Olvasóinktól

Vincze S. Tamás (e-mail): Szeretnék gratulálni a csütörtöki számukban közölt összeállításhoz, amelyben a megsértett politikai szabadságjogok hírhedt eseteit sorolja a szerző, Kulcsár Anna (Megsértett politikai szabadságjogok, Magyar Nemzet, május 22.). Az egész oldalas cikk az ellenzéki sajtó és újságírás remeke. Egyben az úgynevezett baloldali–liberális (liberális!) kormányok elégtelen osztályzata jogállamiságból és demokráciafelfogásból. Horn Gyula országlásától Gyurcsány Ferencig visz a szégyenletes példák sora, melyek szinte egytől egyig következmény nélkül maradtak. Mert kormányoldalon eddig mindig több hatalom és befolyás volt ahhoz, hogy maradhattak. A rendőrségi jogsértésekre, amelyekre köztudomásúlag vezető kormánypolitikusoktól jött a parancs, nincs mentség vagy magyarázat. Nem hinném, hogy annak, akinek ártatlanul kilőtték a szemét, könnygázgránáttal belelőttek, eltörték az ujjait, vagy viperával összeverve még jól meg is rugdosták a földön, utólag bármilyen kárpótlás komolyan számíthatna. Mire lehet egy ilyen drámai pillanatban gondolni? Legfeljebb a gyászos körülményekre, amelyek mindmáig meghatározzák viszonyainkat: a sok mindent eldöntő baloldali sajtó- és médiatúlsúlyra, de főleg a hangadó balliberális értelmiség felfoghatatlan és cinkos hallgatására, amely bűnös módon takargatta, kigúnyolta és elsikálni próbálta a jogsértéseket. Kedves Paul Lendvai, és a többiek! Önök csak akkor lehetnek hitelesek, ha külföldi lapjaikban nem csak állandóan a Fideszt és Orbán Viktort kritizálják, bár már önmagában az a tény, hogy a kormány, a hatalom helyett rendre a jobboldali ellenzéket hibáztatják és szidalmazzák, elképesztő. Szerényen javaslom ezért, írjanak – akár a Magyar Nemzet mostani cikke nyomán – tényfeltáró cikkeket a magyar emberi jogi helyzetről is, de azért ügyeljenek informátoraik kilétére. Címadásban máris segíthetek: „Összevert tüntetők Budapesten”, „Ötvenes évek Gyurcsányék alatt”, „Diktatórikus megoldások jogállam helyett”, „Posztkommunizmus kontra európaiság”. A többi az önök dolga.

Kühedi Károlyné (Budapest): Unokahúgunknál – 29 éves fiatal nő volt – 2007. november végén rákos gyomordaganatot állapítottak meg. Mivel olyan nagy kiterjedésű a gyomorban a fekély és a daganat, ki kell venni az egész gyomrot és utána kemoterápiás kezelést kell kapnia, hogy az áttéteket megelőzzük – így mondta az orvos. A műtétet előjegyezték – 2008-ra! Azt mindenki tudja, hogy a rákos sejtek fiatal korban nagyon gyorsan szaporodnak, sokkal gyorsabban, mint idősebb korban. Mégis, 2007 novemberében 2008-ra szólt az előjegyzés a műtétre. Aztán egy jóakaratú ember jó tanácsával segített, hogy előbbre hozzuk a műtétet. De sajnos már így is késő volt, addigra már áttétek alakultak ki. Fájdalommal írom le, hogy unokahúgom a diagnosztizálástól számítva négy és fél hónapon belül meghalt. Nem megengedhető, hogy a 29 éves korban diagnosztizált, még műthető rákot ne a lehető leghamarabb műtsék meg. Ez a haláleset is a tragikus állapotban lévő egészségügyünk és annak várólistái számlájára írható. Levelemet tekintsék felhívásnak, hogy mással ne forduljon elő hasonló eset…