Drukkoljunk a medvének!

Nagy nap a mai: vagy kijön a medve a barlangjából, vagy nem. Kétesélyes a dolog. Tudni kell, a népi legendák szerint ha a barlangjából kijövő hétalvó meglátja a saját árnyékát – süt a nap –, akkor visszamegy. Mert a jó idő után még rossz is jöhet. Ha viszont semmi árnyék, akkor közeleg a jó.
Fordítsuk át az egészet napi politikára: kimehetünk-e most február elején a közelgő tavaszba (mert az közeleg mindenképpen), vagy vonuljunk még vissza a barlangunkba? Magánvélemény: Gyurcsány vonuljon vissza a barlangjába, ezt akár már most is megteheti, mi ellennénk nélküle. A szomorú valóság viszont az, hogy az ország, a haza barlangban van, labirintusban, keresi a kiutat.
Szorítok a mai reggelért, bágyadt, felhős, szomorú időt kérnék a fentiektől, de csak azért, hogy a hitünk kint maradjon. A böszme meg visszamenjen a barlangjába. Ahonnét jött. Irány a kádkőgyár. Ott a helye.
Ennek ellenére mindnyájan menjünk el március kilencedikén a népszavazásra, ott dől el a böszme sorsa.
Személyes leszek: remélem a közelgő tavaszt, és nem vagyok egyedül. Ez nem meteorológiai, nem is csillagászati tavaszt ígér – a változások kora jön. Az őszinteségé.
Gyurcsány meg nekimegy a saját tükrének. Rászolgált.