A reformok útján

Olaszország és Franciaország legújabb stabilitási programjának felülvizsgálata arra utal, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés középtávú céljának eléréséhez további lépéseket kell tenniük – szögezi le az Európai Bizottság e héten kiadott jelentése.
A négy országra (az említettek mellett még Szlovákiára és Romániára) vonatkozó jelentést kommentálva Joaquín Almunia, az unió gazdasági biztosa figyelmeztette a vizsgálatban szereplő országokat a pénzügyi fegyelem betartására és arra, hogy ehhez további „strukturális reformokra” van szükség, ami a költségvetési kiadások további lefaragásának igényét jelenti. Ez különösen Franciaországra vonatkozik, ahol a költségvetési kiadások GDP-hez viszonyított aránya az egyik legnagyobb az unió országai közül. Sőt Almunia úgy találta, hogy a franciák gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzése túl optimista, ami azt jelenti, hogy Franciaország nem lesz képes a költségvetését 2012-ig kiegyensúlyozni, amint azt ígérte. Ezért Almunia erőteljesen támogatta Franciaország jelenlegi jobbközép kormányának strukturális reformterveit, amire a korábbi francia kormányok nem nagyon mutattak hajlandóságot. Ugyanez vonatkozik természetesen Olaszországra is, ám a legnagyobb kritikát Románia kapta, méghozzá annak ellenére, hogy költségvetési hiánya a bűvös maastrichti három százalék alatt volt. A bizottság ugyanis attól fél, hogy a román költségvetési hiány növekedni fog, és ennek elkerüléséért a bizottság figyelmeztette Romániát, hogy a hiány növekedése esetén pénzügyi fegyelmező eszközök alkalmazásával (büntetéssel) kell szembenéznie. Szlovákiát is figyelmeztették, hogy ha 2009-ben csatlakozni kíván az eurózónához, akkor tovább kell szigorítani költségvetési politikáját.
Egyébként az egyes országokról szóló elemzések és gazdaságpolitikai tanácsok nem nagyon különböznek egymástól. Az első ilyen elemzéseket még a kilencvenes években, a neoliberális gazdaságpolitikát kötelező érvénnyel az unió politikájává tevő maastrichti szerződés után dolgozták ki néhány változatban, azóta csak az országneveket cserélik a megfelelő változatokban, és az adatokat írják át a legújabb statisztika szerint. A bizottság mással, mint a költségvetési hiánnyal, nem nagyon törődik, kivéve, ha valamilyen uniós eredménnyel kell dicsekedni, mert akkor az „etatista”, a túlzott költségvetési kiadások miatt bírált Franciaország eredményeit veszik elő. Hiszen az Airbus, az európai űrkutatás, a 300 kilométeres sebességgel száguldó gyorsvasút, az atomenergia hasznosítása mind a francia „etatizmus” eredménye. A bizottság a maga neoliberális politikájával legfeljebb az euró viszonylagos stabilitásával dicsekedhet, aminek ára magas munkanélküliség és az unió, különösen az euróövezet nemzetközi összehasonlításban gyenge gazdasági teljesítménye, valamint az ezt kísérő társadalmi elégedetlenség.
Az unió legutóbbi dokumentuma, a most a jóváhagyás stádiumában lévő lisszaboni szerződés bevezetőjében leszögezi, hogy az egyezmény kidolgozásánál Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből merítettek inspirációt, amelyből olyan sérthetetlen és elidegeníthetetlen emberi jogok származnak, mint például a demokrácia, az egyenlőség és a szabadság. Kérdés, ez a szabadság és a demokrácia kiterjed-e addig, hogy az Európai Unió polgárai beleszólhassanak abba, hogy milyen gazdaságpolitikai elvek alapján szeretnének élni.