Vegyes vágott

Étkezőkocsiban
Bár nem vagyok éhes, de rendelek egy hemendekszet a „mentesítőben”, Boncz Gézu szép szavával. (Angolul tükörtojással sült sonka, „ham and eggs”.)
Elmerengek rajta, hogy az egész egy csirke napi munkájába került, míg a disznó életét adta érte.
Rágyújtanék, de eszembe jut, hogy nem lehet. Egyre kevésbé lehet majd a filmeken, tévében, színpadon se. Vajon mit tesznek majd a színészek, hogy az átmenetet, ürességet, a két poén közti helyet valamivel kitöltsék?

Pick Szeged
Hazafelé tartok. Otthon a város és az ország, sőt Európa egyik legjobb kézilabdacsapatának meccsére már nem lehet kapni jegyet. Tévén nézem. Névsor: Puljezevic (honosított), Djurkovic, Krivokapic (honosított), Stamate, Andjelkovic, Osmajic, Zvizej, Marjanac, Herbert (magyar), Vadkerti, Lele, Kiss, Bajusz. Edző: Vladan Matic.
Efelé megy a sport meg a vándormunkás élet (a diplomásokat is beleszámítva). A neten megnézem a „szponzorok” rovatot. Az van odaírva: „Nincs mit megjeleníteni.” Ja, ha nincs… Hajrá, Szeged!

Földerítő
Épphogy csak hazaérkeztem otthonról, rendeltem egy pizzát. Régen rossz volt a kaputelefon, ezért ennek a pizzériának megadtam a kapu kódját. A pizzafutár elment, egy óra múlva csöngetnek. Egy fiú áll kinn, olyan, akit a rendőri jelentések kreol bőrűnek szoktak leírni. Én nem vagyok rendőr, ezért én rossz arcúnak írom le, akinek a szeme sem áll jól. Alaposan bevéstem a vonásait. Ezer közül ki tudnám választani. Tettetett meglepődéssel azt kérdezte:
Bocsánat, Krisztina nem lakik itt?
Nem lakik itt semmiféle Krisztina. Te is tudod.
Többet szólni nem kell. Elhúz. Egy tipszter volt, aki felméréseket végzett a házban. Betörőt láttam már eleget, de kitörőt nagyon keveset.

Műveltség (1.)
Tévé(el)vetélkedő Vágóval. A játékos megkérdezi a közönséget, hogy tudja-e valaki, de biztosan, hogy Enrico Fermi a tizenhetedik, a tizennyolcadik, a tizenkilencedik vagy a huszadik században élő tudós volt. Senki nem mer vállalkozni, néma csönd. Vágó fegyelmezett arca megrándul. A következő kérdés egy magyar szappanopera új szereplőjére vonatkozik. A közönség nyolcvanhat százaléka tudja.
Errefelé haladunk.

Műveltség (2.)
Példakép nemzetünk, az amerikai még mindig előttünk jár. A mohó tudásszerzésben is. A legutóbbi felmérések szerint az amcsik hetvenöt százaléka mindent elhisz, amit olvas, legyen az újság, bulvárlap, weboldal, vécéfalfirka. Az interneten létező beugrató oldalak, kacsák, megtévesztő lapok ugyanúgy néznek ki, mint a valódi tudást, tényeket közlő oldalak. Dönteni kell, és ez nehezen megy az amcsiknak, akik azt hiszik, hogy a McDonald’s átállt az egészséges élelmet áruló boltok oldalára.
Meglepő, de még a CIA is bedőlt két kanadai egyetemista fricskájának, akik egy kis on-line vicclapon azt írták, hogy Kanadában egy kis faluban Al-Kaida-kiképzőbázis van.
Az európaiak még ennyire nincsenek szellemileg a padlón. De errefelé haladunk.
Az igazi botrány nem is az amerikaiak (oroszok stb.) hiszékenysége. Hanem hogy az amcsiknak a hetvenöt százaléka egyáltalán nem olvas semmit, tehát a fölmérésben sem szerepelt. Na, ez a szomorú.

Széfkormány
Széfük már lesz azoknak, akik ki tudják fizetni a kórházi napidíjat, meg… Majd széfestől viszik el a pénzt az erre illetékesek legföljebb. A vonaton mindig jár az agyam. Most azt írtam le: ezt a kormányt nem a magyar kisebbség foglalkoztatja, hanem a kisebb magyarság.

A fakópiros füzetből
A munkáról:
A világban kétféle ember van: az egyik, aki elvégzi a munkát, a másik, aki megkapja a hitelt a banktól… Mindennap fölkelek, és megnézem a gazdagok listáját tartalmazó könyvet. Ha ugyanúgy nem vagyok benne, mint tegnap, akkor leülök dolgozni. Hogy ki mondta, már nem tudom. Biztos amerikai volt.
A meló egy káromkodási forma a kocsmában. A becsvágy nem elégséges kifogás arra nézvést, miért nincs benned hajlam a lustaságra.
A munka megzavarja az ember életmódját. Mivel a munka a kulcs a sikerhez, a legtöbben álkulccsal próbálkoznak. A gondolkozás a legnehezebb munka, ezért is gyakorolják olyan kevesen. Ha a kemény munka olyan csodálatos lenne, a gazdagok biztos megtartanák maguknak.
A közelítő ideg-összeroppanás a legbiztosabb jele annak, hogy te, kedves regényíró nagyon nagyra tartod a munkádat.
A hátralévő munka egyre nő, ahogy a határidő (szép szóval „deadline”) közeledik. Több festő barátom is volt, hál’ istennek van is. Csak abban hasonlítanak, hogy az utolsó három héten festették meg a kiállítás anyagának nyolcvan százalékát. (A többi régi volt.) Egyszer úgy írtam meg egy sovány regényt, hogy az első felén fél évig dolgoztam, a második felét megírtam öt nap alatt. A regények még egy profi számára is tartogatnak meglepetést. Ez van.
Egyszer egy haverom (aki még nem hajléktalan, de olyan, mintha az lenne) aszonta nekem: Adj kölcsön egy ezrest fizetésnapig. És az mikor van? Te dolgozol, te tudod…
Az írásról (azaz megint a munkáról):
(…) Néhány kiadó, sok történész bukott író. Sőt sok író is az. Talán ezért van, hogy a kézirat: sebesen készül, ráérősen utasítják vissza.
Samuel Goldwyn, a nagy amerikai filmproducer (aki lengyel zsidó családba született Schmuel Gelbfisz néven) soha nem tanult meg rendesen angolul. Ezért tudott zseniálisakat mondani. Egyik aranyköpése: A televízió soha nem látott mélységbe emelte az írást. Hát nem így van?
Csak egy középszerű író lehet mindig csúcsformában, mondta Maugham. Ha ezeket szeretitek, akkor minek nektek a jó?, tenném hozzá.
M.-nak olyan a stílusa (már ha ez stílus), hogy hátrafelé haladnak a mondatai. Míg végül föltekercseli az olvasó agyát.
Faulkner mondta, hogy az író azért ír fikciót, mert képtelen elmondani az igazságot. Róla mondták: könnyű vele barátságot kötni, ha tizennégy éves, ártatlan lányka vagy. Az igazi képzeletgazdag széppróza manapság az adóbevallás, teszem hozzá.
Sylvester Stallone, az agyas filmcsődör nyilatkozta: Egyszerűen ledöbbentett, hogy vannak emberek, akiknek tizennyolc évükbe kerül, míg megírnak valamit. A Bovaryné is ennyi idejébe került a fickónak, és még a bestsellerlistára se jutott fel.
Az írás magányos foglalkozás, kivéve, ha piás vagy, mert akkor mindig karnyújtásnyira van egy barát.
Állítólag Max Frisch mondta azt, hogy egy szerző és egy ló között az a különbség, hogy a ló nem érti, mit mond a lókupec.
Egy író azt remélheti maximum, hogy jó szemmel választja ki, amit lop. Továbbá a legjobb barát a papírkosár…

Szemadám
Azért (is) szeretem a Magyar Művészeti Akadémiát, mert végre van egy hely, ahol az írók vannak kisebbségben. Csodálatos képzőművészek, építészek, zenészek gyűlnek össze a Kecske utcában, meglehetős rendszerességgel. Ott még hallgatni is jó. Hát onnan ismerem én a Szemadám Gyurit, bár már tudtam (szellemi) ellenállói múltjáról, és a gatyaváltás után több kivételesen jó tévéműsorát is láttam. Például a hatvanrészes (H) arcképeket. A múltkor összehozott a sors vele (véletlen nincs, az csak olyan szólásforma) a Sziget elnevezésű sörzőben. Átnyújtott nekem egy albumot, amely tavaly (hatvanéves fönnállására) jelent meg a Méry kiadónál, és a mester egész életművének veleje benne van – saját képekkel, saját írásokkal. Úgy könnyű, mondanák egyesek. Pedig az élete egyáltalán nem volt az, annak ellenére, hogy negyvenkilenc önálló kiállítással bír. Hogy mást ne mondjak: pályáját úgy kezdte, hogy az állatkertben a nagyragadozók gondozója volt. Vala ő avantgárd is (azon is át kell menni), és a tarot-jóskártyák közül a Bolondhoz vonzódik, akárcsak én. Mostanában álom és valóság határán, szinte a jelképig elvont, közben romantikus érzelmi töltésű, gyönyörűséges madarakat fest. A nagyvadaktól a madarakig – az nem semmi. Nézem: tavaly óta tagja az írószövetségnek is. Épp a Kölcsön Idő második kötete volt nálam, nem akartam in medias rés kezdeni nála. Bepótolom. Jó, hogy vannak ilyen embereink.

Coldplay
A hideg zenéjű banda, amely énnekem kicsit későn, 2002-ben jött be az A Rush of Blood to the Head című nagylemezükkel, tulajdonképpen az általam Y generációnak mondott évjáratok kultzenekara. Angolok, 1997-ben alakultak, és első kislemezükkel világhírt szereztek. Azóta harmincmillió albumuk kelt el. Politikai befolyásuk, szereplésük is nagy. De hogy az arcuk is?
Hát, bizony. Egy 2003. januári szerződés adatai megdöbbentőek, bár beszámoltam én náluk követelőzőbb bandáról is. De azok még inkább a múlt században voltak nagyok. Hát nézzük:
60 fürdőlepedő a becsekkoláskor;
Színpad: 48 m széles, 40 m mély, 6 m magas;
A bal szárny… A jobb szárny… Lépcsők mindenütt…
2 ÜVEG VODKA (na, ez nem is sok!), 2 ÜVEG VÖRÖSBOR, 48 ÜVEG JÉGHIDEG ÜVEGES SÖR (BECK’S VAGY HASONLÓ, STELLA VAGY AMERIKAI NEM JÓ), 2 ÜVEG TONIK, 24 DOBOZOS GYÜMÖLCSLÉ, 2 RAKAT ÁSVÁNYVÍZ (enyhe), 2 LITER TŐZEGÁFONYADZSÚSZ, TÖBBFÉLE CSOKOLÁDÉ, 2 CITROMLÉ, NAGY VÖDÖR JÉG, 24 POHÁR, 24 NAGY TÖRÜLKÖZŐ;
SZÍNPAD: 24 ÁSVÁNYVÍZ, 12 ENYHE ÁSVÁNYVÍZ (nagy), 10 KIS TÖRÜLKÖZŐ, 4 LÁDA SÖR, 4 LÁDA VÍZ, 35 SZENDVICS, KÜLÖNBÖZŐ;
SZOBA BÁRRAL: 2 LÁDA SÖR, 12 ÜVEG BOR, ZENE AZ AFTERSHOW-HOZ;
EGÉSZ NAP: TEA, KÁVÉ, KEKSZ, ÁSVÁNYVÍZ, GYÜMÖLCSLÉ, KÓLA;
REGGELI: AMI A HILTONBAN MEGSZOKOTT (20X);
EBÉD: ua., KIVÉVE OTTHON FŐZÖTT (HÁZI) LEVES (35X);
VACSORA: 3 FOGÁSOS, VEGETÁRIÁNUS IS (35X);
A COLDPLAY ÖLTÖZŐJÉBE: 1 ÜVEG VODKA, 2 ÜVEG VÖRÖSBOR, 2 ÜVEG HIDEG FEHÉRBOR, NEM CHARDONNAY!, 48 BECK’S SÖR, HIDEG, 48 KISÜVEG ÁSVÁNYVÍZ, 24 DOBOZ REDBULL, 1 ÜVEG TABASCO, 1 ÜVEG WORCESTERSHIRE SZÓSZ, 2 LITER TŐZEGÁFONYADZSÚSZ, FRISS GYÜMÖLCSÖK NAGY VÁLASZTÉKBAN, 8 LEBÉLYEGZETT LEVELEZŐLAP, 8 PÁR FEKETE VAGY SÖTÉT SZÍNŰ ZOKNI, 9–11-ES, VIRÁGOK, DUGÓHÚZÓ, SÖRNYITÓ…
Na, nekem itt lett elég. De ha visszaemlékszem a régi nagy bandákra, nem is olyan nagy pofátlanság.

Látkép
A leggyönyörűbb kilátás a Margit körútról reggel hat és fél hét között van. A legváltozatosabb formájú felhőket a nap alulról világítja meg, a rózsaszíntől a lángvörösig terjedő színekben. Kár, hogy én alszom ilyenkor.