Szemét a szőnyeg alatt

Az ügyészség az elmúlt napokban vélhetően megkezdte Lados István kihallgatását. Legalábbis erős a gyanúnk, hogy ez megtörtént, s Lados vallomást tett. Még emlékezhetünk rá, noha az egymást követő köztisztasági javaslatok megpróbálják erről elterelni a figyelmet: Lados nem más, mint Zuschlag János egykori személyi titkára, a maffiaügy egyik gyanúsítottja. Az ügyészség konkrétumot, nevet nem közöl, de annyi mindenféleképpen tudható, hogy valaki vagy valakik beszélni kezdtek az ügyben. Erre több mozzanatból is következtethetünk. Az egyik az, hogy Szabó Ferenc főügyészhelyettes korábban kérdésre mindig elmondta: még nem vallottak a gyanúsítottak.
Most azonban megpróbál kitérő válaszokat adni. A nyomozóknak eszerint sikerült szóra bírniuk a jelenlegi főszereplőket. Közülük is talán legfőképpen Zuschlag volt személyi titkárát, hiszen ő volt az, aki – igaz, bizonyos idő után – önként jelentkezett az ügyészségen. Körözték, keresték, hát jelentkezett. Aki pedig önként jelentkezik – s ez szintén fontos mozzanat –, az esetleg válaszol is, ha kérdezik. Lados István nyilván azért fordult a hatósághoz, mert egyéb célja is volt, mint az, hogy szállást kapjon a börtönben.
Az ügyész a nyomozás érdekeire hivatkozva tehát elzárkózik a tájékoztatástól. Ám nem cáfolja, hogy valaki beszélt. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a nyomozóknak sikerült haladást elérniük. Ráadásul, ahol három letartóztatott közül egy vallomást tesz, ott rendszerint csak idő kérdése, hogy a másik kettő is beszélni kezdjen. A tettestársakat ugyanis szembesíteni szokták. Hogy a részletek megismerésére minden remény megvan, azt abból a további új fejleményből is sejthetjük, hogy az ügyészség kezdeményezte: két hónappal hosszabbítsák meg Zuschlag előzetes letartóztatását. A 80 milliós csalás ügyében így mindinkább kirajzolódnak a vád körvonalai. Világossá válik, miként történhetett meg, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett hajdani sportminisztériumból az ifjú szocialisták egy csoportja talicskával tolta ki a közpénzt. Talán választ kapunk arra is, igaz-e, hogy a miniszter és közigazgatási államtitkára, Szilvásy György mit sem tudott az egészről.
Minden jel arra utal, szorul a hurok, s ezzel Gyurcsány tökéletesen tisztában van. Tanúkihallgatása alkalmával megsejthetett ebből valamennyit. Azóta pánikreakciókkal küzd, s bizonyára nem tudja elhessegetni a gondolatot: ez az ügy még szolgálhat kellemetlen fejleményekkel. Annál is inkább, mert Zuschlagot és egy-két társát húszévi börtön fenyegeti. Már csak az önvédelmi reflex is arra sarkallhatja a jelenleg a bűnszervezet fejeként emlegetett MSZP-s politikust, hogy vallomást tegyen az ügyben. Máskülönben esetleg neki kell elvinnie a balhét.
Gyurcsány Ferenc igyekszik szőnyeg alá söpörni a szemetet: elrejteni a közvélemény elől, hogy minisztersége idején a kormányzati körökig hatolt a korrupció. A ködösítést a hétpontos köztisztasági csomaggal, majd az ezt felváltó 20 pontos népszavazási kezdeményezéssel óhajtotta megoldani. Utóbbi – a Zuschlag-ügy elfedése mellett – reflexió lett volna a Fidesz népszavazási ügyeire is. A miniszterelnök törekvései azonban mindinkább reménytelenné és komolytalanná válnak. Sőt, szánalmasak és egyben nevetségesek. Szövegei ugyanolyan zavarosak, mint a legutóbbi választások után beterjesztett kormányprogramja volt. Abban is összehordott tücsköt-bogarat. Különösebb műelemzés nélkül is láthatja az olvasó egyrészt azt, hogy a szövegeket Gyurcsány vélhetően saját maga, vagy hasonló szellemi kapacitású segítője írta, másrészt, hogy az összefüggéstelen, primitív elemeket csípőből diktálta le, vetette papírra a szerző. A miniszterelnöknek halvány fogalma sincs az állam mibenlétéről, de a jog természetét sem ismeri elemi szinten sem. Jobb helyeken annak idején a tudományos szocializmus elnevezésű tantárgy is több ismeretet adott az államról és a jogról annál, mint amennyit Gyurcsánynak sikerült összeszednie. Persze mit várhatunk egy olyan embertől – Debreczeni József könyvéből ez kiderül –, aki minden komoly feladat elől megfutamodott? Otthagyta a szigorú és nívós budapesti középiskolát, s a pécsi főiskolát is azért választotta ki, mert ott könnyen és lazán diplomát szerezhetett.
Ma, utólag mindez azért érdekes, mert magyarázatul szolgál a miniszterelnök felkészületlenségére és akarnokságára. Láthattuk: még az előző ciklusban egy időben Gyurcsány folyvást a köztársaságot emlegette, anélkül, hogy tisztában lett volna vele, mi a különbség az államforma, a kormányforma, az állam típusa s az államilag szervezet társadalom, az államot fenntartó sokaság, a nemzet kategóriái között. Nem tudta például elképzelni, hogy a parlamentáris demokrácia egyaránt működhet köztársasági és monarchikus formában. Most már ennél is messzebbre merészkedik: egyre több badarságot hord össze közjogi eszmefuttatásaiban. Hozzáértő embereket nyilván nem kérdez meg. Közjogi csomagja, s népszavazási kezdeményezései ugyanakkor átszabnák a parlament, az önkormányzatok alkotmányban rögzített jelenlegi státusát, megváltoztatnák a választójogot és a pártok működésének feltételeit is. A csomagról összességében elmondható: őrült beszéd, de nincs benne rendszer. A közjogi berendezkedés ennyi lényeges elemét érintő módosítás csak úgy lenne elképzelhető, ha az egyes részterületek problematikáinak tudományos elemzésével alakítanának ki valamiféle új szintézist.
Gyurcsány fejből papírra vetett vázlatpontjai, ötlethalmazai bohózat formáját öltik. Egy teljességgel felkészületlen, tájékozatlan ember kipenderül a színre, és a tudatlanok magabiztosságával azt mondja, szeretné megváltani a világot. A Horn-kormány is megfogalmazott világmegváltó terveket: saját kétharmados többségével új alkotmányt akart adni a nemzetnek. Ám annyit legalább megtett, hogy a tudományos élet, köztük a Jogtudományi Intézet segítségével, több év munkája során tanulmányokat dolgoztatott ki. Igaz, ez akkor 200 millió forintjába került az országnak. Az alkotmányozásból pedig végül szerencsére nem lett semmi. Gyurcsány dilettáns rögtönzéseit egy percig sem vehetjük komolyan.
Ehelyett azt várjuk, hogy az ellenzék és a kormánypártok józan gondolkodású képviselői próbálják meg a normalitás keretei között tartani a folyamatokat. Hazugságaival, őszödi beszédével, a rendőrattakkal, és most a korrupciós ügyekkel Gyurcsány már eddig is szétzilálta a viszonyokat, bizonytalanságot teremtett a társadalom életének, az állam működésének minden területén. Meggyengítette a jogállam alappillérét, a jogbiztonságot. Tisztasági csomagjával, népszavazási ötleteivel tovább növelte a káoszt.
Milyen fix pontokról beszélhetünk jelenleg? Kettőt mindenképpen megemlíthetünk. Az egyik: az Alkotmánybíróság hétfői döntése nyomán a Fidesz elkezdheti a támogató aláírások összegyűjtését a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetését célzó népszavazás ügyében. Függetlenül attól, hogy a még el nem döntött másik három kérdés sorsa hogyan alakul, a kormány szociálpolitikájáról tavasszal mindenképpen véleményt alkothatunk. A kabinet tevékenységét érintő másik ügyben az igazságszolgáltatás mondhat ítéletet: kiderülhet, volt-e köze Gyurcsány Ferencnek a minisztériumában zajló korrupt pénzosztáshoz. Különösen, ha a gyanúsítottak vallani fognak. Valahogy úgy van ez, mint a kivételes tehetségű művész, Salamon Béla alias Pomócsi bácsi egykori jelenetében volt. Akár néhány elejtett mondat nyomán is napvilágra kerülhetnek lényeges összefüggések, ha egyszer valaki elkezd beszélni.