Üzent az Ipolyság: „Akarjuk a vasutat!”

Társadalmi egyeztetésre hívta az Észak-magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Iroda a Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon fekvő települések polgármestereit. A szécsényi városházán összegyűlt több száz fős tömeg egyértelmű üzenetet küldött a gazdasági minisztériumnak: ragaszkodnak a vasúthoz.

December 9-től a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium huszonkét szárnyvonalon szüntetné meg a személyszállítást. Bár már több fórumon elhangzott a kérdés, ám mindeddig nem derült ki, a MÁV-nak mennyi pénzébe került a márciusban bezárt vonalak őrzése, az ellopott biztosítóberendezések pótlása, továbbá milyen megtakarítások mutathatók ki a vasútcég gazdálkodásában. Erre szerettünk volna választ kapni mi is Singlár Zsolttól, az Észak-magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Iroda irodavezetőjétől, de ahogy a minap a tárca, ugyanúgy Singlár is elhárította a válaszadást, mondván, „erről nem nyilatkozhat”.
A megszüntetni kívánt mellékvonalak közé tartozik a Balassagyarmat–Szécsény–Ipolytarnóc-szakasz is, amely – most még – egészen a felvidéki Losoncig szállítja az utasokat. Most, hogy EU-s milliárdok állnak rendelkezésre a vasútfejlesztésre, a térség értetlenül áll a tény előtt: a kormány miért sorvasztja el a vasutat. Singlár Zsolt hangsúlyozta: a Regionális Közlekedésszervezési Iroda nem a vonatpótlásra, hanem az integrált közlekedés biztosítására törekszik. Ennek alátámasztásaként megemlítette, felméréseik szerint a környék lakói jobban kedvelik a buszközlekedést.
Bejelentette még, hogy a szaktárca tervei szerint a Nagykürtös–Losonc vonal üzemeltetése a jövőben Szlovákiához kerül. Ez utóbbi kijelentése olaj volt a tűzre. Az egyeztetésre érkezettek felháborodással fogadták a hírt, miszerint északi szomszédunknak inkább megéri üzemeltetni a szakaszt, mint Magyarországnak. Balassagyarmat polgármestere, Medvácz Lajos emlékeztetett: 1919-ben a gyarmati vasutasok életük árán védték meg a stratégiailag fontos szakaszt a cseh légióktól. – Most pedig önként adjuk át Szlovákiának a vonalat? – kérdezte a politikus hangos éljenzés közepette. Majd Szabó Tibor, Ipolytarnóc első embere buzdítására a jelenlévők háromszor kiáltották egyszerre: „Akarjuk a vasutat!”
Alátámasztásul számtalan érvet sorakoztattak fel az egybegyűltek. Ezek közé tartozik a környék dolgozóinak munkába, a régió diákjainak iskolába jutási lehetősége, a térség cigány lakosságának utazási szokása. Aggodalmukat fejezték ki a felszólalók amiatt is, mi lesz vonat híján a kitörési pontként megjelölt turizmussal. Hiszen busszal csak körülményesen lehet majd megközelíteni az ipolytarnóci világhírű ősmaradvány természetvédelmi területet és a litkei tábort. Egyöntetű vélemény volt az is, hogy idővel a leépített mellékvonalak nélkül a fővonalak is elsorvadnak. Borenszki Ervin MSZP-s országgyűlési képviselő szerint a magyar államnak ki kellene végre mondania, mit jelent és mennyit ér neki a közszolgáltatás.