Herth, a belga magyar

Sajnos megrándult a térdem, és az orvosom tanácsára csak a brüsszeli maratonon futhattam – „panaszkodott” lapunknak Belgium egyik legnagyobb építésze, a 75 éves Jozsef Herth, azaz Herth József, aki 1956 óta él „Európa szívében”, és így be kellett érnie a 20 kilométeres távval, „a brüsszeli maratonnal”.
Úgy látszik, az újságírók figyelmét is megragadta az agg vágtató építész: két héttel ezelőtt a belga Le Soir című napilap képes mellékletének színes fotói mutatták be Herth Józsefet „erről” az oldaláról. A maraton veteránja tervezte egyebek között Brüsszel legpatinásabb, legelegánsabb szállodáját, a Conrad Hotelt is, ahol a szerényebb szobákért mintegy 400 eurót kérnek naponta.
A még belga viszonylatban is különösen „jó illatú” közönség szó szerint tolongott a hatalmas, idilli apátság kiállítótermeiben, ahol tegnap nyílt a belga–magyar meghívásos kortárs képzőművészeti kiállítás az építész-szobrász Herth, a Budapestről érkezett Ézsiás István szobrászművész és élvonalbeli belga akvarellisták, Jean Cabrera, Andrée Lefevre és Luc Marion munkáiból.
A meghívó a helyi polgármestertől érkezett. A kiállítás két védnöke a brüsszeli régió államtitkár asszonya, Françoise Dupuis és a folyamatosan derűt sugárzó Robák Ferenc brüsszeli állomáshelyéről távozóban lévő nagykövet volt, aki talán abban a legnagyobb „művész”, hogy akivel kapcsolatba kerül, a háta mögött csak jót mond róla. A kiállítás két kurátora Herth József és Luc Marion. Az apátsági kiállítás július 22-től Budapesten is látható lesz a Szentháromság tér 6. szám alatt, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, de ott már Bányász Éva, Boros Tamás, Tőkey Péter és Vizsolyi János alkotásaival kiegészítve.
A modern európai képzőművészet alakításában – olvasható a bevezető ismertetőben – a magyarok korábban jelentős szerepet játszottak Európa e régiójában, mint Huszár Vilmos, Breuer Marcel, Péri László, Moholy-Nagy, Amerigo Tot és a többiek. A két ország most kiállító művészei a modern képzőművészet közös európai gyökereiből táplálkozva alkotnak, és ez teszi fontossá a most megnyílt kiállítást is. Herth képzőművészeti alkotásaihoz hasonlóan Luc Marion, a kiállítás belga kurátora is jobbára architekturális élményt fest. Egyik képe a nagybányai posztimpreszszionista festők műveivel rokon, ami azt a nyilvánvaló tényt „igazolja”, hogy a festészet nagy forradalma mennyire egyetemes volt.
Herth József 1933-ban született Budapesten. A fához már korán vonzódott: gyermekkorában erdőmérnök szeretett volna lenni. Belgiumba érkezése után, mondta el lapunknak, három éven át tégla- és cementhordó segédmunkásként dolgozott. 1962-ben fejezte be építészeti tanulmányait a brüsszeli Saint Luc főiskolán. Később a legnagyobb belga építővállalat igazgatója lett. 2000 óta „szobrászkodik”: Magyarországon munkáiból kiállítottak már Budapesten és Sátoraljaújhelyen is.
Búcsúzóul még elmondta: „Én itt élek, belga vagyok, szeretem Belgiumot, de a hazám, az Magyarország.” Az 1943-ban született Ézsiás István szobrásszal az 1956-os forradalmat stilizáló munkájánál beszélgetünk. Róla mondják, hogy „vesz a levegőből egy darab láthatatlan teret, majd vasaival grafikusként »kirajzol« belőle egy izgalmas darabot”. Egyik nagy terve, hogy vasmúzeumot hoz létre. Hol máshol, mint Csepelen?
(Belga–magyar kortárs kiállítás, Abbaye de Forest, Place Saint Denis, 1190 Brüsszel; június 12–29; látogatás: minden héten szerdától vasárnapig 14 és 18 óra között.)