Energiapiac: EU-korlátok

Úgy tűnik, már nem szereti annyira az Európai Unió a „szabad kereskedelmet”. Legalább is ezt a gyanút kelti José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének azon javaslata, hogy „súlyos feltételeket” állítsanak azon nem európai vállalatoknak, amelyek be akarnak ruházni az európai energiaszektorban éppen akkor, amikor a szektor európai vállalatait szét kívánják választani elosztókra és gyártókra. Az unió ezen tervét – amelyet a bizottság már elfogadott – jelenleg az EU tagországai és az Európai Parlament vizsgálja. Barroso szerint ugyanakkor biztosítani kell, hogy a szétválasztás nyomában az európai piacot ne uralja néhány, a szétválasztási szabálynak nem alávetett, EU-n kívüli energiacsoport.
A külföldi vállalatok korlátozásának és az energetikai tevékenységek szétválasztásának gyakorlati következményei könnyen beláthatók. Így például egyértelmű, hogy míg az első törekvés az orosz Gazprom ellen is irányul, a második azt jelenti, hogy az energiatermelők nem üzemeltethetik a szállítóhálózatokat, vagyis a villamos energiát vagy a földgázt a városokig vivő vezetékeket. Ami nyilván nem fog nagy tetszést aratni az olyan energiaóriások háza táján, mint a francia EDF, a Gaz de France, a német E.ON vagy az olasz ENI. A bizottságnak azonban van B terve is: ha nem sikerül a vertikális szétválasztás, akkor az alternatíva az lenne, hogy a hálózatokat bérbe adnák egy független üzemeltetőnek. Ebből a helyzetből a nem „szétválasztott”, tehát integrált működésű nem európai energiavállalatok nem húzhatnának hasznot.
Ha már a kölcsönösség elve egyre többet jut az eszébe az EU-nak, felmerül a kérdés: vajon egyes európai parlamenti képviselők mikor javasolják majd, hogy az uniós ingatlanok vásárlásából kölcsönösségi alapon zárják ki azon országok polgárait, amelyekben uniós polgárok nem vagy csak igen korlátozottan vásárolhatnak ingatlant?