz, hogy magára a barokk premontrei templomra is fenik a fogukat a város vezetői?

– Vannak ilyen jelek. Különösen, hogy a környező szomszédságot is fellázították, és már háromszor nekem támadtak az utcán a harangozás miatt. Miközben épp most jövök a Szent László térről, ahol megafonból halljuk a román ortodox liturgiát a város közepén. Nekem nincs kitéve semmilyen hangfalam, egyetlen harangunk van csak, és hirtelen ez kezdett el zavarni bizonyos embereket.

– Vélhetően az sem érdekli őket, hogy a premontrei kanonokrend jelenléte 900 éves múltra nyúlik vissza Nagyváradon. Szent Norbert regulájának követői ráadásul itt telepedtek meg először Magyarországon.

– Rendünk vizitációs anyakönyvei szerint 1130–31-ben Könyves Kálmán fia, II. István király hívta meg a premontreieket az országba, és valószínű, hogy Szent László tisztelete miatt jönnek épp ide, Váradra Franciaországból. Az itteni püspökséget nagyban segítették a premontreiek, hiszen a város akkoriban hiteleshely volt, istenítéletek helyszíne és nemzetközi hírű zarándokhely is, ahol különböző nemzethez tartozó embereket kellett meggyóntatni, ellátni. Rendünk egy erődszerű kolostort épített a várhoz közeli stratégiai magaslaton, ahonnét ma is könnyen belátható a térség, s jól látható volt az is, ha érkeznek a zarándokok. Ez volt Váradhegyfok, amely a Réz-hegység egyik első kis csúcsa az Alföld felé. Hajdani kolostor-erődünket a régészek meg is találták nemrégiben. II. István a mi alapításunk évében halt meg, és a Képes Krónika szerint itt temették el. Mindemellett ebből az ősi kolostorból indultak a filiációk szerte a régi Magyarországon, körülbelül 13–14 monostor.

– Ez az erődítmény jelenik meg több régi metszeten is?

– Így van, az északról délre vetülő váradi késő-középkori metszeteken a mi régi kolostorunk látható az előtérben. A markoló még a középkori kutat is megtalálta az ásatáson. Érdekes, hogy bár Váradon meszes a víz, annak a kútnak a vize jócskán nem az. A kedves nővérek, a premontrei apácák találtak olyan receptúrát, miszerint sört is gyártottunk itt.

– Milyen nagyszerű lenne, ha létezne váradi apátsági sör!

– A türjeiek már fölajánlották, hogy Váradnak is palackoznak egyet.

– Aztán jött a török 1660-ban, és elpusztult az ősi premontrei központ Váradhegyfokon.

– Igen, 525 év után pedig én vagyok az első prépost, aki tulajdonosként belép oda.

– Ezek szerint sikerült visszaszerezni az ősi fészket?

– Megvásároltuk, de egy telket még meg kellene venni. A volt román tulajdonos horribilisre tornászta az eladási árat, de végül is sikerült megegyeznünk vele. E helyen volt a régi kolostor magja. Sráckoromban jártam itt fönt, amikor még út sem vezetett erre, csak egy csapás. Terveink szerint egy archeológiai parkot létesítenénk a helyszínen, ahová a turisták könnyen fel tudnának jönni busszal is.

– Lát esélyt arra, hogy megtalálják II. István maradványait?
– Az esély és a lehetőség is megvan rá.

Egy elitgimnáziummal is tartozik a román állam

A hírhedten magyargyűlölő vasgárdista professzor, Onisifor Ghibu 1937-ben a premontreiek összes vagyonát átíratta a román állam nevére rektifikáció címszó alatt. A máig vissza nem szolgáltatott nagyváradi Premontrei Főgimnáziumot és a hozzá szervesen kapcsolódó Magyar Királyi Jogakadémiát a minőség tette naggyá, nem a létszám. Fejes Rudolf Anzelm O.Praem lapunknak elmondta, maga Szacsvay Imre, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc országgyűlésének mártír jegyzője is e falak között tanult, ahogy az ügyvédi családból származó jeles drámaírónk, Szigligeti Ede, a Liliomfi írója is, Juhász Gyula pedig a klasszikus művek mellett magyar irodalmat is tanított itt. Az impozáns méretű főgimnázium falai közül sugározta az első magyarországi rádiójeleket Károly József Iréneusz, a rádiótechnika úttörője, az első modern hazai röntgenlaboratórium létrehozója. A sort hosszasan lehetne folytatni, egészen a nagy román író, Iosif Vulcanig, vagy a Budapesten is jól ismert Gozsdu Manóig. A premontreiek sohasem tettek különbséget diák és diák között, Románia mégis hátba támadta őket.