Napi sajtószemle

Herald Tribune
Lengyelország nacionalista-konzervatív kormánya valószínűleg akár húszmilliárd dollár kártérítést is követelhet Németországtól a náci megszállás idején elpusztított műkincsei fejében – kezdődik a globális amerikai lap írása. 1991 óta a két kormány már tárgyal arról, hogy milyen műtárgyak kerüljenek vissza Varsóba, de a kártérítés kérdése most először vetődött fel, ami – német tisztségviselők szerint – „bonyolíthatja” a tárgyalásokat.

*****
Celestine Bohlen (aki a 2002. évi magyarországi választási kampány idején a New York Timesban és a Foreign Affairsben, a világ legbefolyásosabb külpolitikai szakfolyóiratában szélsőjobboldali, antiszemita veszélyről cikkezett) szomorú képet fest az elárvult Jukosz olajtársaság tízemeletes székházáról és elnökéről, Viktor Gerascsenkóról. Hodorkovszkij, a Jukosz alapítója adócsalásért szibériai börtönben ül: vele kezdődött el Putyin elnök központosítási hadjárata, amelynek során az állam mind több vagyont vesz saját kezébe, míg az egykori oligarchák hatalmát visszanyesi. Mára mind az egykori legnagyobb olajexportőr Jukosz, mind pedig Berezovszkij országos tévécsatornája ismét állami kézen van. Bohlen felemlegeti, hogy szabályzási fenyegetéssel lehetetlenítették el olyan vállalatok oroszországi működését is, mint a Royal Dutch Shell, amely részesedését kénytelen volt eladni a Gazpromnak. Bohlen érezhető szomorúsággal állapítja meg, hogy „mindeddig a befektetők nem aggódnak”. Sőt: az első fél évben a nettó tőkebeáramlás 60,3 milliárd dollár rekord-értéket ért el, szemben a tavalyi első hat hónap 42 milliárd dollárjával.


Asia Times
Most, hogy Tony Blair brit miniszterelnök távozott a színpadról, megjelent egy újabb, soványabb, gonoszabb, adrenalinnal telítettebb „Made in France” változata. Blairt a világ minden sarkában megvetően Bush pudli kutyájának nevezték, amiért hajthatatlanul támogatta annak Irakkal szembeni háborúját. Most az új, önjelölt öleb Nicolas Sarkozy francia elnök – kezdődik a pánázsiai internetes hírportál cikke, amely gúnnyal ír Sarkozy Irán-ellenes, neokonmajmoló retorikájáról is. „Kijelentette, hogy egy iráni atombomba »elfogadhatatlan« lenne: mintha az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége éppen felfedezne egy-két atombombát néhány kifogástalan Hamadan-szőnyeg alatt”. A cikk szerzője, Pepe Escobar azt is Sarkozy szemére hányja, hogy a francia médiát behálózza érdekközösséggel. Sarkozy az új francia jobboldali „smukk-elitet” jelképezi, amely kiszorította helyéből a „kaviárbaloldalt”. Sarkozy az első száz nap után még nagyon népszerű, de – ajánlja neki – jól tenné, ha előre gondolkodna azon időkön, amikor majd a francia szavazók vágya ellen lép fel.