Több mint egy éve lépett hatályba a kereskedelmi törvény, amely szerint a versenyhatóság feladata megakadályozni, hogy a hazánkban működő multinacionális kereskedelmi cégek visszaéljenek piaci erőfölényükkel. Az elmúlt évben viszont emiatt egyetlen panasz sem érkezett a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH), holott jó ideje akut problémája a főként kisvállalkozókból álló beszállítói rétegnek a kiszolgáltatottság. Az ennek kiderítésére hivatott kutatás közel kétezer, főként élelmiszer-termelő cég megkérdezésével készült, bár sikere csupán 36 százalékos, ennyien merték ugyanis vállalni a tények feltárását a láncokkal való kereskedelmi viszonyukról.
A felmérésből kiderül: az áruházak legtöbbször pénzt kérnek a beszállítóktól, hogy áruik polcra kerüljenek, s díjakat számítanak fel különféle szolgáltatásokért is. Egy szállító átlagosan öt jogcímen ad az általa megszabott árból úgynevezett visszatérítést a kereskedőnek. Ezek közül leggyakoribb a bonusz, a logisztikai hozzájárulás, a listázási díj és a marketing-hozzájárulás címen szedett sarc, az átvételi ár nagyjából 16 százalékaként. Ennyivel kevesebbet vihet tehát haza a láncoknak amúgy is nyomott áron szállító kisvállalkozó, amiről sok esetben írásos szerződés nincs, csupán kényszerű, szóbeli megegyezés. Ez a felállás a beszerzési társulásokkal való „együttműködésnél” a legjellemzőbb, mivel ezek több nagyméretű kereskedelmi láncot is képviselnek, így sokszoros piaci erejük által érvényesíteni tudják a kemény feltételeket. Sokszor előfordul ugyanakkor, hogy a beszállító átadási árai eleve nem hoznak nyereséget – állapítja meg a GVH.
Írásbeli szerződéssel a beszállítók körülbelül 90 százaléka rendelkezik, a nyugalmat adó minimális szállítási mennyiség rögzítésével viszont már csak valamivel több mint a felük. Jóllehet a kereskedelmi törvény tiltja, a megállapodásban mégis gyakran kötik ki a harmadik személy igénybevételét is, ami a törvény szerint az erőfölénnyel való visszaélés esete. Ilyenkor a kereskedő konkrétan meghatározza, hogy például mely cég pakolja majd a polcokat, akinek alkalmazását a beszállítóval fizettetik meg, ami több millió forintos pluszkiadást jelent. Mindemellett gyakori a szerződések egyoldalú módosítása is, amikor a beszállítóval szemben év közben hirtelen új követeléseket állítanak a láncok.
A külföldi tulajdonú cégeknél legjellemzőbb úgynevezett kilistázás fenyegetésével (hogy a beszállító áruja lekerül a polcokról) a kereskedelmi láncok szinte bármilyen feltételt el tudnak vagy legalábbis megpróbálnak elfogadtatni a kisvállalkozóval – összegzi a felmérés.
Elég a félelemből! Egy, a hallgatást megelégelő, ugyanakkor nevét a kiszolgáltatottság miatti félelmében nem vállaló magyar kisvállalkozó szerint a multik évek óta gátlástalanul kizsákmányolják a hazai cégeket. Lapunkhoz eljuttatott levelében a vállalkozó leírja, hogy a multik áruházaikat a mai napig a beszállítók pénzéből építik, áruháznyitási hozzájárulás címén, ami beszállítónként a 200-300 ezer forintot is meghaladja. A láncok az agyonsanyargatott hazai beszállítóktól megrendelt termékeket 30-60-90 napos fizetési határidővel fizetik ki, az igazi pofon mégis az, amikor a nem értékesített termékeket kártérítés nélkül adják vissza. Ráadásul, százegységnyi megrendelt termék esetén, ha a beszállító csak egy egységet nem szállít, vagy késve szállít, mind a száz egység után kifizettetik vele a késedelmi vagy meghiúsulási kötbért.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
