A múltat faggatva a jövő nyomában

A múlt század hajnalán címmel nagyszerű német történelmi dokumentumfilmet vetít az m1 hétköznap délelőttönként. Az is bizonyítja, igényes darabról van szó, hogy a port.hu-n csak olyanok kommentelnek róla, akik látták is, és nekik kivétel nélkül és maradéktalanul tetszik. Az persze magyar specialitás, hogy a bejegyzések fő témája, felvette-e valaki az előző részeket, mert akkor küldje el, legyen olyan szíves. Nálunk ugyanis így terjednek a dokumentumfilmek, vagy pedig úgy, hogy az ember megkéri a film rendezőjét, másoljon már neki is egy példányt a saját alkotásából. Olyan műfajról beszélünk, amely Németországban, Franciaországban mozikat tölt meg, és a sokszorosítások is jelentős bevételt hoznak.
De nézzük a sorozat kedden délelőtt vetített kilencedik részét, amely a múlt század tízes éveiben kezdődik, amikor Kuba és Mexikó még spanyol gyarmat, Japánban és Kínában még töretlen a császári hatalom és a hierarchia, Törökországban kalifa, vagyis szultán áll az ország élén, Iránban már modernizál a sah. A német dokumentumfilmesek nem csak arra törekszenek, hogy olyan évtizedeket mutassanak be az egzotikusnak számító országok történetéből, amelyeket még a történelem szakokon végzettek is jóformán csak olyan filmekből „ismerhetnek”, mint a Viva Zapata!, Viva Maria!, A hét mesterlövész, Az aztékok kincse és romantikus ázsiai társaik, hanem az ezredforduló tájékáról kérdeznek rá mindarra, ami a nagy modernizálódás kezdetei, a forradalmi, függetlenségi mozgalmak idején történt. Nem volt-e elhibázott Törökországban Kemal Atatürk erőltetett menete a nyugatiasodás útján? Mi lehet az oka annak, hogy míg Kína megannyi ígéretes kezdeményezéssel és véráldozat árán máig sem tudott demokratikus, a többség javát szolgáló berendezkedést kialakítani, addig az első demokratikus parlament megalakítása a japánoknál szinte varázsütésre megtörtént? De a felkelő nap országában később is egészséges választ adtak a korszak problémáira: nagy hatású mozgalom indult annak érdekében, hogy az ország csak a technikai újításokat vegye át a Nyugattól, spirituális hagyományait és mindennapjait őrizze meg japánnak.
A német dokumentumfilm arra is alkalmas, hogy eloszlassa bennünk az egysíkúan elmaradott, primitív Ázsia-kép maradványait, és némiképp óvatosabbak legyünk a tradícióit minden rezdülés nélkül őrző archaikus kultúrák ábrándképével szemben is. Az igazi nagy kérdés, hogy történelmi tapasztalataink birtokában mit tehetünk a jövőnkért, s milyen legyen az, ott marad a levegőben, de azt világossá teszik az alkotók, hogy együtt kell gondolkodnunk róla.
(A múlt század hajnalán. Rendezte: Dieter Franck, m1, június 24., 10.25.)