Lengyel jobboldali csata

Az egymásnak ellentmondó felmérések alapján szinte megjósolhatatlan a hét végi lengyelországi előre hozott parlamenti választások kimenetele, ám valójában nem is az a fontos, hogy a két jobboldali párt közül a kormányzó Jog és Igazságosság vagy az ellenzéki Polgári Platform nyer pár százalékkal. Stabil kormányt alakítani csak közösen tudnának, az elmúlt két év történései alapján azonban egy ilyen koalíció nehezen képzelhető el.

A közvélemény-kutatók csatája és a tévéviták értékelésének jegyében telnek a kampány utolsó napjai Lengyelországban. Nem teljesen politikai hátsó szándék nélkül, minden eddigit meghaladó mennyiségben zúdították az előrejelzéseket a lengyel választókra az utóbbi pár hétben a különböző szociológiai intézetek. A szejm feloszlatásakor a sajtó által felerősített botrányhangulatban a legnagyobb ellenzéki erő, a liberális gazdaságpolitikai elveket valló jobbközép Polgári Platform (PO) előnyét mutatták ki a felmérések, a kampány első kétharmadában azonban a konzervatív jobbközép kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) egyértelműen uralta, s stabilizálódni látszott a mintegy hat százalékponttal vezető Kaczynskiék pozíciója. Aleksander Kwasniewski viszszatérésével éledezni kezdett a Baloldaliak és Demokraták (LiD) nevű, a posztkommunista és a posztszolidaritás baloldalt tömörítő blokk is, az alkoholproblémákkal küszködő exállamfő két mámoros fellépése azonban gyorsan visszavetette őket a tíz százalék közelébe. Ebben a helyzetben külön párokban ültek le a frontemberek, Jaroslaw Kaczynski, Donald Tusk és Kwasniewski a tévévitákra, s ebből a körből a felmérések többsége szerint a Polgári Platform vezetője került ki győztesen. Azóta naponta több, egymásnak ellentmondó prognózis kerül napvilágra, alapvetően Tuskék előnyét jelezve.
Megbízható következtetéseket a meglehetősen átpolitizált statisztikákból nehéz ma levonni, az azonban egyértelmű, hogy a két jobboldali párt messze elhúzva a többiektől, 36 százalék körüli népszerűséggel fej fej mellett halad. A PiS a két évvel ezelőttihez képest még kormányon is növelni tudta táborát a „rossz arcú” koalíciós partnerek ledarálásával. Mindez köszönhető a jó gazdasági eredményeknek s annak, hogy a korrupcióellenes és a rendszerváltás veszteseit megcélzó jelszavakra még mindig sokan fogékonyak. E tekintetben kevésbé hatásos a Polgári Platform érvelése. Egyrészt ugyanazt mondják, csak kevésbé markánsan, ráadásul valamivel kevésbé hitelesen. Tuskék most a baloldaltól próbálnak szavazatokat szerezni azzal a felszólítással, hogy csak így lehet leváltani a PiS-t, koalíciót azonban nem igazán ígérnek. Kaczynski erre azzal kontráz, hogy a PO győzelmét már csak azért is meg kell akadályozni, mert visszahoznák a hatalomba a baloldalt. Kwasniewskiék tényleg csak ebben bízhatnak, s örülnek, ha minél inkább el tudnak szakadni a tíz százalék körüli eredménytől. A legfrissebb felmérések szerint beférhet a szejmbe a Lengyel Néppárt (PSL), s ha így lesz, a szorító partnerínségben ismét megnőhet a Waldemar Pawlak vezette parasztpárt ázsiója. Úgy tűnik, nem jut be a parlamentbe a botrányokban meggyengült két volt kormányerő, a szélsőjobboldali Lengyel Családok Ligája (LPR) és a a szélsőbal sötét lova, az Önvédelem.