Szerét ejtjük a pincézésnek, ezúttal nem autentikusan, ahogy és ahol kell, valamelyik borvidék pincesorán, hanem a fővárosban – visszaesőként a budavári Magyar Borok Házában. Azért itt, mert a borok háza rokonszenves hely, olyan szakmabeliekkel is találkozhatunk a Szentháromság tér sarkán az utcaszint alatt, akiket nem kapott el a borsznobizmus bulvárszele: nem kérkednek álínyencségükkel, megmaradtak szerénynek, ámde nagy tudásúnak, ráadásul imádják a borokat. S azért visszaesőként, mert korábban több ízben tudósíthattunk már innen, a borok háza ugyanis havi borvidék-bemutatókon igyekezett – ingyenes kóstolással – népszerűsíteni a termelőket, azokat is, akiknek még „nem volt nevük” a forgalmazók polcain és a borfesztiválokon.
A mostani kóstoló azonban nem szakmai: esti szeánsz fizetővendégeknek, akik szeretnének többet tudni a borkóstolásról és a bor-étel párosítás mikéntjeiről.
A pinot noir van soron. Évekkel ezelőtt Séllyei Gábor tanár úr, a Magyar Bor Akadémia tagja mutatta itt be ezt a fajtát, akkor, a harcias kékfrankos kedvelőjeként első ízben kapott el a pinot-bűvölet. Szép kis találkozás volt: újszerűen hatott a lágysága, bársonyossága, „jól ihatósága”. Mert milyen is a pinot noir? „Illata néhol cseresznye, néhol paradicsom, néhol gomba. Illik hozzá a meleg idő, a rúzsos büdös sajt és a kardhal. Könnyed, akár a nyári kora est: ingujj, búgó dúdolás vagy női suttogás. Eljátszik magában, átlátszik a pohárban, illata különös titkokat rejt” – írtam akkor.
Melegben már kóstolhattam, a kardhal még várat magára… szóval büdös sajt? A napokban a 2005-ös borkóstolót gondolhattuk tovább azzal, hogy Csizmadia András főállású gourmet vezényletével a közember számára nehezen vagy nem elérhető sajtkülönlegességekkel kóstolhattuk. Az est címe a Sajtok-borok násza volt, találóan, mert a friss, zöldfűszeres juhsajtok éppen olyan simulékonyan egybekeltek például az Etyeki Kúria rozéjával (Szeremley fehér pinot noirjával pláne), mint ahogy összeillett a Tiffán pinot-val a 24 (!) hónapon át érlelt vénséges gouda, a holland Primadonna. (S micsoda ízorgia, őrület! Hol tart a magyar sajtgyártás – a nagyüzemi különösen – ehhez képest! A 24 hónapos érlelés eredménye a Primadonna esetében egy már-már ropogós-kemény textúra, törik, ahogy kézbe vesszük.)
Az Awassi, a medvehagymás és a három hónapig érlelet magyar juhsajt aztán kellemes meglepetés: nemcsak a rozékat, hanem a legényes, könnyen iható, „beszélgetős” pinot-kat is pihekönnyen kíséri.
Az est zászlósa persze a 2005-ös Tiffán pinot noir lett, de – legalábbis nekünk – másodikként az Etyeki Kúria 2007-es hetyke pinot-ja futott be. A sajtok versenyéből pedig a francia Alpok lábánál érlelt, gyönyörű Morbier került ki győztesen, a 250 éves (Csizmadia András figyelmeztet: aránylag fiatal!) féllágy sajtot nyers, reggel fejt tejből készült sajttal alapozzák meg, amire faszénpor kerül, s a második sajtréteget az esti friss tejből nyert sajt adja. Ez az ehető faszénnel bolondított sajtkülönlegesség a pinot-k középmezőnyéhez hangolt – nem lehet elrontani a választást, csakhogy a pénztárcánk nem bírja el. Ezért szolidan kóstolunk, otthonra meg maradnak a jegyzetek, a rögzített ízemlékek.
Információk. Magyar Borok Háza, Budapest, Szentháromság tér 6. Havi kóstolók:
www.magyarborokhaza.hu
Magyar juhsajtok: www.awassi.hu
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
