Leállhat a német vasút

Könnyen hoppon maradhatnak a német államvasúttal közlekedő polgárok. A mozdonyvezetők szakszervezete ismételten sztrájkokat helyezett kilátásba, ha a vállalat vezetése nem hajlandó eleget tenni követeléseiknek.

A hónapok óta folyó, ádáz hangú tárgyalások háttérbe szorították a vasút privatizálásának témáját, amely hasonlóan kemény kötélhúzásra ad majd okot a legnagyobb állami vállalkozás magánkézbe helyezéséről.
A közlekedés zavartalanságát fenyegető bérharc Dávid és Góliát összecsapására emlékeztet. Európa legnagyobb, évente közel kétmilliárd személyt szállító és kétszáznegyvenezer alkalmazottat foglalkoztató közlekedési vállalatával az ország legkisebb létszámú szakszervezete áll szemben, amely mindössze tagjai tevékenységének fontosságára támaszkodik. Az eddigi sztrájkakciók ellenére a mozdonyvezetők szakszervezete (GDL) mindeddig élvezi az utasok erkölcsi támogatását. De meddig tart azok türelme, ha reggelenként hiába várnak a megszokott szerelvényekre? Számtalan jel arra mutat, hogy a vasút-igazgatóság ennek megfelelően taktikázik, abban bízva, hogy az ismételten elodázott megegyezés és az ebből fakadó sztrájk az érintett lakosság masszív tiltakozásába torkollik. A GDL mindenekelőtt a vasúti alkalmazottak két másik szakszervezetétől független szerződést követel a mozdonyvezetőknek és harmincegy százalékos fizetésemelést. A német államvasút (DB) mereven elutasítja a különutat, és a tízszázalékos béremelés mellett kétezer euró azonnali kifizetését kínálja fel az eddigi túlórák fejében.
A német államvasutak privatizálási terve szorosan összefügg a vállalat élén álló vezérigazgató, Hartmut Mehdorn személyével. Az évi 3,2 millió eurós fizetésű szociáldemokrata menedzser globális távlatokban gondolkodik, és a világot körülfogó logisztikai vállalkozás kiépítését szorgalmazza. A befektetésekhez szükséges pénzt a tőzsdén akarja megszerezni, kihasználva a német jogrendszer nyújtotta lehetőséget, hogy az alaptörvény nem emel komoly akadályokat az állami cégek privatizálása elé. Hogy azok átadása magánkézbe jelentős előnyökkel járna-e? Az összértékében százmilliárd euróra becsült DB kapacitását a privatizálás ellenfelei mindenekelőtt olyan közlekedési eszköznek tartják, amely az ország polgárait és áruit köteles gyorsan, pontosan, megbízhatóan, a környezetvédelemnek megfelelően szállítani. Nem feladata viszont, hogy globális piaci pozíció kiépítésén fáradozzon, amelyből a német adófizetőnek és utasnak semmi haszna sincs.