A szúnyogirtó

Nagy Imre (össze ne keverjük a mártír miniszterelnökkel) sokoldalú ember. Most éppen szúnyogirtással foglalkozik, de volt már a megboldogult KISZ (utóbb Demisz) első titkára is, majd tulajdonosi biztos a Hírlapkiadó Vállalatnál és így tovább. A pénz közelébe igazán a rendszerváltáskor került, mint az ügyes mozgalmi emberek általában. Bagóért jutott hozzá a hajdani gyáróriáshoz, a Caolához, amit aztán romlásba is vitt. Mégis talpra állt, vissza nem térítendő támogatás formájában milliárdokhoz jutott. Ekkoriban kötött hervadhatatlan barátságot a most előzetesben üldögélő Zuschlag Jánossal. (Hasonló volt az érdeklődési körük.)
A leleményes Imre a légi szúnyogirtásban is meglátta a gyarapodás lehetőségét. Céget alapított, és irtani kezdett. Az sem zavarta, hogy a légi permetezés hatósági engedélyhez kötött tevékenység, neki pedig ilyen nincs. Úgy oldotta meg a gondot, hogy különféle alvállalkozókat vett fel. Ebben még nincs semmi rendkívüli, az viszont már érdekes momentum, hogy a szúnyoggyérítési (így nevezik hivatalosan) pályázatokat rendre az Imre cége nyerte, nyeri ma is, holott jóval drágább a többi pályázónál.
Számomra igazi rejtély, hogy a drágább ár ellenére miért ragaszkodnak makacsul a különféle önkormányzatok (meg a Magyar Turizmus Zrt.) az obsitos KISZ-vezér cége által nyújtott szolgáltatáshoz. A pártállami múlt a jelek szerint máig behozhatatlan előny. Mintegy ezt illusztrálta a lapunk tegnapi számában közölt archív fotó a munkásmozgalom ifjúsági élcsapatának hanyatló korszakából: nagyon Nagy Imre és Fletó, a későbbi nagy illuzionista. Kell ennél több magyarázat?