Talán ez volt a tálibok leglátványosabb, legsikeresebb akciója hat év óta. A múlt pénteken az alkonyat leszállta után hatalmas robbanás rázta meg az afganisztáni Kandahár Sarposa börtönét. Mint utólag kiderült, tehergépkocsi hajtott a bejáratához, s a sofőr felrobbantotta járművét. Az így keletkezett óriási résen egy másik teherautóval érkezett tálib kommandó megkezdte a börtön ostromát. Harmincan lehettek a támadók, a Sarposa őrsége sem sokkal népesebb. Egy részük a robbanást követően fejvesztve elmenekült, tizenöt foglár pedig tálib kézifegyverektől halt meg. Az akció során körülbelül ezer rabot szabadítottak ki, közülük 400 volt tálib fogoly, a többi köztörvényes. Az ellenük folytatott hajtóvadászatban eddig húszat sikerült megölniük az afgán katonáknak és a nemzetközi erőknek.
Történt mindez Afganisztán második legnagyobb városában, pár kilométernyire a NATO-bázistól, amely 11 ezer külföldi katonának ad otthont. Kandahár térsége a tálib mozgalom szülőhelye, az ország déli részén fekszik, kétszáz kilométernyire a pakisztáni határtól. Most gyülekezik a tartomány fővárosában a megerősített afgán és a nemzetközi haderő, hogy gyorsan visszavágjon a táliboknak, akik több faluból elűzték a lakosságot. A várostól délre fekvő vidékekről négyezren menekültek el.
Előző nap, június 12-én ért véget Párizsban az Afganisztán megsegítését célzó adományozó konferencia, amelyen több mint 80 ország és nemzetközi szervezet képviseltette magát. A tálibok, ha egyáltalán tudatában voltak annak, hogy mi történik Franciaország fővárosában, mindenesetre erőteljes választ adtak rá. Vajon kell-e Afganisztánt emberrel, fegyverrel, hihetetlen összegekkel támogatnunk, amikor hat év alatt ennyit lehetett elérni a nemzetközi erők bevetése dacára? Az életüket kockáztató NATO-katonák által fogságba ejtett tálib terroristákat még őrizni sem tudják. Nem egy kis településen, ahol egy-két fős helyőrség van, hanem az ország egyik legnagyobb városában.
De hát mit is várhatunk az olyan vezetéstől, élén az elnökkel, amely április végén, a szovjetek felett aratott győzelem évfordulóján egymást letaposva úgy szaladt jobbra-balra, mint a nyúl, amikor valahonnan lövések dördültek, célba vették az egyébként katonai kitüntetésekkel borított ünneplőket! Vagy ott volt az év eleji kabuli merénylet, amikor az ország legjobban őrzött luxusszállodáját, a Serenát érte támadás.
Baj van a közbiztonsággal – ismerik el hivatalos körök is Kabulban. Meg az infrastruktúrával, továbbá a beruházásokkal, a mezőgazdasággal, a hadsereg felállításával, a rendőrség kiképzésével, végül a korrupcióval. Egyvalamivel nincs baj: a máktermesztéssel. Az idén – mint most már hosszú évek óta – jobb lesz a termés az előző évinél, a fogyasztók örömére, ugyanis a heroin alapanyagát adó ópium 90 százalékban innen származik.
Az Afganisztánt elborító káosszal az ünnepélyes párizsi donorkonferencián nem foglalkoztak különösebben, hanem azt franciás eleganciával meghagyták egy másik tanácskozás témájának, amelyet ugyancsak a francia fővárosban rendeztek. A szeminárium, amelyről a Libération napilap beszámolt, a Carnegie Europe Alapítvány szervezésében zajlott. Ezen a tanácskozáson az afgán demokrácia dicsőítésén túl azért elhangoztak bírálatok is. „Nem a tálibok erősek, hanem a kormányunk gyenge – jelentette ki Daud Szultanazaj kabuli parlamenti képviselő. – A korrupció nagyobb veszély, mint a tálibok. A demokráciát foglyul ejtette a nepotizmus, a lefizetés, a maffia.” Az afgán képviselő szerint addig nem lehet beszámolni semmiféle haladásról, míg a jelenlegi kormány nem tehető felelőssé az ország állapotáért. „Mit akar a munkával töltött nap végén az afgán paraszt? – tette fel a kérdést Daud Szultanazaj. – Egy falat kenyeret, egy pohár teát és egy kis büszkeséget. Ezeket képtelen megadni neki a nemzetközi segítség.”
Alig van látszatuk az eddig az afganisztáni rendszerbe pumpált dollármilliárdoknak. Talán az oktatáson kívül: hatmillió fiatal, köztük kétmillió lány jár általános iskolába, ez már eredmény. Viszont az Amnesty International jelentése szerint a lakosság egyre nagyobb bizonytalansággal kénytelen együtt élni, miközben virágzik a kábítószerpiac, majdnem teljesen megszűnt a törvény iránti tisztelet, tehetetlen az igazságszolgáltatás, és alig érzékelni a kormányzati hatalmat.
Most 70 ezer főből áll a nemzetközi koalíció: a NATO 47 ezer katonát állomásoztat az országban, ezenkívül amerikai parancsnokság alatt maradt 23 ezer tengerentúli fegyveres. Most a nemzetközi közösség még egyszer megpróbál segélyt nyújtani az évtizedek óta harcok dúlta országnak: az ígéretek szintjén 21 milliárd dollár gyűlt össze a múlt héten Párizsban. Ez igen jó eredmény, hiszen a franciák előzően 17 milliárd dollárral számoltak. Az ENSZ, a donorkonferencia másik szervezője is elégedettségét fejezte ki. Az Egyesült Államok, amelyet az elnök felesége, Laura Bush képviselt a tanácskozáson, 10,2 milliárd dollárt ajánlott fel Afganisztán számára, mégpedig a következő két évben.
Ígéretekből jól állunk, csak az a kérdés, a felajánlott összegből vajon mekkora hányad megy valóban fejlesztésre. Először is: a donor országok gyakran elfeledkeznek nagylelkű felajánlásaikról. Az Ahbar afgán kutatóintézet helyszíni elemzéséből kiderült, hogy a korrupció nagy körforgásában a megkapott összegnek körülbelül egyharmada eltűnik. Még meglepőbb, hogy a segélyként felajánlott pénz 40 százalékán az ajánlatot tevő ország gazdagszik. Ugyanis tanácsosaik révén az adományozó ország beszállítóinak adnak megrendelést, akik a szerződés elnyerése után kiadják a munkát hazai alvállalkozóknak. Az őket kiválasztó, Kabulban dolgozó külföldi konzulenseket is a segélyből fizetik. Aki járt már afgán minisztériumokban, láthatta, hogy tele vannak jól fésült európai fiatalemberekkel, akik nemrég végezhették el az egyetemet. Fizetésük 250–500 ezer dollár évente, és egyéves itt-tartózkodásuk igencsak jól mutat majd önéletrajzukban. Tehát így kell nézni ezt a felajánlott hatalmas összeget: jó, ha a felének a harmadrésze eljut azokhoz, akik valóban segélyre szorulnak.
A korábban Afganisztánt uraló – főleg pastu származású – „iszlám tanulók”, a tálibok 2001. novemberi elűzése után a nemzetközi koalíció napi (!) 100 millió dollárt költ a katonai jelenlétre. Ehhez képest Afganisztán csupán napi 7 millió dollár humanitárius segélyt kapott – írta a Washington Post. Ez az újjáépítés első két évében egy afgán lakosra számítva 57 dollár, míg Bosznia ugyancsak egy főre lebontva – hasonló időszakban – 679 dollár segélyt kapott. A közelmúltban megszületett az amerikai felismerés, amely meglátta az összefüggést az afgán tömegek és a katonai helyzet közt. A Párizsban felajánlott összeget Afganisztán kizárólag humanitárius célra kapja majd meg, amelynek elosztását, felhasználását az ENSZ felügyeli.
Talán még nem késett el a „megvilágosodás”, ugyanis nemhogy áttörést nem hozott az ez idáig alkalmazott kizárólagos katonai stratégia, hanem egyre rosszabb a helyzet. Hamid Karzai, az ország elnöke, aki maga is pastu gyökerű, hazatérve Párizsból kardcsörtető nyilatkozatot tett: megfenyegette a tálibokat, hogy Pakisztánban is üldözni fogja őket. Baitullah Mehszúdot, a pakisztáni tálibok vezetőjét, akit egyébként Benazir Bhutto meggyilkolásának megszervezésével is gyanúsítanak, Karzai a pakisztáni titkosszolgálat teremtményének nevezte. Szerinte Pakisztánból átjött tálibok követték el a kandahári fogolyszöktetést is. Át-átcsapnak, majd senkitől sem zavartatva visszahúzódnak bázisukra, és gondtalanul élnek a szomszéd országban.
A lélekszámában ötször nagyobb és atomfegyverrel rendelkező Pakisztán hűvösen reagált Karzai vádjaira. „Soha nem avatkoztunk mások belügyeibe, és mi sem hagyjuk, hogy mások beavatkozzanak a miénkbe” – jelentette ki Raza Gilani néppárti kormányfő. Az azonban ugyancsak kétséges, hogy a Washingtonnal nem épp a legrózsásabb viszonyt ápoló néppárti vezetők elfogadnák azt a tervet, amelyet Bush elnök szeretne kivitelezni jövő januárig tartó mandátuma alatt: elfogatni vagy meggyilkoltatni a hírszerzői értesülések szerint Pakisztán északi részén tartózkodó Al-Kaida-vezetőt, Bin Ladent. Még az is kérdéses, hogy a korábban a Fehér Ház első számú közép-keleti szövetségesének számító Pervez Musarraf elnök hozzájárulna-e ehhez.
Márpedig a londoni Times múlt hét végi száma felsorolta a különböző amerikai és brit kommandós egységeket, amelyek ezt a feladatot kapták. Bin Laden a hírek szerint Pakisztán északi részén, valahol Badzsaurban van, Afganisztán közvetlen közelében. Ha onnan sikerülne kifüstölni, Afganisztánban kommandósok várnák. Bush elnököt minden jel szerint igen nyugtalanítaná, ha úgy kellene visszavonulnia a Fehér Házból, hogy övét nem díszíti Szaddám Huszein skalpja mellett Bin Ladené.
PSG
A nemi erőszakkal vádolt sztárfocista már az Aranylabdáról álmodozik
