Álmos kisvárosnak tűnik érkezéskor Kiskőrös, a Duna és Tisza folyók közötti homokhátság nyugati peremén, Budapesttől 120 kilométerre. Az egykori járási székhely húsz éve „a szőlő és a bor városa” címet viseli, de nagyobb büszkeségük, hogy Kiskőröst Petőfi Sándor szülővárosaként tartja számon történelmünk. A tizenötezer lelket számláló város máig hűen ápolja nagy költőnk kultuszát a főtéren emlékmúzeummá nyilvánított szülőházban, a Petőfit tisztelők zarándokhelyén. A tipikus alföldi parasztházba lépve visszarepültünk az 1800-as évek világába: az utcai szobában a család egykori bútorai, személyes tárgyai, a szabadkéményes konyhában pedig korabeli főzőedények sorakoznak. Az udvari szobában megcsodáltuk Petőfi szüleinek Orlay Petrich Soma által készített két híres portréját, majd elmerengtünk a szülőház melletti sétálóudvaron az aradi vértanúk emlékfalánál is.
Jó, hogy nem hagytuk ki szombat hajnalban a város szélén lévő piacot, ahol nemcsak a falusi vendégasztalra kerülő házi ízek alapanyagai cserélnek gazdát heti kétszer, hanem a vidéki emberek gondolatai is.
Afféle igazi „agora” ez, ahol a bevásárlás mellett szó esik örömről, bánatról, politikáról, pletykaérdemű hallomásokról. Ha belefülel, városi embernek hiteles korrajz ez, egy szeletnyi az alföldiek világából. Kérges kezű, mosolygós parasztok, Márton-nap körül dagadt libák, friss káposzta, öklömnyi paradicsom, fóliás virág, kézművesremekek a placcon. S bár pesties ízlésünket kezdetben facsarta a házi tejből köpült sárgás, friss tejföl, mégis jó érzés volt tudni, hogy magyar föld táplálta a kőrösi piacon gyűjtött kincseket. Kiskőrös látványos és vonzó különlegessége még a nyáron virágos, tágas városközpont, a rendezett terek és zöldövezeti parkok, nemkülönben a több mint ezer méter mélyről feltörő, 56 Celsius-fokos gyógyvizes fürdő is. A modernizálás létráján folyamatosan kapaszkodó város mentén viszont amerre lépünk, szőlő terem. Kiskőrös a bor hazája. A gyakran idézett történet szerint anno az első telepesek szőlővesszőket is hoztak magukkal szekereiken, hogy aztán a futóhomokon megteremtsék a szőlőművelés alapjait. Az itt élő családok nagy része napjainkban is szoros szálakkal kötődik a szőlőtermeléshez, a borászathoz, amely az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A kuriózumnak számító ősi ászokpincék például számos itteni borászat fő látványosságának számít. A város mára erőteljes szerepet vívott ki magának a kunsági borok népszerűsítésében: a vízhiányos homoktalajon leginkább a kadarkából, a piros szlankából és a juhfarkból kóstoltunk, de van itt ezerjó, kékfrankos, kék-oportó, cserszegi fűszeres is.
Kiskőrösről aztán igazi síkvidéki környezetben autóztunk át a hét kilométerre lévő Vadkerti-tóhoz, így csodáltuk csillagtúránk során az Alföld téli álomra készülő, festői szépségeit. Lovas farmok, turistákra szakosodott tanyák is várják itt a vendéget, változatos programokkal az ősborókásban, a buckák között, az erdők mélyén. Szállást is Soltvadkerten választottunk: az év elején Magyar Turizmus Minőségi Díjjal elismert, öt éve a Széchenyi-terv támogatásával megszépült Anna vendéglő és panziót. Ápolt kert, saját tó, a vendégrészben cserépkályha, házi pálinka és nagy vendégszeretet fogadja az érkezőt. A házias konyhából van szürke marhából és mangalicából készült étel is, de bármit választunk, éhen biztosan nem maradunk az emberes adagoktól. Puskás Lajos tulajdonost értékőrző, elhivatott szakmaisága miatt nem véletlenül választotta tavaly az év legjobbjának a hazai vendéglátós-társadalom.
Szálláslehetőség. Anna vendéglő és panzió; Soltvadkert, Büdöstói út 56. E-mail: [email protected]. Telefon: 06-78/480-655, 06-20/921-0542. Reggeli ára: 600 Ft, Menü: 800–3000 Ft. Szoba: 6000 Ft.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
