Követik Cheney példáját

Nemrégiben az egyik liberális európai lap karikaturistája roppant beszédes rajzot szentelt a Blackwater-botránynak. A helyszín a Fehér Ház ovális irodája, ahol a rutinszerűen kis termetű, majomszerű lényként ábrázolt Bush elnöknek éppen tanácsot ad jobb kéz felől a nagydarab, ravasz Dick Cheney alelnök: „Elnök úr, a kongresszus és a nép beleegyezése nélkül is vívhat háborút!” Mire bal kéz felől egy kigyúrt, napszemüveges, bakancsos (a Blackwater céget szimbolizáló) figura hozzáteszi: „Elnök úr, hadsereg nélkül is háborúzhat!”
Az Egyesült Államok hadviselésében fokozatosan nyertek teret a különböző civil cégek, ám ahhoz nem férhet kétség, hogy a „szerződésesek” szerepvállalása az úgynevezett terror elleni háború során minden korábbit túlszárnyalt. Miért is lett volna másként, ha a „jó példával” éppen Cheney korábbi cége, a Halliburton (pontosabban szakirányú vállalkozása, a Kelogg, Brown and Root) járt elöl? – teszik fel a kérdést megfigyelők. Irakban jelenleg nem kevesebb mint 180 ezer civil alkalmazott, több száz kisebb-nagyobb cég szolgálja ki a megszálló hadsereget, melynek létszáma a tavaszi csapaterősítésekkel együtt is csak 160 ezer fő. A kifejezetten biztonsági, őrző-védő feladatot ellátó alkalmazottak 48 ezren vannak, fizetésük egyes hírek szerint átlagosan hatszorosa az amerikai katonákénak. Közéjük tartoznak a külügyminisztérium által preferált Blackwater USA emberei is, akik megbuktak szeptemberi mészárlásukkal. S ha ez nem lenne elég, ma már köztudott, hogy a cég mintegy kétszáz, többször homályos hátterű incidensben volt érintett, melyek iraki civil áldozatokat követeltek.
A bagdadi mészárlást követő botrány és helyi vizsgálat nyomán Núri al-Máliki iraki miniszterelnök most azt kéri Washingtontól, hogy vonja ki a Blackwatert Irakból. Bár a kérés teljesítése legalább segítene valamit megőrizni az amerikaiak romokban heverő tekintélyéből, a háború menetére nézve súlyos precedenst teremthet. Megkérdőjelezhető működésük és a Paul Bremer első „iraki helytartó” által kiadott immunitásuk ellenére tény, hogy a megszálló erők ellátása, biztosítása, a megszállást adminisztráló diplomaták és a bagdadi zöld zóna biztonsága ma elképzelhetetlen a civil cégek nélkül. Tömeges kivonásuk kritikus pillanatban újabb nehézséggel terhelné David Petraeus tábornok tervét, mely ha csak gyűszűnyi, de azért érzékelhető eredményeket produkált az elmúlt hónapokban, például az öngyilkos merényletek gyakoriságának számottevő csökkentésével.
Akármi lesz is az amerikai reakció, a tanulságot már többen levonták Washingtonban. Azzal, hogy a hadműveletek túlzottan támaszkodnak a civil cégekre, a fegyelmezett parancsvégrehajtásra, felelősségre épülő haderő kiszolgáltatottá válik olyan szervezeteknek, melyeket csak a profit, esetleg a háttérben meghúzódó politikai korrupció működtet, és nem köt az elszámoltathatóság.