Így utólag mit gondol, nem lett volna szerencsésebb, ha az egészségbiztosítás privatizációjának megakadályozására irányuló népi kezdeményezéseket még időben felkarolja a Fidesz, s arról is dönthetnének a választópolgárok a népszavazáson?
– Felkarolta, jelenleg az Alkotmánybíróság előtt fekszik egy ilyen kérdés. Az országjárás során már 37 településen jártam, a magánbiztosítós rendszer problémái mindig szóba kerülnek, hiszen nem lehet elkülöníteni a vizitdíj vagy a kórházi napidíj kérdésétől. Legutóbb a Polgári Szociális Bázis és a Fidesz végzett egy telefonos felmérést, melynek révén egy rendkívül egyszerű kérdést tettünk fel a véletlenszerűen kiválasztott kétszázötvenezer embernek: akarják-e, hogy a magánbiztosítós egészségügyi rendszerről szóló jogszabályra a parlamenti képviselők igennel szavazzanak. A megkérdezettek 76,3 százaléka gondolkodás nélkül úgy válaszolt, hogy nem akarja, további 6-7 százaléka nem válaszolt, s pusztán 17 százalék nyilatkozott támogatólag. Az új rendszerben a saját egészségükért harcolók vevőknek számítanak majd, a rendszer embertelen lesz, megszűnik az esélyegyenlőség. A magánbiztosítók ugyanis elsősorban a társadalomnak azt a gazdag és egészséges 10-15 százalékot kitevő felső rétegét célozzák meg, akikkel előnyös feltételekkel és következményekkel tudnak szerződéseket kötni. A biztosítók elviszik a források jelentős részét, csődöt okozhatnak ezzel a társadalombiztosításnál. Újabb kórházakat kell majd bezárni, mert a nem rentábilisan működő intézmények vagy osztályok működését azonnal befejezik. Ezen túlmenően a befektetők korlátozzák a szabad orvosválasztást is, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annak a biztosítónak szerződése lesz azzal az intézménnyel, ahol a kiválasztott orvosunk dolgozik. A várólisták esetében szintén csak negatívumok várhatók, a gazdagok ugyanis előre tudnak majd szaladni azokon, akinek nincs pénze, az pedig heteket, hónapokat, esetleg fél évet várhat a műtétjére, jelentősen csökkentve életesélyét. A privatizált rendszer embertelen lesz. Bár azt hangoztatja a kormány, hogy ez nem magánosítás. Mi más lenne, ha az egészségbiztosítást és a hozzájuk tartozó forrásokat egészben vagy részben profitérdekelt társaságok kezébe adják? Mi másnak lehetne nevezni, ha maga az egészségügy üzletté válik, ha az ellátandókat, a gyógyulásra váró betegeket egyszerű vevőként kezelik majd? Valójában vevő az, aki mozijegyet vesz, vagy aki bemegy az antikváriumba, és megvásárolja Lenin műveit, de nem az, aki beteg, kiszolgáltatott, és orvoshoz fordul a gyógyulása érdekében.
– A társadalom akaratát eddig is figyelmen kívül hagyta a kormány, ám egy lényegi kérdést is tartalmazó népszavazással meg lehetett volna akadályozni, hogy megkezdjék „emberkísérletüket”. Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság tagja most ezen dolgozik…
– A hétfő esti szavazás után a kormánykoalíció éppen azt szüntette meg az egészségügyben, amit most kétségbeesetten tagad, a társadalmi szolidaritást. Horváth Ágnes már biztosan koccintott Kóka János SZDSZ-elnökkel az egészségbiztosítási törvény megszavazására, holott az elavult rendszer helyett egy kifejezetten rosszat hoztak most létre. Remélem, a köztársasági elnök is közbelép, de azt is könnyen el tudom képzelni, hogy a jogszabály népharagot vált ki, amely tömeges részvételt eredményez az általunk kezdeményezett népszavazáson. Morvai Krisztina kezdeményezésére viszont csak azt tudom mondani, hogy joga van hozzá. Nem biztos, hogy érdemes azonban vég nélkül kérdezni és szavaztatni az embereket. Meggyőződésem, hogy az egészségbiztosítás ráfűzhető a Fidesz népszavazására, vagyis az emberek nem kizárólag a vizitdíjról és a kórházi napidíjról alkotnak véleményt, hanem a tb-privatizációról, végső soron a tb-rendszerről is.
– Orbán Viktor ígéretet tett, hogy amint lehetőségük lesz rá, azonnal visszaalakítják az egészségbiztosítási rendszert, amelynek költségeit a biztosítóknak kell majd megtéríteni. Hogyan lehet ezt kivitelezni?
– Nem olyan bonyolult ez. Jogszabály-alkotási kérdés. Az lenne a tisztességtelen, ha Orbán Viktor elhallgatta volna ezt a szándékunkat, és puccsszerűen lepné meg ezeket a cégeket. Most még van idejük és lehetőségük a biztosítóknak eldönteni, hogy ilyen perspektívák mellett belefogjanak-e az egészségbizniszbe. A Fidesz ajánlata tisztességes, a társadalom túlnyomó többségének érdekeit képviseli. Most még mindenki meggondolhatja. Azok a társaságok is, amelyek közvetlenül szállnak be, de azok is, akik strómant alkalmaznak. Még megspórolhatják veszteségeiket.
– Milyen kampányra készül a Fidesz, mire helyezik a hangsúlyokat, hagyományos vagy alternatív módszerekre?
– A kampány tulajdonképpen majdnem hat hete elindult. Már eddig 37 településen jártam. A személyes megjelenésnek óriási jelentősége van, ezt a tavalyi főpolgármester-jelölti kampányban is megtapasztaltam már. Eddig sem folytattunk drága kampányt, mint amilyet például az SZDSZ. Fogalmam sincs, hogy az egyszázalékos pártnak honnan van pénze ekkora média- és óriásplakát-megjelenésre. Felkészültünk az SZDSZ-es hangadók gunyoros, fölényeskedő, pimasz, de agyoncsépelt stílusára, mint ahogy arra is, hogy megjelenik majd Ron Werber vagy valamelyik jeles tanítványa a szocialisták részéről, aki a mocskolódásra helyezi a hangsúlyt. Talán lesz harmadik vonalbeli politológuscég is, amelyik a legnépszerűbb napilapban Szabó család-szerű sorozattal támasztja alá igazukat. Mi csak egyszerű, magukban való tényekre mutatunk rá.
– Ön mellett kik lesznek a Fidesz kampányarcai?
– Számos művész, sportoló és közéleti személyiség csatlakozott már az aláírásgyűjtés és a kampány során a szociális népszavazás céljaihoz. Orbán Viktor előreláthatólag márciusban kapcsolódik be intenzívebben a kampányba, de folyamatosan részt vesz abban a Fidesz és a KDNP több vezető politikusa. A magam részéről meggyőződésből vállaltam el a népszavazás politikai vezetését. A referendum közvetlen és közvetett üzeneteit igaznak és rendkívül fontosnak tartom. Ugyanígy nagy szerep hárul a Polgári Szociális Bázis alapító tagjaira.
– Nem világos, hogy mi az a Polgári Szociális Bázis. Egyesek a polgári körökhöz tartják hasonlatosnak.
– Önkéntes szerveződés ez, amelyet tulajdonképpen joggal hasonlítanak a polgári körökhöz, mert a népszavazás győzelemre vitele érdekében jött létre. A szervezetet jómagam alapítottam, vezéralakjai között található Iván László professzor, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, mint ahogy számos polgármester, köztük Salgótarján első embere Székyné Sztrémi Melinda vagy Bús Balázs, Óbuda polgármestere. A Polgári Szociális Bázis nem arra szerveződött, hogy öncélú sikereket könyveljen el, hanem az ügyet akarja sikerre vinni.
– Milyen eredménnyel lenne elégedett a részvételt és az eredményt illetően?
– Soha nem szerettem a számokkal dobálózni. Elégedetté tenne egy érvényes és eredményes népszavazás, hiszen ez a cél. Egészen biztos vagyok abban, hogy egyre több magyar ember ismeri fel, hogy valójában a fizetős egészségügynek és a fizetős felsőoktatásnak mik a veszélyei. Megszűnne a társadalmi szolidaritás, ami kötőszövet minden civilizált demokráciában, ami a társadalmat emberivé teszi. Politikai színezetétől függetlenül egyetlenegy kormány sem teheti meg a világon, hogy a legfontosabb alapellátások területén tervszerűen és folytatólagosan éppen ellenkező politikai gyakorlatot folytasson, mint amire ígéretet tett a választásokon.
– Sokan csak akkor lennének elégedettek a népszavazással, ha annak sikere járulékosan a kormány bukását is eredményezné, ahogy ez több vezető fideszes politikus szájából is elhangzott. Ön lát erre esélyt?
– Realista vagyok. Előrebocsátanám, hogy amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy ez a kormány megbukik, akkor ő logikus és természetes következtetéseket von le. Ehhez egy volt kormányfőnek és az ellenzék jelenlegi vezetőjének joga van. Orbán Viktor nem azt mondta, a népszavazásnak közvetlen formáljogi következménye lenne a kormányváltás. De az a kabinet, amelyik demokratikusnak és baloldalinak mondja magát, ellenben kiskapukkal kerüli meg a referendum eredményét, vagy netán megvonja a vállát, és azt mondja, hogy „na, és?”, az a következő választásokra egyértelmű perspektívákat vetít előre. Azt sem mindenki érti, amikor a kormány legitimitását kérdőjelezi meg. A francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy mondta, hogy „azt teszem, amit mondtam, tehát legitim vagyok”. A formális mellett – aminek megfelel – létezik egy magasabb rendű, erkölcsi tartalmú legitimitás is, amelynek semmilyen mértékben nem felel meg a Gyurcsány-kormány. Ha a legutóbbi miniszterelnök-jelölti vitán a mostani kormányfő azt mondta volna Orbán Viktornak a vizitdíj és a tandíj kivetése kapcsán, hogy igaz, hogy gondolkodtunk ezen, de egyelőre nem döntöttünk a két kérdésben, akkor most nem lehetne egy szavunk sem. De Gyurcsány Ferenc nekiesett Orbán Viktornak, és egyenesen bocsánatkérésre, szavainak visszavonására szólította fel, amikor a Fidesz elnöke a terveikkel szembesítette. Szándékos csúsztatásokkal, közvetlen politikai haszonszerzés útján nyerte meg az állítólagos baloldal a legutóbbi választást.
– Talán borítékolható, hogy a szocialisták nem nyerhetik meg a népszavazást – ezzel ők is tisztában vannak. Viszont kijátszhatják a kampányban azt a lapot, amely az érvénytelenséget, a minél kisebb részvételt tűzi ki célként. Erre milyen választ ad az ellenzék?
– A közvélemény-kutatások szerint sokkal nagyobb a népszavazási kedv, mint azt a kormány remélné. Az is bizonyos, hogy a magánbiztosítós egészségügyi rendszer megszavazásával ugrásszerűen nő majd a népszavazási kedv. A szabad demokraták kampánystílusa pedig vissza fog ütni, s még tovább fokozza a hajlandóságot. A magyar lakosság többségének kezd elege lenni abból, ami kommunikációs szinten ebben az országban folyik. Akik a gátlástalan privatizáció, a mutyizás hívei, állandóan azzal vádolják a stabilitás híveit, hogy állóvízben ücsörögnek, nem akarnak fejleszteni, a jövőbe tekinteni. Az embereknek elegük van abból, hogy állandóan káprázatos fejlesztésekkel kábítják őket, miközben az iskolákat és kórházakat tucatjával zárják be, az alapszolgáltatások díjait az infláció többszörösével emelik, a multinacionális cégek pedig szinte semmilyen szerepet nem vállalnak a közteherviselésből.
– A napokban jelentették be, hogy nem tudják a tervezett időben megépíteni a Fővám téri metróállomást, ami ismét jó néhány hónapos csúszást jelent a 4-es metró átadásánál. Mit gondol, Demszky Gábor még megéri egyáltalán a 4-es metró átadását?
– Remélem, hogy magánemberként száz évig él Demszky Gábor. Azt viszont egyre többen nem szeretnék, ha még sokáig ő vezetné a várost. A főpolgármester szerelemgyermekének tartja a metrót, kétségbeesetten ügyködik, hogy bármi áron megvalósítsa. Most nagy bajban van. Jogászként talán még két évet sem dolgozott saját szakmájában, úgy került a főpolgármesteri székbe. Nem szeretném megbántani, de gazdasági és mindenekelőtt műszaki felkészültsége a legudvariasabban szólva is szerény. Tehát amikor ő a hídépítő vállalat műszaki szakembereivel vitatkozik a Fővám téri megálló szerkezetéről, az nem nevezhető éppen a titánok csatájának. Nem hiszem, hogy a beruházás műszaki fázisait át tudná tekinteni vagy egyáltalán szakmai oldalról tudná értékelni. Kétségbeesetten küzd, hogy a szalagokat még ő vághassa át az átadásokon, ne fürödjön be ezzel a beruházással, hiszen ellenkező esetben az ő főpolgármesteri pályafutása egy kudarctörténetként kerül be a történelemkönyvekbe. A metróépítés műszaki, pénzügyi, organizációs, hatósági előkészítése oly mértékben hiányos és bizonytalan, hogy potenciálisan a saját koalíciós partnere támogatói részéről is zsarolhatóvá vált Demszky Gábor. A főpolgármester mindenáron fel szeretné gyorsítani a kivitelezés fázisait, amelyek olykor technológiai okokból nem lehetségesek. Amennyiben mégis megtörténnek, akkor olyan következményekkel kell számolni, amelyek a Combino villamosok beszerzésénél voltak tapasztalhatók.
– Eladósodott a város, mint ahogy az önkormányzati vállalatok is. A BKV adósságállománya eléri a 84 milliárd forintot. Talán éppen ezért a vagyonfelélés mellett az inflációt jócskán meghaladó mértékben nőnek jövőre a közüzemi, utazási költségek Budapesten. A város működésének megőrzése érdekében lennének alternatív javaslatai?
– Elkészült a Budapest-koncepciónk. Látható az interneten. A jelenlegi városvezetés és a mi koncepciónk közt az a legalapvetőbb különbség, hogy ez a városvezetés a megkérdőjelezhető pénzügyi alapokkal rendelkező távolba mutató fejlesztések ábrándjaival kábítja a város lakóit, miközben a működést az üzemeltetést szabályos válságba sodorja. Lehet presztízsberuházásokat erőltetni, egy szűk érdekcsoport igényeit látványosan kielégítő, de semmiféle hozamot nem produkáló munkákat elvégezni, amelyekről szép színes képeket lehet prospektusokba berakni, de ha egy város működési biztonsága megroppan, annál nagyobb bajt el alig lehet képzelni. Márpedig Budapesttel ez történik. Ami most a városvezetés jövő évi költségvetési koncepciójában szerepel, az tételesen nézve sem más, mint azoknak a problémáknak az összefoglalása, amelyekről több mint egy éve folyamatosan beszélünk. A BKV már csődben van, adóssága tovább növekedett. Kétségbeesett lépésekkel, járatszűkítésekkel, drasztikus díjemelésekkel igyekeznek tűzoltó munkát végezni, miközben újabb hitelfelvételt terveznek, tovább növelve a tetemes adósságállományt. Mára beismerik azt, hogy a 2010-re befejezni tervezett csatornaépítésekre nincs elegendő pénz, az útfelújításokat sem lehet folytatni. A minden fővárosi egy forinthoz kapott kormányzati egy forint köddé vált. Az aquincumi híd szintén kikerült a beruházások köréből. Kénytelen vagyok azt mondani – s ezt nem örömmel teszem –, a városvezetés jelenleg olyan úton jár, amelyből már egész egyszerűen nem tud úgy kikerülni, hogy politikailag súlyosan meg ne sérüljön. Ebben az a baj, hogy mindez a város rovására történik. Budapesten, ha valaki körülnéz, egy rendetlen, rossz hangulatú, kiszámíthatatlan várost lát, ahol a szélsőségek és a devianciák elharapództak, ahol képes egy nagyon szűk réteg ráerőltetni az akaratát a többségre. A magyar fővárosban megnőtt az agresszió, a városvezetés semmilyen mértékben nem védi polgárait. Elöntik a hajléktalanok az aluljárókat, a pályaudvarokat, a bérházak lépcsőházait, térdig lehet gázolni a szemétben és a kutyaürülékben, a graffiti pedig egyáltalán nem szorult viszsza a közterületekről. Ezek kialakulása nem feltétlenül Demszky Gábor közvetlen felelőssége, ugyanakkor hagyja kiteljesedni a negatív folyamatokat. Úgy fest, a városházán már nem Demszky Gábor az úr, ám a politikai felelősség mégis az övé lesz.
– Meglepő volt azonban, hogy néhány héttel ezelőtt ismét szövetséget ajánlott azoknak a szocialistáknak – főpolgármester-helyettesként számít majd rájuk –, akik részben ebbe a bajba juttatták a várost. Miért érezte szükségesnek ilyen ígéretet tenni?
– Csak azt mondtam, hogy ha alkalmam lesz rá, a baloldalt be fogom vonni a város vezetésébe. Várjuk meg, hogy mit jelent majd a baloldal, az MSZP 2010-ben.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
