Napi sajtószemle

Associated Press
Az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke elmondta az amerikai hírügynökségnek, hogy Irakba utazik, ahol közli az iraki vezetőkkel: országukért vállalniuk kell a felelősséget, valamint az amerikaiak nem vesznek részt polgárháborújukban. Carl Levin azután nyilatkozott, hogy 250-re emelkedett négy öngyilkos teherautós merénylet nyomán Irakban az áldozatok száma.


Information Clearing House
Paul Craig Roberts, a Reagan-kormány volt helyettes pénzügyminisztere a népszerű amerikai honlapon közölt cikkében azt írja, jó ideje Izrael rángatja orránál fogva az amerikai külpolitikát. A fordulópont 1967. június 8. volt, amikor Izrael megtámadta a USS Liberty hírszerző hajót, és megölt 34 amerikai tengerészt, valamint 173-at megsebesített. Az izraeliek géppuskával lőttek még a mentőcsónakokba szállt matrózokra is. A USS Liberty „bűne” az volt, hogy olyan izraeli kommunikációt rögzített, amely bizonyította: Izrael volt felelős a hatnapos háborúért. De még ma is az amerikaiak legnagyobb része azt hiszi – és a történészek is ezt terjesztik –, hogy az arabok robbantották ki a konfliktust. A hajóval kapcsolatos támadásról az amerikai haditengerészet tudta az igazságot, de Lyndon Johnson amerikai elnök az amerikai hadsereg ellen foglalt állást, és a haditengerészetnek megparancsolta, hogy hallgasson. Johnson „hibáról” beszélt. Az Izrael-lobbinak igen jelentős az amerikai külpolitikára gyakorolt hatása. Tavaly márciusban két jeles amerikai tudós, John Mearsheimer és Stephen Walt erről részletes tanulmányt írt, amelynek fő következtése az volt, hogy ez a befolyás sem az amerikai, sem az izraeli érdekeket nem szolgálja. De a vita kibontakozását a lobbi az „antiszemitizással” fojtotta el. Sok amerikainak fogalma sincs az Izrael-lobbi befolyásáról. És arról sem, hogy e politika következtében százezreknek kell meghalniuk. Bush republikánus pártja a „barnaingesek” pártjává vált, amely alig várja, hogy Iránt is atombombával „tegye helyre”. A Demokrata Párt tagjait pedig izraeli utazásaik alatt „rakják helyükre”. Eközben az egész földgolyón és főként a muzulmánok körében érlelődik a gyanú, hogy az Irak elleni háború azért nem érhet véget, és Iránt, valamint Szíriát azért kell megtámadni, mert az Egyesült Államoknak el kell pusztítania mindenfajta muzulmán ellenállást azzal szemben, hogy Izrael ellopja a palesztinok földjét, egész népét földönfutóvá teszi, elkergetve hazájából, ahol évszázadok óta él. Az amerikaiak azt hiszik, hogy a háború fő célja az olajforrások biztosítása. Közben az amerikai hadsereg szétesőfélben van. A West Pointban végzett, demoralizált katonai elit pedig civil pályára lép.