Letűnt korok hangulata ejtette rabul eső áztatta társaságunkat, mikor a múlt szombaton, ebédidőtájt a Nagykovácsiban lévő Trendlház vendéglőben jártunk. Már a katolikus templom lábánál lévő épület előtt sejteni lehetett: itt a telt házas állapot nem a korai tavaszba villámmal csapó zápor miatt van, sokkal inkább a szívvel-lélekkel művelt vendéglátás az oka.
Nagykovácsi polgári, lokálpatrióta miliője egy háromszintes épületbe zárva. Így jellemezném azt a meglepően elegáns benyomást, ami a Trendlházban fogad. S mindez a sokszor hiányolt, kockás abroszos kisvendéglői érzéssel párosul.
Az étlap szava szűkös és könynyed, ámde profi: a konyhafőnök ajánlata szól messziről jött utazónak éppúgy, ahogy a jó koszthoz szokott helyi polgárnak is. A kiszolgálás korrekt és csendes. Délidőben viszont a szokásosnál kicsit többet kell várni, mire elénk kerül a friss, bőséges fogás, ami tálalásban tetszetős, de szerencsére nélkülöz mindenfajta cicomát. Bár, mintha ez itt nem is lenne fontos. Nagykovácsiban nem rohannak, és megadják a módját az ebédnek, az együttlétnek is. Mert nem pusztán étkezés ez, ahogy a dugig telt vendéglő asztalainál látni, hanem program. Ráérős, jól megérdemelt.
A zsírjában sült bécsi szelet mangalicabordából majd lelóg a tányérról, de mire megérkezik, elkortyolt könnyű merlot hozza meg az étvágyat. Ahogy a gazdag bableveshez is, ami mellé frissen sült házi pogácsa jár, ízlésesen. Közben újabb család érkezik, s míg türelmesen várják, hogy egy hely szabaduljon, méla mosollyal nézik az asztalok közt cikázó ötéveseket, az arrébb üldögélő nyugdíjasokat – hol csak néhány szállal több virág jelzi: ünnep van. Törzsvendégek ők, látszik. Jó szóval, széles mozdulattal köszöntve. Akad is hely hamar az újonnan érkezettnek.
Órákig időzünk az étteremben, végigkóstolva az étlap különcnek nem nevezhető, de legalább ismerősen hazai fogásait. S nem csalódunk egyszer sem: a házi húsleves gazdag és forró, a sült kacsacomb kiadósan omlós, a félangolos bélszín nem rágós – inkább több, mint ízletes. A méltó befejezés, a házi csokoládéval nyakon öntött palacsinta már nehezen fogy, ahogy a gőzölgő vargabéles is. A jó benyomás a számlánál sem sérül. Jóval a Pesten megszokott árak alatt mérnek itt mindent. Jóleső szerénység, ritka becsület.
(Trendlház Vendéglő és Mulató, Nagykovácsi, Kossuth Lajos utca 109.)
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
