A válság vőlegénye

Már tavaly decemberben borítékolni lehetett: egyre mélyül Budapest pénzügyi és költségvetési válsága. A fővárost irányító koalíció MSZP-s és SZDSZ-s képviselőinek két felvonásban kivitelezett obstrukciója nyomán a közgyűlés tárgyalni sem tudott a 2008-as költségvetésről. Az legfeljebb a jövő héten, rendkívüli közgyűlésen kerülhet napirendre, ha a koalíciós egyeztető (válság-) tanácson a szabad demokraták beadják a derekukat, és rábólintanak a szocialisták javaslatára, a tucatnyi fővárosi kórház közös holdingakolba terelésére.
Ettől függetlenül tény: Demszky Gábor ötciklusnyi regnálása nyomán Budapest a csőd szélére jutott. A városkassza hiánya már-már kezelhetetlenre duzzadt, a balliberális vezetésnek nemhogy fejlesztésekre, hanem hovatovább a financiális válság orvoslására sincs se pénze, se ötlete. Beigazolódni látszanak a Demszky által kiakolbólított volt főpolgármester-helyettes Atkári Jánosnak még a 2006-os önkormányzati választásokat megelőzően megfogalmazott intelmei: „A főváros gazdálkodásának nincs jövője, ha minden marad a régiben. Jelenlegi vezetői ugyanis nincsenek tisztában a helyzet komolyságával… Csak hónapokra képesek felmérni a helyzetet, és elsősorban pártérdekű választási szempontokra figyelnek.”
Napról napra nyilvánvalóbb, hogy a balliberális budapesti vezetés főként a túlélésre, politikai hatalmának megőrzésére játszik. A több mint 500 milliárd forintos hiányt vagyonfeléléssel – decemberben értékesítette a főváros Elmű-részvényeit, készül a sok tíz milliárdos Főgáz-részvények eladására, sőt a gázművek teljes magánosítására – próbálja ideig-óráig betömködni. Demszky Gábor 2006 őszén Podmaniczky-programjában még az élhetőség (a budapestiek élet- és lakókörülményeinek javítása), a hatékonyság (az alapszolgáltatások színvonalas működése és lendületes fejlesztése) és a szolidaritás (az elesettek, a szegényebbek segítése, a leromlott városnegyedek újjáépítése) hármas jelszavával igyekezett harcba indulni, és szavazatokat hódítani. Ígért továbbá a csepeli HÉV-et a szentendreivel összekötő ötös metrót, ferihegyi gyorsvasutat és az M0-s híd után aquincumi hidat. Azóta kiderült, nemcsak ezeknek se híre-hamva, hanem a négyes metró is csak döcögve épül; a tömegközlekedés leépülőfélben, leginkább a drasztikus járatritkítás kivitelezésén folyik a fejtörés; folytatódott-folytatódik a kórházak és iskolák összevonása, megszüntetése. Legfeljebb a közüzemi díjak (víz-, csatorna-, szemétszállítási díj, tömegközlekedési tarifák) inflációt meghaladó emelése menetrend szerinti. Ugyanakkor botrányok (BKV-használtbusz-beszerzési tender, milliárdokra rúgó metrótanulmányok, a vízművek üzleti tervének titkolása stb.) borzolják a közvéleményt. A fővárosiak fuldokolnak a szálló porral szennyezett közterületeken, de a Demszky-féle városvezetés a kisujját sem mozdítja, nemhogy szmogriadót rendelne el. Összességében: élhetőbb város építése helyett a lakható Budapest leépítését.
A koalíció költségvetési kakaskodása utal arra is, hogy menynyit is értek Demszky kampánymondatai: „soha egyetlen kormány sem támogatta annyira Budapestet, mint a Gyurcsány-kormány”. Avagy nemcsak az Őszödi Böszme, de a főpolgármester szava is kicsit ér. Annyit, mint beígért, de decemberre köddé vált kormánytámogatás a fővárosnak. Ha a 3-as metró egyik állomásánál szoborként megmintázott Podmaniczky Frigyes megelevenedne, biztosan alaposan megdörzsölné a szemét, látva a róla elnevezett fővárosi program és a valóság szöges ellentétét. A bárónak Krúdy Budapest vőlegénye címmel szentelt könyvet, városvezető utódja „munkásságáról” legfeljebb A válság vőlegénye címmel lehetne írni.