Nyugatra csábít a szezon

Szobalányt, felszolgálót, szakácsot várnak a németek ezen a nyáron szezonális munkára. A kereset átszámítva havi bruttó 270–340 ezer forint, a munkaadó szállást, ellátást biztosít. A közvetítő Foglalkoztatási és Szociális Hivatal honlapján van még francia, norvég és görög ajánlat, máshol csábítanak az írek, az olaszok is. Képzett szakemberek kerekednek fel a szezon kezdetén tőlünk nyugatabbra szerencsét próbálni.

A turizmus jellemzően élőmunka-igényes ágazat. A statisztikák alapján 1998 és 2005 között a nemzetgazdasági átlagnál jóval gyorsabban növelte foglalkoztatottjai számát: míg az országos dinamika mindössze 5,6 százalékos volt, addig az ágazati növekedés megközelítette a 27 százalékot. Ma a szektor közel négyszázezer embert foglalkoztat.
– Az uniós csatlakozás óta még könnyebb szezonális munkát vállalni külföldön – mondta Buday Péter mesterszakács, a Matteo Bauhaus étterem vezetője. – A fiatalokat általában a kalandvágy, a tapasztalatszerzés és a pénz motiválja. Sokan referenciának használják a külföldön szerzett tudást. Egyre több szakácsról, pincérről hallom ugyanakkor, hogy később mégis visszafordul, mert nem jön be a számítása. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy valaki az otthonától távol, idegen környezetben állja meg a helyét – vázolta. A szakember úgy látja: hosszú távon jót tesz a vendéglátásnak, ha a külföldön szerzett szaktudás itthon kamatozik. Komoly problémát jelent viszont az utánpótlás. – Csehül állunk ezen a téren – mondta. Mert míg hazánkból a képzettek Nyugat-Európába vándorolnak, addig a környező országokból mi nem kapunk cserébe hasonló munkaerőt. Emellett a hazai fizetések sem túl marasztalók. A vendéglátóipar forgalma manapság csökken, így a fizetések terén sem tudja felvenni a versenyt.
Állásközvetítő portálokon olvasható: a nyugat-európai szezonális bérek szakmunkák esetén átszámítva nettó 350–520 ezer forint között mozognak havonta. Míg a magyar vidéken a pultosok átlag 60–100 ezer forintot kapnak kézhez, a pincérek borravalóval együtt 100–150 ezer forintot, a kezdő szakácsok 80 ezret, ami folyamatosan nő 150–160 ezerig. A fővárosban ezek másfélszerese reális. Tehát egy itthon maradó szakács, ha 300 ezer forintot keres, az már magas jövedelemnek számít.
– A bér mint költség befolyásolja a cégek versenyképességét, ezért a munkáltatók kénytelenek takarékosan bánni vele. A munkamorál, a kiegyensúlyozatlan üzleti forgalom, a magas üzemelési költségek miatt kevés étterem van, amelyik fel tudja vállalni a nyugati szintet, főleg a mai gazdasági viszonyok között – magyarázta Háber Tamás, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. – A vendéglátásban úgy tartják: jellemző a feketén foglalkoztatás, de elfeledkeznek arról, hogy itt nem lehet mindent gépesíteni, így jobban sújtanak a munkabérek és a rárakódó közterhek. A magyar munkáltató egyre inkább az ösztönző politikát követi – folytatta. – Egyrészt forgalomérdekelt, másrészt minél képzettebb munkavállalót akar, akit pluszjuttatásokkal díjaz. Jobb lenne mégis a kiszámíthatóbb gazdaság, könnyebben kezelnénk a foglalkoztatást is.
Kérdésünkre egy nagy-britanniai szállodában londinerként dolgozó, neve elhallgatását kérő honfitársunk külföldi munkavállalását az anyagiakkal indokolta. – Legtöbbünk a megélhetés miatt van itt, s ez nem azt jelenti, hogy megrögzött pénzhajcsárok lennénk. Igaz, itt többségünk csak a tápláléklánc legalján talál munkát, ez a vendéglátóipar. Egy külföldi szakács Londonban átlagosan 360 ezer forint körül keres havonta, de jobb helyeken, profiként megkapja az 550 ezret is. Egy felszolgáló hetente százezerből gazdálkodik, de ebből még ki kell fizetnie a szállást, az étkezést, az utazást. Aki az otthoni viszonyokhoz képest jobban akar keresni, az megtalálja itt a számítását – summázta tapasztalatait.