Ebéd

– Gratulálok az étlapjukhoz! Ormánsági csikóstokány, dorozsmai töltött paprika, vereckei káposztás csülök, kisbajcsi kapros galuska, esztári birkagulyás… Mégiscsak tud valamit ez a szegény kis ország!
– Köszönjük a bókot, de higgye el, nem érdemeljük meg. A kapros galuska egyébként elfogyott. Az idén nem is készítettünk.
– Annyi baj legyen! Hozzon nekem berzencei házi kelkáposzta-főzeléket fasírttal. Várjon! Hozza inkább sarkadi házi marhapörkölttel!
– Ez döbbenetes! Újabban minden vendég házi ételekkel akarja tömni a hasát. Méltóztassanak akkor otthon étkezni, ez itt nem a nagymama mesekonyhája, hanem egy külvárosi étterem, abból is a legócskább. Egyébként is, mi az, hogy házi? Hogy a konyha bent van a házban?
– Házi jellegű étel az, ami nem a megszokott éttermi egyeníz.
– Megsúgom magának, ez nem is étterem, hanem lepratelep. Az étel nulla, a hamutartókat nem ürítjük, az abroszokat nem mossuk. Folytassam? Látta már a mellékhelyiséget?
– Az étlapon akkor is házi kelkáposzta-főzelék szerepel.
– Persze hogy szerepel! Odaírjuk, hadd tapsikoljon a vendég, ha véletlenül betéved.
– Akkor tehát nem házi?
– Dehogy házi. Itt készült a konyhán, pokoli higiéniai körülmények között. Pocsék az íze.
– Rendben, akkor mit egyek?
– Ha rám hallgat, nem eszik semmit. Veszi a kalapját, és máskor a környéket is elkerüli.
– Nézze, éhes vagyok. Mi az, ami friss?
– Semmi nem friss. A forgalom nulla, rendszeresen a nyakunkon marad az étel. Talán dobjuk a szemétbe, amikor a fél világ éhezik?
– Vigyék haza a maradékot.
– Ne tessék tréfálni! Ki akarja a drága családját ótvaros moslékkal etetni? Főzök én olyat, hogy hét nyelven beszél. Tegnap este például feltettem egy kolbászos lecsót, utána fánkot sütöttem.
– Jól hangzik. Fánk például szerepel az étlapon?
– Szerepel, de nem ajánlom. A szakács használt olajjal öntötte le, nehogy kiszáradjon. Menti, ami menthető.
– Lassan tényleg elmegy a kedvem az egésztől. Az ember rákészül, hogy eszik egy jót, aztán betéved egy ilyen…
– Büdös disznóólba! Figyeljen ide, holnap szabadnapos leszek. Még van egy üres helyem. Mit szólna egy jó krumplis tésztához? Szereti?
– Imádom, de csak ha sok hagymával készül.
– A hagyma a lelke. Nem spórolok vele, elhiheti.
– Türelmesen, lassú tűzön szokta barnára párolni?
– Uram, az én krumplis tésztámról A gyomor kéményseprője címmel már verset is írt az egyik kedves vendég.
– Házi őrölt paprikát használ?
– Évek óta Szegedről hozatom, egy családi gazdaságból.
– Kovászos uborkával tálalja?
– Saját eltevés. Egész kaporerdőt tömök az üvegbe.
– Bolti száraz tésztát használ?
– Ne szégyenítsen meg! A tésztát magam gyúrom.
– Hallja, egyre éhesebb vagyok!
– Tessék, a névjegyem, legyen szerencsém holnap pontosan fél egykor. Hatodik emelet, nyáron az erkélyen szoktam teríteni a virágzó leanderek között. Szeretik a vendégek. Kilátás a Harmat utcai lakótelepre. Az ebéd alatt élő zene szól, ugyanis a feleségem részleteket csellózik a Csárdáskirálynőből. Eljön?
– Na hallja, ezt nem hagyom ki!