Félmillió Twingo

Egy „másodosztályú bróker” megvezette Franciaország második legnagyobb bankját – ez a hír az, amelyet nem akarnak elhinni a kérdésben jártas szakértők. Ha mégis igaz, akkor valami nagyon nincs rendben a pénz világában. Hol van itt a más pénzének ellenőrzése, a felelősség, a bizalom, vagy ezek a szavak már nem szerepelnek a bankárok szótárában, mindent felülír a gyors és azonnali pénzszerzés?

Tom Cruise, a hacker
Ki van rúgva! – hangzott el azon a bizonyos vasárnap hajnali ülésen, amikor Jérome Kerviel bevallotta a banki elöljáróknak ténykedése minden részletét. Valószínűleg ő is meglepődött, hogy miért nem adják át a rendőrségnek, ehelyett szabadon távozhatott. A 31 éves, sportos testalkatú Jérome Kerviel, akit a háta mögött csak Tom Cruise-nak neveztek kettejük hasonlósága miatt, a párizsi Défense-ban lévő munkahelyéhez viszonylag közel eső külvárosban bérelt lakást. „Sokkal magasabb volt, mint Tom Cruise” – mondta az összehasonlítást megkérdőjelezve egy szomszédasszonya, aki abban viszont egyetértett, hogy komoly tekintetű, szép fiú.
A bretagne-i Kerviel korántsem élte a brókerek fényűző életét: Neuillyben egy 50 négyzetméteres, bolt feletti lakást bérelt, a környékbeliek szinte csak hétvégi bevásárlásakor látták. Pont-l’Abbéból származott gyakorló katolikus családból. Édesapja, aki kovácsmesterséget oktatott, pár éve halt meg. Édesanyja fodrászüzletet tartott fenn a nyolcezer főt számláló kisvárosban, bátyja pedig Nepálban dolgozik egy utazási irodának. A két fiú imádta a sportot, a helyi futballklub tagjai voltak, és vitorláztak az Atlanti-óceánon. Jérome később dzsúdózott, ezt a sportágat azóta sem hagyta abba.
Jérome jól tanult, matematikából osztályelső volt, egyenes út vezetett a lyoni egyetemre, ahol a családból hozott vállalkozói szellemet a közgazdasági szakon kamatoztatta. „Hát, ha zseni volt, rendkívül jól palástolta” – mondta egyik tanára azt követően, hogy a Société Générale vezetője sajtóértekezletén „kivételes számítógép-tudásúnak”, sőt „hackernek” nevezte. Az viszont igaz, hogy rendkívül becsületesen, kitartóan dolgozott. Egyik munkatársa így emlékszik rá: „Amikor bejöttem, ott ült a számítógép előtt, amikor elmentem, akkor is. Ha kérdeztünk tőle valamit, általában csak igennel vagy nemmel válaszolt. Szép, elegáns, de rendkívül hideg, magányos fiúnak ismertem meg. Egyvalami érdekes volt benne: annak ellenére, hogy szokás volt váltásnál átadni a napközben elért pozíciókat, ő erre sohasem volt hajlandó.”

Borús volt az idő a múlt héten Davosban. Nem tudni, hogy vajon az időjárás nem fogadta kegyeibe a világgazdasági fórum résztvevőit, vagy épp a vendégek negatív kisugárzása okozta a rossz időt. A borúlátásra megvolt minden okuk. Egyrészt, ha a napi jelentéseket vesszük, a hét eleji tőzsdei minikrach, a francia Société Générale pénzintézetben bekövetkezett rekordösszegű „csalás” vont redőket a gazdasági és politikai mogulok homlokára. De ha messzebbre tekintettek, akkor sem volt semmi okuk rá, hogy mosolyra húzódjon a szájuk: az amerikai gazdaság – ma már nem csak az örök pesszimisták szerint – visszaesés előtt áll, görgeti maga előtt a másodlagos jelzálogpiaci válságot.
Ha az Egyesült Államok még ennél is jobban megrázkódik, annak hatása lesz az egész világpiacra: elsősorban Európára, itt jelentős lehet a visszaesés, de a fejlődő államoknak is számolniuk kell a gazdasági teljesítmény lassulásával. A hosszú ideje megszokott davosi csevejklub, ahol a jól öltözött urak eredményeikről és üzleti kilátásaikról cserélnek eszmét, most inkább gyászszertartáshoz hasonlított, véget ért egy fejezet.
Jól tudjuk, a bizonytalanságnál nincs borzalmasabb. Soros György amerikai befektető milliárdos, akinek szavára igencsak adnak pénzügyi körökben, gondosan a találkozó előtti napokra időzítette látomásának megszellőztetését a világsajtóban: szerinte a második világháborút követő időszak legnagyobb gazdasági és pénzügyi válsága előtt állunk. A válság okának a „piaci fundamentalizmust” jelölte meg, és azt a tévedést, hogy a pénzpiacok képesek kiegyenlíteni ennek hatását. Arról azonban senkinek sincs ismerete, hogy mikor teljesednek be ezek a lesújtó jóslatok: vajon már benne vagyunk a válságban, vagy még várni kell rá?
A jelek szaporodnak. Ilyen volt a múlt csütörtökön az a párizsi bejelentés, amely szerint a második legnagyobb francia bank, a Société Générale egyik brókere ötmilliárd euró – 1300 milliárd forint – veszteséget okozott a cégnek. Az első kérdés, amely felmerül az emberben az eset kapcsán: ennyire megbízhatatlan, ennyire sérülékeny és felelőtlen a mai bankrendszer? Másrészt a spekuláció: hogy lehet egy számítógép előtt ülve percek alatt eurómilliókat keresni, amiből busás haszon jut elsősorban a bank tulajdonosainak?
Ha igaz a múlt heti bejelentés – amiben többen kételkednek –, akkor Jérome Kerviel, a 31 esztendős banki alkalmazott egyedül, bármiféle segítség vagy közreműködő nélkül minden idők legnagyobb bankcsalását hajtotta végre. Hogy némi fogalmunk legyen, mekkora ez az „elcsalt” összeg, a francia Libération napilap készített egy kis példatárat: „Ötmilliárd euró pont az ötszöröse a francia kormány által a külvárosok fejlesztésére megszavazott összegnek, körülbelül 250 lakótelepet tudnának felújítani belőle. Ha fegyverkezésre szánnák, akkor akár két repülőgép-hordozó anyahajó is kijönne belőle. Ha magunkra költenénk, akkor 320 darab Falcon–900 üzleti repülőgépet tudnánk venni. Hogy ne okozzon gondot a városi közlekedés, félmillió vadonatúj Renault Twingót szerezhetünk be, igaz, a parkolásra nem maradna pénzünk. De ha különösen elégedettek vagyunk az elnökünkkel, akkor Sarkozynek 21 ezer évig állhatnánk a fizetését.” Vegyünk magyar példákat is: levennénk a terhet a kormány válláról, egy évig mi álljuk az ország egészségügyi kiadását. Sőt, ha van egy kis időnk, a négyes metrót kétszer is megépíthetnénk.
Ám Jérome Kerviel magának egyetlen eurót sem tulajdonított el. Ő a bank érdekeit tartotta szeme előtt – legalábbis ezzel védekezett a múlt hét végi első kihallgatásán. Azt viszont elismerte, hogy olyan ügyleteket hajtott végre, amelyek nem voltak engedélyezettek számára. Például, hogy a Socgen alaptőkéjének majd kétszeresét határidős részvények vásárlására tegye fel. Ötvenmilliárd euróra, a fent részletezett összeg tízszeresére kötött pozíciókat, miközben a bank tőzsdei értéke alig haladta meg a 30 milliárd eurót. Tehát, ha ez kiderül, akkor teljes csőd éri a pénzintézetet. A krach megrázta volna Franciaországot, sőt az egész európai gazdaságot is.
A jobb érthetőség kedvéért vegyük sorba az eseményeket. Jérome Kerviel 2000-ben, a közgazdasági egyetem elvégzése után került a Société Générale-hoz. Öt évig a bank biztonsági osztályán dolgozott, ahol a brókerek ügyleteit ellenőrizték. Nyilván kiválóan értett az ellenőrzéshez, az egész folyamat minden elemét ismerte, aminek szerepe lesz a későbbiekben. Három éve teljesült álma: a bank lehetőséget adott neki, hogy brókerként kipróbálja magát. Éves fizetése 50 ezer euró volt, 2006-ban ehhez még egyszer ennyi prémiumot kapott. Ez a járandóság meg sem közelíti „a nagy tőzsdecápák” bevételeit, akik a közelmúltban megjelent nyilatkozataikban gyakran minősítették „másodosztályú üzletkötőnek”.
Jérome Kerviel azonban az utóbbi időben feltört: tavaly év végén másfél milliárd eurós (!) többletbevétellel zárta az esztendőt. Ám félve a lebukástól, csak 55 millió euró nyereségről adott számot feletteseinek. Nekik azonban ebből is látniuk kellett volna, hogy a bróker a számára engedélyezett összeggel nem érhetne el ilyen nagyságú bevételt. A bank 300 ezer eurós prémiumot szavazott meg számára, ám ő ennek a dupláját kérte.
Miben is állt Kerviel munkája? A határidős osztályon dolgozott: előtte négy monitor, keze ügyében két telefon. Az európai tőzsdéken kellett határidős üzleteket kötnie, figyelembe véve a piaci mozgásokat és a megérzését, az adott időpontra részvényeket kellett vennie vagy eladnia. Egy-másfél éve azonban számára meg nem engedett üzleteket kötött. A korábbi banki munkahelyéről – az ellenőrzési osztályról – származó biztonsági kódokkal hamis, fedő műveleteket kreált. Így könnyen kikerülhette az ellenőrzést, gyakorlatilag szabad kezet kapott, hogy korlátlanul vásároljon a piacon. Több szakértő szerint fel sem fogta, hogy tette milyen következményekkel járhat: számára egyszerű virtuális játék volt az egész.
Már tavaly novemberben érkezett egy értesítés a francia bankfelügyelettől a Société Générale-hoz, hogy a bróker átlépi a számára kijelölt szerződési keretet, ám ekkor sikeresen fedezni tudta magát egy hamis faxszal. Január közepén azonban homok került a gépezetbe, és lebukott a bank ellenőrzési rendszerén. Mi történt az azt követő napokban? Tizenkilencedikéről huszadikára, szombatról vasárnapra virradóra, hoszszú kihallgatás után Jérome Kerviel mindent bevallott a bank illetékeseinek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy szívinfarktus közeli állapotba kerültek, amikor megtudták, hogy a bróker 50 milliárd euróval játszott. Kerviel későbbi elmondása szerint ekkor a veszteség csupán 400 millió euró volt. Az elnök-vezérigazgató, Daniel Bouton azonnal értesítette a francia elnököt, a kormányfőt, a pénzügyminisztert, a nemzeti bankot, a bankfelügyeletet. A bank felügyelőbizottságának felajánlotta lemondását, de ők jobbnak tartották, ha inkább ő egyedül próbálja meg helyrehozni az ügyet.
Január 20., vasárnap: ekkor születik meg a döntés, hogy a Société Générale hétfőn pánikszerűen megszabadul a mintegy 48 milliárd eurós részvényopciójától, amely Kervielt terheli. Azt azonban nem tudni, hogy ez mennyiben járult hozzá a múlt hét eleji tőzsdepánikhoz. Egyes szakértők szerint úgy tíz–húsz százalékban a Société Générale a felelős az európai tőzsdepánikért. Bouton, a bank első embere egy percig sem kételkedett abban, hogy ezt az eladási hullámot az óceán túlsó partján is látni fogják.
Ám sok elemző megkérdőjelezi a bank reakciójának helyességét, amely végül is az ötmilliárd eurós veszteséghez vezetett, ugyanis az eladás szempontjából korántsem kedvező részvénypiaci légkörben volt kénytelen megszabadulni tetemes opciójától. Ha türelmesebb és kivár, lehet, hogy bejön Kerviel számítása, és a bank szépen gyarapszik. Az azonban biztos, hogy a Société Générale megmenekült a legrosszabbtól, a csődtől. Csak nehogy azt higgyük, hogy a bank vezetése nem érez felelősséget: Daniel Bouton, aki több mint egy évtizede vezeti a pénzintézetet, felajánlotta félévi, azaz hathavi fizetését és tavalyi prémiumát a gondok enyhítésére. Bravó! „Mondjon valaki egy országot, ahol ilyen megtörténhet!” – kiáltott fel felháborodottan a francia ellenzék egyik képviselője az ajánlat hallatán. Tudnék mondani egy országot, ahol igen szigorúan ítélkeznek a megtévedt bankárok felett, például a közelmúltban egy hajdani pénzintézeti vezetőt másfél heti bérének megfelelő pénzbüntetésre ítéltek.
Aligha van olyan francia sajtótermék, amely százszázalékosan elfogadná a Société Générale változatát a történtekről. A múlt csütörtökön a médián még valóságos vulkánkitörésként végigzúduló hír egyes elemei az idő múlásával egyre csiszolódnak. Például pontosított a bank: a bróker tevékenysége 1,7 milliárd eurós veszteséget okozott, a többi a pánikszerű eladásból jött össze. A hozzáértők felvetik: vajon nem volt-e több a bank vesztesége az amerikai másodlagos jelzálogpiacon, mint a korábban közölt kétmilliárd euró? Ráadásul a Société Générale kockázatos bankfelvásárlásba akart belemenni, most pedig széttárhatja kezeit: megérthetik, most erre nincs pénzem. Itt van egy jó balek, ez a Kerviel, egy áldozati bárány, akire mindent rá lehet kenni. Ahogy telnek a napok, egyre árnyaltabb képet kapunk a múlt csütörtöki hivatalos banki sajtótájékoztatón csupán „terroristának, elvetemült manipulátornak, őrült brókernek” nevezett Kervielről. Az viszont egyértelműen kiderül, hogy a bank vezetőségének előbb-utóbb távoznia kell, a döntés megszületett a legfelső francia politikai körökben.
Az óvadék ellenében szabadlábon védekező bróker – csak egy hétvégén volt őrizetben – ügyvédjei azt harsogják minden nyilatkozatukban, hogy védencük nem követett el semmilyen becstelenséget. A vádak fokozatosan enyhülnek vele szemben, most – a kezdetekben jósolt 15 éves büntetéssel szemben – jó, ha három év börtön és tetemes pénzbírság vár rá. Elvégre – ha úgy vesszük – csupán néhány tucat szegény ország éves jövedelmét tette kockára.