A Fidesz alelnökeként mit gondol, egy sikeres és eredményes népszavazás egyenes következménye lenne a kormányváltás? Mintha a legnagyobb ellenzéki párt kommunikációja már kevésbé kötné össze a kormány megbuktatását a referendummal.
– Először is legyen sikeres a népszavazás, következményeiről utána lehet beszélni. A referendum akkor lesz eredményes és sikeres, ha olyan emberek is támogatják, akik baloldali érzelműek, vagy valamikor azok voltak, és felháborítják őket a kormány sorozatos hazugságai, mint például a vizitdíj vagy a tandíj bevezetése. Jónak tartom Tarlós István érvrendszerét, miszerint a három kérdésre kell koncentrálni, magára az oktatás, valamint az egészségügy problémakörére, nem pedig a hatalmi kérdésekre. A szociális és gazdasági válság a mindennapi életünkre kihat, ezért ennek megoldása sokkal több embert mozgat meg, mint a kormányzati hatalom kérdése.
– A 300 forintos vizitdíj és a kórházi napidíj is nagyon fontos lehet, már-már szimbolikus kérdéssé nőtte ki magát, de a legnagyobb kárt a társadalombiztosítás privatizációjával okozhatja a hatalom. Nem lett volna célszerű a Fidesznek a több-biztosítós rendszer bevezetésének magakadályozására irányuló egyik népi kezdeményezést is felkarolnia, beépíteni a népszavazási kérdések közé?
– Jó lenne, de nem célszerű. Már így is egy éve húzódik a Fidesz kérdéseinek jogi elbírálása a sok gáncsoskodás miatt. A kormány szándéka az volt, hogy összezavarja az embereket. A gondoknak valóban csak kis része a vizitdíj és a kórházi napidíj, szép lenne, ha valamennyi olyan fontos kérdésről a nép dönthetne, amit a megkérdezésük nélkül kíván bevezetni a kabinet, ezzel azonban még tovább húznánk a népszavazás időpontjának kiírhatóságát.
– Hallani lehetett egyes fideszes politikusoktól – például Kósa Lajostól – olyan véleményeket is, amelyek nem vetettek el egy Gyurcsány Ferenc nélküli szocialistákkal kötendő nagykoalíciót a német minta alapján. Elszigetelt, kisebbségi véleményről van szó, vagy valóban lenne akarat szövetséget kötni az ország drámai helyzetéért morálisan és jogilag is felelős párttal?
– Nem tudok arról, hogy volna ilyen vélemény a Fideszben. Furcsa is lenne a nagyobbik kormánypárttal való szoros együttműködésről beszélni. Annak ellenére, hogy Kósa Lajos nem a legszerencsésebben fogalmazott, az én értelmezésemben nem nagykoalícióról beszélt. Azt mondta, hogy az egymással vetekedő pártokat az embereknek, különösen az értelmiségnek kell jobb belátásra bírniuk, mert a politika önmagában nem tud jobb eredményt elérni. Olyan összefogásról beszélt, ami egyértelmű irányt mutat. Nagykoalíciós igényt nem fogalmazott meg Kósa Lajos, és ez nem is lenne indokolt a Fidesz egyik meghatározó politikusától.
– Lamperth Mónika szociális miniszter az úgynevezett rendszerváltás egyik vívmányától, a szabad iskolaválasztástól fosztaná meg a családokat az esélyegyenlőség nevében. Erről a felvetésről lehet egyáltalán tárgyalni?
– Ez az ötlet vagy elképzelés a még mozdulni képes középosztály gyermekeit fosztaná meg a szabad választástól. Ez elfogadhatatlan javaslat, hiszen éppen ennek eltörlése jelentette az oktatásban a Kádár-rendszer végét. Alapvetően rossz a kezdeményezés, mert éppen ott nem éri el hatását, a kistelepüléseknél, ahol segíteni szeretne Lamperth Mónika. A minőségi oktatás megteremtéséhez nem ilyen javaslatokra van szükség, hiszen egy kistelepülésen, faluban is lehet jól felszerelt, kitűnő pedagógusokkal rendelkező általános iskolát működtetni, bár az tény, hogy negatív példák is léteznek. A javaslat súlyosan korlátozná a tehetséggondozást, amelyre főképp a nagyobb városokban találunk példát. Magyarországon ugyanis még létezik egy tehetséggondozó iskolai szint, amely ellehetetlenülne. Például nálunk, a XII. kerületben található Buda egyik legszínvonalasabb középiskolája, a Városmajori Gimnázium, ahová vidékről is járnak nagyon tehetséges, de nem feltétlenül tehetős gyerekek. Ugyanígy a Fazekas gyakorló gimnázium is tönkremenne, ha oda csak a VIII. kerületből vehetnének fel fiatalokat. Ostobaság a szocialistáknak az a demagóg érvelése, amely szerint a gazdag családok elkényeztetett gyerekei töltik fel az elitiskolákat, hiszen ez egyáltalán nem jellemző ezekre a kiemelten jól működő intézményekre.
– Ugyanakkor mintegy 800 falusi iskola működése kerül veszélybe, többet már kénytelenek voltak bezárni az önkormányzatok a megszorító intézkedések miatt…
– A magyar kormány úgy gondolja, hogy befektetés, energia és munka nélkül lehet eredményeket elérni mind az oktatás, mind az esélyegyenlőség terén. Csakhogy ez így nem megy. Kizárólag időt, pénzt, munkát rászánva lehet javítani az oktatás körülményein. A polgári kormány bebizonyította, hogy érdemes áldozni a tehetséggondozó programokra, s perspektívát nyújtani a kistelepüléseken élőknek. 1998 és 2002 között új lendületet adtunk a falusi iskoláknak, a szegényeknek, a kistelepülésen élőknek biztosítottuk az azonos esélyeket. Az alapnormatívákat nem csökkentettük, ahol értelme volt, mindenhol folyhatott oktatás. A szocialisták a 2002-es választások előtt ennek a folytatását ígérték, ám ehelyett brutális körzetesítést valósítottak meg, megvonták a kiegészítő támogatást a kis iskoláktól, mint ahogy az alapnormatívát is jelentősen csökkentették. Ráadásul a működési költségek emelkedése, a növekvő rezsiköltségek éppen a kistelepülések oktatási intézményeit sújtják leginkább. Azt én sem tartom helyesnek, hogy olyan helyeken is legyen oktatás, ahol nem szaktanárok tanítanak, és nincsenek meg a megfelelő eszközök sem. De a kis iskolák nagy része nem ilyen. Arra kell programot kidolgozni, és külön pályázati keretet létesíteni – például eszközbeszerzésre –, hogy a minőségi tanulás esélyét ezen intézmények is biztosítani tudják. Azonban, ahogy egyszer már elmondtam, ehhez pénzt, energiát és munkát kellene a kormánynak befektetni. Nemrégiben Orbán Viktor is világosan kifejtette, hogy a kistelepüléseken meg kell őrizni, meg kell menteni az iskolákat. Az alsó tagozatot mindenképpen, ahol pedig lehetőség nyílik rá, a felső tagozatot is. Érdemes megnézni, hogy mi alapján szeretne ma egy fiatal pár kistelepülésen élni városi környezet helyett. A felmérések szerint az egyik legfontosabb szempont az iskola és óvoda megléte. A felnőttek akár 20–25 kilométert is megtesznek utazással munkába menet és jövet, ez azonban rendkívül hátrányos lehet egy kisgyermek számára. Pusztán megszorításokkal és korlátozásokkal nem lehet javítani a színvonalát ezeknek az iskoláknak. Fenyegetőzéssel nem tudja megmenteni a kis iskolákat Lamperth Mónika sem.
– Nemrég lapunk is beszámolt arról a botránygyanús ügyről, amelyben egy hegyvidéki előterjesztés jelentős részben erdők és közkertek övezetátsorolását szorgalmazta. Bár a fideszes többségű XII. kerületi képviselő-testület legutóbbi ülésén polgármesterként visszavonta a helyi ellenzék által élesen bírált javaslatot, a dokumentumok szerint ötven ingatlanon csaknem huszonhat hektár zöld terület minősítése változott volna. Mi áll a háttérben?
– Az ön által említett írásban a kerületi szabályozási terv mögött üzleti megfontolásokat sejtettek. Igaz, magát megnevezni nem kívánó informátorra hivatkoztak, ami kétségkívül izgalmas, szinte már krimibe illő felvezetés, azonban egy olyan ügy esetében, amely a kerület vagyonát, sőt jövőjét érinti, egyáltalán nem ismerem a tréfát.
– Az előterjesztés, amelyet hivatalosan egyik alpolgármestere nyújtott be, tényszerűen részben magán- és döntően önkormányzati vagyongyarapodással indokolja az ötven pont kétharmadát.
– Így van, hiszen a javaslat legfontosabb eleme, hogy az említett vagyongyarapodás nem magánzsebekben, hanem a kerület, a köz vagyonában, javaiban jelenik meg. Nálunk, a XII. kerületben nem történhet meg az a máshol sajnos működő gyakorlat, hogy eladunk egy önkormányzati telket olcsó áron, majd átsorolással megsokszorozzuk annak értékét a vásárló számára. Először megnézzük, hogyan tudjuk értékesebbé tenni a vagyontárgyainkat, és utána, ha rászorulunk – ami elképzelhető, hogy néhány év múlva még ebben az elitkerületben is bekövetkezik –, akkor értékesebb ingatlanokat tudunk eladni. De azért vessünk egy gyors pillantást a számokra: az általunk beterjesztett anyagban 97,2 százalékban köztulajdonról van szó, 79 százalékban a hegyvidéki önkormányzat ingatlanjai az érintettek, míg 13,6 százalékban állami, 2,8 százalékban egyházi és 1,9 százalékban fővárosi tulajdonra vonatkozik a javaslatunk. Mindössze 2,8 százalékban szerepel benne magántulajdon, például a mára az összeomlás határára került Zerkowitz-major épülete, amelynek a felében azonban szintén mi vagyunk a tulajdonosok. A Hegyvidék legrégebbi épülete áll rajta, és ahhoz, hogy fel tudjuk újítani, erdei iskola céljára tudjuk használni, ezt az ingatlant is át kell sorolnunk.
– Legértékesebb vagy azzá tett ingatlanjaiktól megszabadulnának?
– Három választási lehetősége van a hegyvidéki önkormányzatnak egy olyan megszorító, a működést ellehetetlenítő kormánypolitika idején, mint a mostani. Megteheti, hogy hitelt vesz fel, és ha azt működésre is fordítja, az a csőd kezdete. Elkezdi bezárni az óvodáit, iskoláit, sok település ma sajnos kényszerűen ezt teszi. Mi a harmadik utat választottuk, felelős vagyongazdálkodás segítségével próbáljuk megtalálni a kiutat. Meggyőződésem, hogy ezzel nem sérül a Hegyvidék zöld, erdős, természet közeli jellege, hiszen kerületünk 2667 hektárjából az általunk most újraszabályozni kívánt terület csupán egy százalék, és egy ezreléknél is kevesebb, pontosan 2,4 hektár az a terület, amit művelési ágát tekintve erdőből lakóövezetbe javaslunk átsorolni. Ez a gyakorlatban tizenkét építési telek kialakítására ad lehetőséget. A sok tízezernyi hegyvidéki telekhez viszonyítva ez elenyésző szám, de nagyon fontos lehet 2010-ben, a következő ciklusban, mert tíz telek árából például egy-másfél évig tudjuk kipótolni az óvodák, iskolák működését.
– Nem ez a tipikus vagyonfelélés?
– Lehet ábrándozni arról, hogy milyen jó lenne, ha a kormány a szavát betartva a megállapított intézményi normatívát biztosítaná, de azt hiszem ebben minden polgármestertársam meg tud erősíteni, hogy nincs így.
– De mi lesz 2010 után, mondjuk 2011-ben, amikor elfogy az értékesítési pénz?
– Nemcsak a pénz fogyott el, de az az ingatlanállomány is, amely az elmúlt 18 évben még a kerület vezetésének rendelkezésre állt. A Hegyvidék a főváros egyik legszebb kerülete, de miután nálunk sem ipari parkok, sem bevásárlóközpontok nem épülhetnek, valójában a fiók sarkából összekotort kis morzsákból működik ez az elitkerület, és hogy 2010 után ténylegesen miből fogunk élni, annak most kell leraknunk az alapjait. Ezt a lehetőséget teremtem meg a következő ciklusra.
– Fővárosi képviselőként azonban látja, és bírálja is a balliberális városvezetés gyakorlatát, ahogy semmibe veszi a polgári oldalt, nem csoda, ha a helyi ellenzék ezt háromszorosan kéri számon. Ha ilyen fontos, cikluson túlnyúló döntésről van szó, miért csak utólag akar egyeztetni velük?
– Aznap, még mielőtt az ellenzék a médiahisztériát elindította, személyesen találkoztam a helyi SZDSZ-frakcióvezetőjével. Több, az előterjesztésben is említett, konkrét ügyről beszéltünk, egyeztettünk többek között arról is, hogy az egyik parkunk alá lehet-e mélygarázst építeni. Fővárosi képviselőként nagyon szeretném, ha csak egyszer ugyanígy előre tudnék egyeztetni a várost érintő ügyekben.
– Ennél azért jelentősebbnek tűnik az a vád, hogy a város egyik legismertebb közparkjából, a Gesztenyés kertből további egyhektárnyi zöld területet választanának le parkolóépítésre, ahelyett hogy a jelenlegi felszíni parkoló helyén mélygarázst építenének, hiszen utóbbira érvényes építési engedély van.
– Az előterjesztés egyes elemei bonyolultan, ügyetlenül voltak megfogalmazva. Ebben az esetben is a célunk éppen az ellenkező: azt a lehetőséget keressük, hogyan tudjuk a leaszfaltozott, lebetonozott Jagelló úti parkolót visszaadni a zöld felületnek úgy, hogy a felszín alá mélygarázs építésére teszünk javaslatot. Az előzőhöz hasonló félreértést, félremagyarázást láttunk a ma erdőként besorolt János-hegyi Sporthotel ügyében. A valóságban ott legalább harminc éve vágták ki a fákat, és azóta áll ott az épületet is. A besorolás megváltoztatásával ebben az esetben pusztán a jogi helyzetet akarjuk rendezni: ez az épület létezik, hiába van papíron a helyén erdő. Mégis a politikai nyilatkozatok azt a képet festették, mintha én egyenesen le akarnám betonozni az egész János-hegyet. Pontosan az ilyen félreértések és szándékos félremagyarázások miatt vontam vissza a javaslatot, hogy ha szükséges, a helyi frakciók képviselői leülhessenek a főépítészi irodánk munkatársaival, és tisztázzuk, hogy az egyes területeken mit és hogyan szeretnénk.
– Csakhogy a fővárosi illetékes is felrótta önöknek az egyeztetés hiányát.
– Előbb nekünk kell megegyeznünk a kerületben, utána fordulunk a Városházához, hiszen a végső szót az átminősítés kérdésében a Fővárosi Közgyűlés mondja ki. Szeretnék azonban még néhány számot a figyelmébe ajánlani: Budapesten egy főre 14 négyzetméter zöld terület jut, Bécsben 100 négyzetméter, míg a Hegyvidéken 180 négyzetméter.
– Ezért épülhet akár egy új lakópark is a kerületben Zugliget mellett?
– Ez valótlan állítás.
– Itt fehéren feketén lakóövezetbe sorolás olvasható.
– Ez a terület szabályozását tekintve és a valóságban is családi házas övezet. Lakópark itt nem épülhet, nem is fog. Egyébként ez az a bizonyos egy ezrelék, amiről beszéltünk. Ha valaki figyelmesen elolvassa az előterjesztést, láthatja, hogy az érintett terület felén közparkot kívánunk létrehozni, a Zugligettől felfelé két hektáron. Ez lehetőséget teremt arra, hogy felújítsuk a most elhanyagolt, lerobbanva álló hajdani Lóvasút épületét. A terület másik részén pedig a lehetőségét kapjuk meg annak, hogy ezeket az építési telkeket kialakítsa az önkormányzat, ha egyszer rákényszerül.
– A kerület mit tesz azért, hogy a kényszerprivatizáción túl túlélhesse a jelenlegi kormány önkormányzat-ellenes politikájának következményeit?
– A fővárosban egyedüliként, meglepetésre EU-pályázatból csaknem 250 millió forinthoz jutottunk a Tamási Áron Általános Iskola felújítására. Erre büszke vagyok, hiszen munkatársaim rengeteget dolgoztak a pályamunkán, aminek eredményeképpen a régió egyik legjobb pályázatát nyújtottuk be. Külön köszönet illeti Hajnal Gabriellát, az iskola igazgatóját a kitartásáért. Folyamatosan próbálunk uniós forrásokhoz jutni, egyébként pedig mint minden önkormányzatnak, nekünk is rendkívül szigorú költségvetési keretek között kell tartanunk magunkat. Ahogy említette, az elhibázott kormányzati gazdaságpolitika jelentősen beszűkíti a lehetőségeinket, de bízunk benne, hogy átvészeljük ezt az időszakot.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
