Bajban vannak a baromfitenyésztők is

Legalább 38-40 százalékkal kellett volna emeljék a termelői áraikat a baromfitartók a takarmányárak drasztikus emelkedése miatt, ám eddig 22-24 százalékot tudtak csak érvényesíteni.

Egyik ámulatból a másikba esve próbálta a baromfiipar megkeresni a kiutat a nyári hónapokban egekbe szökő takarmányárak csapdájából, ám őszintén szólva nem sok sikerrel – közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Bárány László, a Baromfi Termék Tanács elnöke. Tájékoztatása szerint a nyilvánvaló kereskedelmi spekulációs célú gabonaár-felhajtó ténykedések nyomán a kukorica egy év alatt mintegy 100 százalékkal drágult, s az áremelkedés zöme két hónap alatt következett be. Mint mondta, bár a takarmányárak emelkedése mára nyugvópontjukhoz közelítenek, a válság következményei a baromfiiparban még csak most kezdenek jelentkezni. Szerinte a takarmányár növekedése mintegy 38-40 százalékos átlagos baromfiár-emelkedést indokolt volna, amiből a termelők nagy nehezen 22-24 százalékot tudtak csak érvényesíteni. Mindazonáltal – tette hozzá – a kereskedelem által alkalmazott árrésnövelés miatt a fogyasztók a baromfitermékekhez már 30-35 százalékkal drágábban juthatnak hozzá, vagyis átlagosan 750-800 forintért kilónként.
Mindez azt eredményezi, hogy a termelőknek kilónként átlagosan 15 forintos veszteségük van, ugyanakkor további áremelkedésben aligha gondolkodhatnak, hiszen a már lezajlott drágulások is a kereslet megtorpanását, esetenként visszaesését eredményezték. Vagyis ha további áremelést hajtatnának végre, úgy olyannyira visszaeshet a kereslet, hogy amit a drágább terméken nyerhetnek, elveszíthetik a drasztikus forgalom-visszaesés miatt.
Ebben a helyzetben – világított rá a terméktanács elnöke – csak abban bízhatnak, hogy a takarmányipar belátja, a sertés- és baromfiipar képtelen megfizetni a jelenlegi irreális árakat. Véleménye szerint éppen az állattartók irányából érkező kereslet visszaesése miatt vetíthető előre, hogy a takarmányárak, illetve a kukorica ára a közeljövőben tonnánként legalább 4-5 ezer forinttal fog csökkenni, kérdés, hogy addigra marad-e akkora állatállományunk, amelyre hivatkozva a hazai felhalmozott készletekre a magyar termelők igényt formálhatnának. Bárány László szerint nem kizárt, hogy a hizlalók több mint fele abbahagyja tevékenységét, illetve sok, a Hajdú-Béthez hasonló „vagyonkimentéssel” véghezvitt felszámolás következik be.