Igaz ugyan, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által támogatott Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem-tömörülés lényegesen több szavazatot kapott a magyarok által lakott településeken, mint az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) által favorizált szocialisták, ám a lényegen ez mit sem változtat. Pedig a választási kampány kezdete előtt történtek kísérletek az összefogásra, az egység megteremtésére. A két magyar érdekvédelmi szervezet vezetői már meg is egyeztek abban, hogy a választáson egységesen lépnek fel, ami azt jelentette, hogy az UMDSZ is azt a Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem-tömböt fogja támogatni, amelynek listáján a 99. helyen a KMKSZ elnöke, Kovács Miklós is szerepelt. Ez pedig azt jelentette, hogy az UMDSZ cserbenhagyja volt elnökét, a szocialisták pártlistáján igen előkelő, a 11. helyen induló Tóth Mihályt. Az örökös optimisták azonnal vörösre tapsolták a tenyerüket, abban reménykedve, hogy ha csupán egyetlen alkalomra is, de az évek óta tartó magyar–magyar szembenállás után mégiscsak létrejön az összefogás, és a régió magyarsága ismételten igazolhatja jelentőségét, súlyát, bebizonyítva: Kárpátalja politikai színpadának fontos és meghatározó szereplője. Legalábbis akkor, ha azt a helyzet úgy kívánja. Most pedig ez a helyzet állt elő. A pesszimisták viszont óvatosságra intettek: várjuk ki a végét! És nekik lett igazuk.
Az UMDSZ országos választmányának ülése ugyanis felülbírálta az elnökség előzetes döntését, és az Ukrán Szocialista Párt mellett tette le a voksát. Azaz helyreállt a rend, amire nem kevesen eleve számítottak is. Azok legalábbis, akik sem az elnöki döntést, sem pedig Gajdos István UMDSZ-elnöknek azt a nagyon is egyértelmű ígéretnek tűnő kijelentését, mely szerint a választmány ülése ebben a kérdésben már csupán puszta formalitás lesz, nem vették készpénznek. A történtek ugyanis azokat a kétkedőket igazolták, akik szerint az UMDSZ elnöksége a választmány háta mögé bújva akarta lerázni magáról a felelősséget, pontosabban feloldani azt a lekötelezettséget, amivel feltehetően a Mi Ukrajnánknak tartozik a megyei tanácsba történő bekerüléséért, illetve azokért a töredékszavazatokért, amelyeket az előzetes végeredmény kihirdetése után egy héttel találtak az UMDSZ és a szocialisták számára, amit annak idején több megyei ukrán lap elemzője is fölöttébb furcsának vélt. Ez azonban már a múlt. A jelen pedig, hogy a mintegy két héten át lebegtetett döntésével az elnökség nyugodtan elmondhatta: ők megtették a magukét, de kénytelenek voltak meghajolni a fölöttük álló testület állásfoglalása előtt
Azonban hamar kiderült, hogy a végső döntést valójában nem is a Beregszászon tartott választmányi ülésen hozták meg, hanem Budapesten. Az ukrán szocialisták választás előtti kongresszusán Olekszandr Moroz pártelnök ugyanis egyértelművé tette: Tóth indítására „magyar barátaink a Szocialista Internacionáléból” kérték meg őt, ami egyben azt is jelentette, hogy az MSZP ismét csak beletenyerelt a kárpátaljai magyarság sorsába. Ezzel a lépésével ugyanis nem csupán a magyarság összefogását hiúsította meg, hanem annak esélyét is, hogy a magyarság visszaszerezze az utóbbi években igencsak megkopott rangját és tekintélyét, nem utolsósorban pedig az országos politikában meghatározó szerepet betöltő ukrán pártok elismerését és megbecsülését, ami a jövő szempontjából igazán nem lett volna elhanyagolható. Biztosra vehető ugyanis, hogy a kárpátaljai magyarok közül is sokkal többen mentek volna el szavazni, illetve kevesebben voksoltak volna más pártokra, ha történetesen érdekvédelmi szervezeteik egy cél érdekében mozgósítják őket.
S hogy az MSZP még nyomatékosabbá tegye álláspontját, közvetlenül a választás előtt Ujhelyi István, a párt alelnöke és Vitalij Sibko, az Ukrán Szocialista Párt nemzetközi kérdésekben illetékes titkára Beregszászon egyebek között a kárpátaljai magyarság problémáira is orvoslást kereső együttműködési megállapodást írt alá, ami most, miután a szocialisták nem kerültek be a parlamentbe, valójában nem sokat ér. Ott és akkor azonban nyílt felszólítás volt a táncra, amit nyilvánvalóan nem kevesen a szavazófülkék magányában a voksukkal honoráltak.
Hogy mi lesz a folytatás? Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a KMKSZ parlamenti mandátum nélkül is megőrizte eddigi partnere, a Mi Ukrajnánk bizalmát, és ezzel együtt feltehetően megbecsülését is. Az UMDSZ vezetőinek viszont alapos okuk van eltöprengeni azon, hogy hogyan és kivel tovább, hiszen korábbi szövetségesük, a politika süllyesztőjébe került egyesített szociáldemokraták után most a szocialisták is – legalábbis egy időre – a nagypolitika kulisszái mögé szorultak.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
