Sólyom László váltást szeretne a Legfelsőbb Bíróság vezetésében, első jelöltje Baka András, a strasbourgi emberi jogi bíróság 1991 és 2007 közötti magyar bírája azonban nem kapta meg az Országgyűlés kétharmados támogatását. Amennyiben az államfő önt jelölte volna a főbírói posztra, elvállalta volna?
– A köztársasági elnök úrral február 4-én tartott megbeszélés előtt még nem volt kialakult véleményem ebben a kérdésben. Tény ugyanakkor, hogy a hír február 20-i kiszivárogtatását követően másnap sajtótájékoztatót tartottam, és elmondtam, hogy nem ért meglepetés, tudomásul vettem a döntést.
– Szakmai körökben az önök éles ellentétéről lehet hallani. Van alapjuk ezeknek a véleményeknek? Ha igen, miért lett ilyen feszült a viszonyuk?
– Kevesen tudják, de február 4-ét követően további négy megbeszélés volt közöttünk, és a búcsúlátogatás alkalmával a köztársasági elnök úr megköszönte hatéves munkámat. A tárgyalások során mindvégig szakmai kérdésekről volt szó, azok hangulatát nem éreztem feszültnek. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy a kétharmados többséggel megválasztott tisztségviselők közül csupán keveseket jelöltek újra. Ezt már én teszem hozzá, hogy számításaim szerint csupán mintegy tíz százalékot.
– Mikor és milyen módon szerzett tudomást arról, hogy az államfő Baka Andrást kívánja jelölni a posztra?
– A HVG-ben olvastam Baka úr lehetséges jelöléséről. A köztársasági elnök úr április 26-án – a hír hivatalos bejelentése előtt – a Sándor-palotában közölte velem, hogy őt kívánja jelölni a posztra.
– Ön szerint ki szivárogtatta ki a médiának a hivatalos bejelentés előtt Baka András nevét?
– Nem kívánok találgatásokba bocsátkozni.
– A Nap-keltének adott nyilatkozatából az derült ki, hogy ön az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) ülésén Baka András ellen szavazott, mivel a szakember nem rendelkezik hazai bírói gyakorlattal. Miért?
– Ilyen nyilatkozatot nem tettem, azt pedig, hogy az OIT tagjai a titkos szavazáson miként foglaltak állást, senki sem tudja pontosan. Annyit elmondhatok, hogy nem az én szavazatom döntött, de ez a nyilvánosságra került arányokból könnyedén ki is számítható. Szeretnék utalni arra is, hogy a napokban az Alkotmánybíróság új elnökének megválasztásakor a hivatalban lévő elnök vezette az ülést, és leadta szavazatát. Amikor az én jelölésem kapcsán hat esztendővel ezelőtt döntött az OIT, elődöm ugyancsak szavazott. Mivel akkor egyhangú volt a támogatás, nem alakult ki olyan vita, mint a mostani konkrét esetben.
– Volt-e tudomása bármilyen előzetes informális egyeztetésről, esetleges lobbizásról az OIT döntése előtt?
– Az OIT döntése előtt egyeztetést nem tartottunk, mindenki meggyőződése szerint szavazott.
– Folytatott-e konzultációt bárkivel azután, hogy tudomására jutott Baka András esetleges jelöltsége?
– Mint említettem, a köztársasági elnök úrral megbeszélést folytattunk a jelölés tényéről, de a részletekről nincs módom beszámolni.
– Ön korábban arról beszélt, hogy segítséget nyújt majd az államfő új főbírójelöltjének a megválasztásához. Milyen törvényességi alapon gondolja, hogy önnek bármilyen közreműködői szerepe lehet az utódkiválasztásban? Egyáltalán miképpen tudja befolyásolni az új jelölt megválasztását?
– Megválasztásom előtt Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy támogatja elnökké választásomat. Ha nem tévedek, a jelenlegi köztársasági elnök megválasztása előtt hasonlóan járt el a korábbi államfő. Úgy vélem, pozitív üzenete lehet a társadalom irányába, ha az előd az utód megválasztását aktívan támogatja. Erkölcsi jelentősége lehet a pozitív állásfoglalásnak.
– Kit tartana alkalmasnak új főbírónak?
– Erről is beszéltem Sólyom Lászlóval, de úgy vélem, hogy ez csupán kettőnkre tartozik, hiszen a jelölés joga a köztársaság elnökét illeti meg.
– Észlelte-e, hogy komoly ellentétek feszülnek a bírói karon belül a megyei és a táblabíróságok között? Ha igen, ez miből adódhat, és ön mit tett a feszültségek feloldása érdekében?
– Hatéves elnökségem alatt sikerült megőrizni a vezetés egységét, és ez a hatalmi ág zavartalan működése szempontjából döntő kérdés volt. A jelölés kiszivárogtatása után a helyzet megváltozott, az ellentétek a sajtó nyilvánossága előtt kiéleződtek. A mandátumom lejártát megelőzően egy búcsúbeszélgetésre hívtam meg a tábla- és megyei bírósági elnököket, és azt fogom kérni, hogy az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően működjenek együtt, tegyék félre az esetleges ellentéteket.
– A táblabírák jóval kevesebben vannak, mint a megyei bírák, viszont az ügyek egy részében ők hozzák meg a jogerős döntéseket.
– Valóban a megyei és városi bíróságokon ítélkezik a bírói kar több mint 90 százaléka. Mivel a bírósági döntések több mint kétharmadát nem fellebbezik meg, az ügyek többsége a megyei bíróságokon emelkedik jogerőre. Az évente befejezett körülbelül 390 ezer peres ügyből mintegy 5500 döntés születik a táblabíróságokon, ez az összes befejezés 1,4 százaléka.
– Nyilatkozata szerint az ön személye garancia volt arra, hogy a politika nem férhet az igazságszolgáltatás közelébe. Voltak-e ilyen kísérletek, és ha igen, kiknek a részéről?
– Sólyom László a Kúria százhuszonötödik évfordulóján tartott beszédében politikamentes szervezetként aposztrofálta a bíróságokat. A bíróságok átvilágítását végző egyik intézet azt állapította meg, hogy: „A bírói szervezet és mögötte az ítélkezési funkció egészében intakt maradt.” Ennek a fontos eredménynek az egyik feltétele az volt, hogy valamennyi politikai erő tiszteletben tartotta a bíróságok függetlenségét, nyomásgyakorlás egyik irányból sem történt.
– Ön a bírói igazságszolgáltatás terén a változtatások emberének tartja magát. Ha valóban szükség van szabályozási, szervezeti vagy működési reformokra, akkor miért az utolsó pillanatban kezdett ezzel foglalkozni?
– A bírósági reform tapasztalatainak értékelésére már 2004-ben megrendeltünk kutatásokat. A lakosság, a jogászi hivatásrendek, valamint a bírák körében reprezentatív felmérés volt, ennek eredményeit 2005-ben és 2006-ban nyilvánosságra hoztuk. Mivel a reformtörvények 1997 végén léptek hatályba, az elmúlt esztendőben javaslatomra az OIT két egyetemet és egy kutatóintézetet kért fel a bírósági szervezet teljes átvilágítására. A 900 oldalt kitevő anyagot, 22 tudós és kutató hat hónapi munkájának eredményét az interneten közzétettük. A vizsgálatok eredménye összességében pozitív volt. Egy öttagú bizottság véleményezte a változtatási javaslatokat, amelyek több mint nyolcvan százalékban kétharmados törvények módosítását igénylik. Az OIT határozatban foglalt állást, és a javaslatok többségét támogatta, amelyek a bírói felelősség fokozására, az átláthatóság és a nyilvánosság szerepének erősítésére irányulnak. A határozatot az illetékes parlamenti bizottság részére már korábban megküldtük, azt a búcsúlátogatásom során átnyújtottam Szili Katalin házelnöknek. A dátumokból érzékelhető, hogy nem az utolsó pillanatban kezdtünk el foglalkozni a tapasztalatok elemzésével.
– Összességében hogyan értékeli saját elnöki tevékenységét? Mik voltak a sikerek és a kudarcok?
– Az elmúlt hat esztendőben számos pozitív változás következett be, de természetesen maradt javítanivaló is. Másfél évtized után naprakész lett a Legfelsőbb Bíróság, megválasztásomkor egy-egy döntésre két-három évet kellett várni, jelenleg az átfutási idő átlagosan hat-nyolc hónap. A táblabíróságok zökkenőmentesen megkezdték működésüket, eredményesen ítélkeznek. A Bíróképző Akadémia felállítása a magyar és a határon túli bírák képzése szempontjából döntő jelentőségű. Megválasztásom évében a megyei bíróságok többsége és a Legfelsőbb Bíróság is az év végére fizetésképtelenné vált, a központi tartalékok teljesen kimerültek. Fejezetgazdaként én felelek a költségvetési tárgyalásokért, amelyek, úgy vélem, eredményesek voltak, hiszen megválasztásom óta több mint száz százalékkal nőtt a bíróságok költségvetési támogatása. A többletet a bírósági épületek felújítására és informatikára költöttük egyebek mellett. A bírósági épületek 36 százalékát felújítottuk ebben az időszakban, és sikerült elérni, hogy napjainkra minden bíró rendelkezik számítógéppel, így közvetlenül tanulmányozhatja a Legfelsőbb Bíróság csaknem kétszázezer határozatot magába foglaló adatbázisát.
– Éppen azok a nagyobb ügyek húzódnak el, amelyek közérdeklődésre tartanak számot.
– Ezzel nehéz vitatkozni, kétségtelen ugyanakkor, hogy a múlt évben közel másfél millió ügyet fejeztünk be, ebből majdnem négyszázezer a peres ügyek száma, amelyek 86 százalékban egy éven belül lezárultak. A közvéleményt persze az foglalkoztatja, hogy minden évben felszínre kerül néhány olyan fontos ügy, amely évek óta folyamatban van. Az öt éven túli ügyek arányát a soronkívüliség elrendelésével sikerült csökkenteni, de még mindig nagyjából 1200 olyan eljárás van folyamatban, amely több mint fél évtizede tart. Az ilyen ügyek aránya százalékosan rendkívül csekély, de mégis sok kárt okoz a megítélésünkben. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden bíró önálló felelősséggel tartozik, hiszen a vezető az ügy befejezésére, az ítélet meghozatalára utasítást nem adhat, de egy-egy téves döntés vagy indokolatlanul elhúzódó per az egész bírói kar számára hátrányos következményekkel jár.
– Az érem másik oldala: az elhúzódó ügyek mellett volt, hogy gyorsított eljárásban ítélkeztek. Ez történt például a 2006. október 23-i eseményeket követően. Néhány nap alatt súlyos elsőfokú ítéleteket hoztak a rendőröket állítólagosan bántalmazó fiatalok ellen. Mire volt ez a nagy sietség?
– Fontosnak tartom ismét rögzíteni, hogy az ítélkezés során konkrét ügyekben a bíró nem utasítható. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy az elsőfokú bíróság kényszerintézkedésben hozott döntéseit a másodfokú bíróság az esetek túlnyomó többségében néhány napon belül megváltoztatta. Sokan ezt is kifogásolták. A hozzám beérkező panaszokból az látszik, hogy a társadalom ebben a kérdésben is megosztott: sokan keveslik, mások pedig indokolatlanul súlyosnak tartják az eddig meghozott ítéleteket.
– A nagy port felvert téves móri ítélet befolyásolta-e a bíróságok megítélését?
– Számomra is meglepő volt, hogy a Medián – amely évek óta havi bontásban méri az állami szervek és fegyveres testületek bizalmi indexét – a közvélemény-kutatások alapján azt rögzítette, hogy a bíróság megőrizte harmadik helyét 2007 végén is az intézmények sorában, és az éves mért eredmény nem változott a 2006 végén mért eredményhez képest. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a kutatásokat évek óta végzik, és nem a bíróságok rendelték meg. Nehéz magyarázatot adni mindezekre, mert én úgy gondoltam, hogy jelentős negatív befolyása lesz a móri ügyben bekövetkezett fordulatnak a bíróságok megítélésére.
– A téves ítéletet meghozó bíró fontolgatta, hogy kéri a nyugdíjazását. Támogatta volna ebben?
– Nincs tudomásom arról, hogy az elsőfokú ítéletet hozó bíró nyugdíjba kívánt volna vonulni, de arra szeretnék utalni, hogy az ügyben sokan tevékenykedtek, nyomozás folyt, vádat emeltek és az elsőfokú döntést megfellebbezték. Úgy vélem tehát, hogy a felelősséget nem helyes egyetlen személyre hárítani.
– Hogyan tovább?
– Június 27-től a Legfelsőbb Bíróság tanácselnök bírájaként folytatom pályafutásomat. Ez nem jelent törést, hiszen elnöki mandátumom idején is folyamatosan ítélkeztem, 1387 döntés meghozatalában vettem részt. Ismereteim szerint az elmúlt évtizedekben a legfelsőbb bírósági elnökök nem tárgyaltak, azonban én változtattam ezen a gyakorlaton, mivel tisztában voltam azzal, hogy az elnöki tisztség nem tart az idők végezetéig.
– Hallani lehet arról is, hogy esetleg alkotmánybíró lesz. Van ennek a híresztelésnek valóságalapja?
– Nem tudom megjósolni, hogy mit hoz a jövő.
PSG
A nemi erőszakkal vádolt sztárfocista már az Aranylabdáról álmodozik
