A sztrájk a kormány Achilles-sarka

Egy volt alkotmánybíró a minap egy rádióműsorban kimondta azt, amit a betelefonálós műsorokban is egyre többen a mai politikai patthelyzet megoldásának tartanának: szerinte két-három hetes sztrájkkal a magyar társadalom még az ősszel elérhetné, hogy a kormány lemondjon, és új választások legyenek. A sztrájk valóban a kormány Achilles-sarka lehet, mert az eddig beígért három sztrájkra végül is nem került sor; gyaníthatóan kormányzati nyomásra gyorsan megegyeztek a felek. Sokan javasolták a hosszan tartó, ukrán mintájú tömegdemonstrációkat, ezek azonban az emberektől nagy erőfeszítéseket követelnének, és főleg sok időt vennének el, ráadásul fennállna a rendőri beavatkozás lehetősége is.
A sztrájk, mint a szakértők rámutatnak, passzív folyamat, lényege, hogy nem kell valahol ott lenni (a munkahelyen), és a rendőrségnek semmi hatása nincs a kimenetelére. Ezek azok a tények, amelyek reálisan mérlegelve a sztrájk mellett szólnának. Nem véletlen, hogy Nyugaton a tömegek sokkal gyakrabban használják ezt az érdekérvényesítési formát, mint a tüntetéseket.
A magyar nép kétharmada elszegényedett, kiszolgáltatott, elégedetlen, teljesen világos, hogy önmaga védelmére képtelen. Az egyetlen erő, amelyben nagy tömegek bíznak, csak a népszavazásra koncentrál, ahelyett, hogy a volt alkotmánybíróra (is) hallgatna. A tömegek azért nem léphetnek sztrájkba, mert a szakszervezetek blokkolják őket, szándékosan nem teljesítik kötelességüket, nem végeznek érdekvédelmi funkciót. Mi mással lehetne magyarázni azt, hogy elbocsátottak tízezer (!) tanárt és közel ennyi egészségügyi dolgozót, bezártak ötszáz iskolát és számos kórházat, s ez nem volt elég egy általános sztrájk meghirdetéséhez! Ennél nagyobb érdeksérelem már nem létezik…
A tömegek gyengének érzik magukat a Magyarországot uraló MSZP–SZDSZ hatalmi elittel szemben. Minden politikához valamit is értő előtt világos, hogy csak a Fidesz és csak Orbán Viktor hívó szavára mozdulna meg, azaz inkább állna meg az ország. A tanárok, az egészségügyi dolgozók, a közlekedési dolgozók nagy sztrájkpotenciállal bírnak, és sértett rétegek, ők a hívó szóra várnak, ám azt is tudnunk kell, hogy egy háttérből szurkoló Fidesznek maguktól sohasem fogják kikaparni a gesztenyét. Magyarország lakosainak, jobboldaliaknak és baloldaliaknak egyaránt, össze kellene fogniuk, hogy lemondásra bírják a közjó ellen cselekvő Gyurcsány-kormányt, majd előre hozott parlamenti választáson kellene dönteniük a jövőről.
Bernát K. Gábor, Budapest