Vadász János ideje

Vadász János volt. Nem Kontrát Károly. Hogy ez miért fontos? Csak azért, mert Kontrát Károly a Fidesz országgyűlési képviselője, Vadász pedig az MSZP mamelukja. Vadász már szakszervezeti vezetőként kitűnt a szürkeségből azzal, hogy a polgári kormány idején nagyon harcos szakszervezeti vezető volt, míg az MSZP–SZDSZ-kormány idején ugyanolyan kérlelhetetlenül harcolt – a Fidesz ellen. (Ilyen szakszervezeti vezetőkkel van nálunk tele a padlás.)
Vadász János az elmúlt héten ismét tanúbizonyságát adta, hogy őt nem akármilyen fából faragták. Sőt, az is kiderült, hogy Vadász János nem akármilyen anyagból van gyúrva.
Történt ugyanis, hogy Vadász János összeveszett egy biciklistával a budapesti belvárosban, és egy pisztollyal tett pontot a vita végére. Szögezzük le: kevesen vagyunk, akik nem vesztek már össze biciklistával Budapest belvárosában. Még kevesebben, akik ne tudnának naponta összeveszni akár. De a legkevesebben azok vannak, akik ilyen alkalmakkor pisztolyt rántanak. Akik ilyen alkalmakkor pisztolyt rántanak, azok mind-mind különös anyagból vannak gyúrva. Mint a Vadász János. Amúgy nem is a pisztolyrántás a legérdekesebb ebben az ügyben. Frusztrált, beteg emberek, akiknek gyerekkorukban hengeres uzsitáskájuk volt, és állandóan megverték őket az osztályban, gyakorta játszadoznak pisztollyal. (Ennek a típusnak gazdagabb változata vásárol Ferrari Testarosát, mivel harminc éve nem volt értékelhető szexuális élménye…)
A legizgalmasabb ebben az ügyben, amit a biciklista mondott el. Miszerint Vadász János elővette képviselői igazolványát, és felszólította a biciklistát, hogy igazolja magát.
Ez az a gesztus, amely mögül kivillan a kádárizmus bűzös, fogatlan vigyora. Amikor a tömbházbizalminak is alá kellett írnia az útlevélkérelmet, amikor önkéntes rendőrök állították meg az embert az utcán, amikor az úttörővezető pajtásnak annyi esze volt éppen, hogy nem piszkította össze az udvart, s amikor a rendőr levetette az ember fiáról az amerikai zászlós trikót, és üvöltött hozzá. (Tényleg, ezeknek mindig bajuk volt a zászlókkal… Az amerikaival éppúgy, mint a nemzeti színűvel…)
Ez a világ a Vadász János világa. Vadász János most úgy érezte, eljött ismét az ő ideje, és igazoltathat. És a Vadász János teljes joggal érezte így. Tavaly október 23-a óta minden Vadász János elemében van. És elemében lehet. Ha van idő, amikor releváns és időszerű a Csapd le, csacsi című film, hát ez az az idő. Most a Vadász Jánosok igazgatnak és igazoltatnak. S hogy nagyobb nyomatékot adjanak semmi kis lényüknek, hát olykor pisztolyt rántanak.
Mert szükségük van a pisztolyok és a Ferrarik erőt adó biztonságára. S különösen jó, ha egy biciklistával szemben lehet erőt demonstrálni. Hiszen, ugye, micsoda alak egy ilyen biciklista. Szoktam nézni őket. Többnyire rasztahajuk van, és valahogy kívül állnak ezen a világon. Élő cáfolatai mind a fogyasztás civilizációjának, mind a kádárizmusnak, mind a jó polgári erkölcsnek.
Éppen, mint amilyenek mi voltunk a hetvenes években. Amikor a Vadász Jánosok igazoltattak, levetették a trikónkat, üvöltöttek a hosszú hajunkért. Ettől kerek a világ. A kerek világban csak a Vadász Jánosok képviselnek valamiféle állandóságot.
No, és persze az, ahogy a Népszabadságban a Vadász Jánosokból Kontrát Károly lesz.
Mindenesetre, ha legközelebb valaki összefut a Vadász Jánossal, azonnal vegye elő az újraoltási igazolványát, és igazoltassa a vakmerő, harcos csinovnyikot. Csak azért, hogy lássa, kétirányú utca ez.
Legalábbis egyelőre…