Szivárgáselhárítás

Végre megszűntek a kiszivárogtatások a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH) – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szilvásy György titokminiszter, miközben Laborc Sándor, az NBH Moszkvában felkészített főigazgatója kajánul mosolygott mellette a bajusza alatt.
Szilvásy szerint a kémelhárítás átalakítása (a vezetők jelentős részének leváltása) előtt szinte áradtak az információk a politikai pártokhoz, a Fideszhez éppúgy, mint az MSZP-hez, és tarthatatlan volt ez az állapot.
A miniszter feltehetőleg magából indult ki, amikor megfogalmazta mondandóját. Sajtóhírek szerint ugyanis éppen ő volt az, aki laza telefonbeszélgetéseket folytatott a Fiatal Baloldal antiszemita üdvöskéjével, a börtönben csücsülő Zuschlag Jánossal arról, hogy nyomozás folyik ellene bűnszervezetben elkövetett nagy értékű csalás miatt, mert magának vagy az ifjúszocialistáknak „szerzett be” illegálisan állami forrásokat. Ebben az ügyben az MSZP-nek elemi érdeke lett volna elvarrni a szálakat, hiszen a lebukás után kihallgattak több szocialista politikust is. Faggatták például az ügyben Baja Ferenc informatikai kormánybiztost, a zsurki vodkagyár egykori „méregkeverőjét”, az MSZP Táncsics Alapítványának elnökét, Zuschlag FIB-es harcostársát, Arató Gergelyt, az Oktatási Minisztérium államtitkárát, vagy Ujhelyi Istvánt, az önkormányzati tárca volt államtitkárát, az MSZP alelnökét, aki lemondása előtt úgy nyilatkozott, hogy szívesen dolgozott volna együtt a libatenyésztőket kétes ügyletekkel öngyilkosságba kergető „európai fejlesztő” miniszterrel, Bajnai Gordonnal.
Talán erre is gondolhatott Szilvásy, amikor arról beszélt, hogy a szervezett bűnözés új hídverési kísérletekbe kezdett, és nem rest megkörnyékezni az önkormányzati, kormányzati köröket sem. Ennek kapcsán akár eszébe juthatott a súlyos korrupció gyanújába keveredett Benedek Fülöp is, a Gyurcsány-kormány volt földművelésügyi államtitkára vagy az ellenzék levadászására felbérelt állítólagos magánnyomozó csapat.
Szilvásynak az sem lehetett kellemes, amikor különleges gondolkodású grafológus öccséről – aki kormányzati jósdájával tette a közröhej tárgyává az egész kabinetet – kiderült: egy olyan alapítványnak dolgozik, amely milliárdos adócsalás és csempészet alapos gyanújába keveredett. Az elhíresült Egymásért csokoládébarnára szoláriumozott, nyugállományú rendőrezredes vezetője ráadásul találkozott is a titokminiszterrel, akinek a másik fivére, Szilvásy István milliós támogatást vett fel az általa igazgatott kórház számára a „jótékonysági szervezettől”. A botrányba belebukott az NBH volt főigazgatója, Galambos Lajos és egyik osztályvezetője, Gyarmati György, akik ma is büszkén erősítik az alapítvány kuratóriumának elnökségét. Bújtatott tiszteletdíjaik aprópénznek tűnhetnek, ha figyelembe vesszük, hogy azóta az említett Gyarmati úr egy akkora Mercedesszel közlekedik, mint egy világháborús anyahajó.
Szilvásy szokásához híven beszélt a „szélsőségesekről” is. Érdekes módon nem ejtett szót azonban a Csintalan Sándor véresre verését magára vállaló Magyarok Nyilai Felszabadítási Hadseregről. Mindössze azt hangsúlyozta, hogy kevesebb a társadalmi támogatottságuk az utcai szervezkedésben részt vevő csoportoknak. Laborc Sándor viszont megnyugtatta a hallgatóságot, hogy a nemzetbiztonság támogatja a nyomozó szervek munkáját, és hamarosan eljő az igazság pillanata, amikor megtudjuk, kik támadtak rá furkósbotokkal a Hír TV műsorvezetőjére. Addig hét pecséttel vigyáznak arra is, hogy erről a „titokról” se szivárogjon ki semmi. Elvégre a rendőrpalota gépfegyverrel szétlőtt ablakait is befoltozták, hogy ne fütyüljön át rajtuk a szél.