Az opera totális műfaj, minden művészeti ág benne van: az építészet, a festészet, a jó libretto, a zene, a jó színészi játék, jól és érthetően éneklő énekesek. Így, amikor elkezdtem ezt a pályát, azt gondoltam, hogy nem elég csak muzsikusnak lenni és szép hangon énekelni az operaszínpadon, hanem ugyanolyan drámaiságot vagy éppen kedélyességet kell megteremteni, mintha egy igazi színházban lennénk – magyarázza Gárday Gábor, hogy miért is jelentkezett érettségi után először a Színművészeti Főiskolára és nem a Zeneakadémiára. – A harmadik rostán kiestem, többedmagammal. Akkor Both Béla volt a Nemzeti Színház igazgatója, ő hívott minket a Nemzeti akkor induló stúdiójába – meséli, hogyan került a neves teátrumba pályakezdőként. – Bánsági Ildikó, Hámori Ildikó, Martin Márta, Lukács Sándor, Szacsvay László, Knébl Antal – sorolja osztályukat a jubiláló művész, aki ennek köszönhetően olyan nagy színészekkel játszhatott egy színpadon, mint Sinkovits Imre, Gáti József vagy Mezey Mária. A stúdió két éve után a Zeneakadémiára ment, az éneklés mellett elvégezte hát a Színművészeti Főiskolát is, ahol viszont operával diplomázott, Puccini Köpenyének Marcel szerepével, Nádasdy Kálmán és Versényi Ida rendezésében. Az Operaház akkori igazgatója, Mikó András nem kecsegtette szerepekkel, ezért engedett a csábításnak, és Vámos László hívására az operettszínházhoz szerződött. Közben az Operában is több szerepet énekelt, végül visszament az Ybl-palotába, s most is a társulat tagja.
Gárday Gábort a kritika is gyakran méltatja kiváló színészként, remek karakterszereplőként, aki sohasem pusztán énekel, hanem mindig játszik. – Fontos, hogy az opera színházszerű legyen, de az is, hogy ne nyomja el a zenét. A színház és a zene egyensúlyban kell legyen – utal azokra az általa csak „maszatolóként” jellemzett rendezőkre, akik leginkább önmaguk fontosságát szeretnék kiemelni. A kiváló operaénekes a rendezések közül Vámos László Denevérjét és János vitézét, valamint Kovalik Balázs Peter Grimesát, szerepei közül pedig Gianni Schicchit és általában a karakter buffoszerepeket említi, s Don Giovannit is nagyon szerette.
– Zenekultúránk és zeneszerzőink köteleznek minket. Sajnos mostanában beszűkült a tér, egy színházunk lett, a társulat létszáma is csökkent. Fontos lenne, hogy ne csak a hangokat vegyük észre, hanem a hangok közötti csendet is. Amikor egy vajúdó anya fölsikolt, és utána csönd lesz, abban a csöndben történik minden. Két hang között – legyen akár próza, akár zene – dől el élet vagy halál – zárja gondolatait Gárday Gábor.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
